A hét egyik legnagyobb port kavaró híre az amerikai lehallgató-átjátszási központokról megjelent világtérkép, amit a Wikileaks tett közzé kedden. A helyzetet csak fokozza számunkra, hogy a dokumentum tanúsága szerint Budapesten is működött ilyen, az NSA és a CIA elektronikus lehallgatásra szakosodott egysége. Heti kérdésünk: van-e mindennek valós hírértéke?

A helyzet előzményeinek részletei valószínűleg a Ti figyelmeteket sem kerülték el: az elmúlt hetekben egyre több olyan információt közölt a világsajtó, miszerint az amerikai hírszerzés bizonyíthatóan lehallgatta az Európai Unió vezető politikusait, döntéshozóit. Természetesen azonnal megindult a tiltakozási hullám a kontinensen, válaszként az Egyesült Államok előállt a már közhelyszerű védekezési mondatokkal: mindenki ezt csinálja; sajnálják; az elnök a most felszínre kerülő kirívó példákról nem kapott megfelelő előzetes tájékoztatást. Nem csoda, ha a most esedékes EU-s és transzatlanti találkozók alapvető témájává az adatvédelem és annak továbbfejlesztése vált. Mindezek egyfajta kiterjesztéseként érkezett meg a fent már említett térkép a lehallgatási központok helyszíneiről – nem mintha Európa már ez előtt sem lett volna egységes ezen a téren.

(forrás: dw.de)

Ami kifejezetten meglepő, hogy a magyar Külügyminisztérium nagyon gyorsan reagált a hírre – láttuk már ennek ellenkező példáját is, bár tény, a két szituáció nem összehasonlítható. Martonyi János külügyminiszter szerda délelőtt sajtótájékoztató keretében jelentette ki, hogy aggasztónak tartják a hírszerzési központokról megjelenő híreket, amelyekkel kapcsolatban minél hamarabb magyarázatot várnak az amerikai nagykövetségtől (ez közben meg is érkezett, azonban nem meglepő módon, sok újdonsággal nem szolgált). Nógrádi György, egy a HírTV-nek október 29-én adott interjújában így fogalmaz: „hogy ez (az amerikai lehallgatással kapcsolatos információk – a szerk.) előjön, ez megint nem hír, (…) ha megnézem bármely orosz nagykövetséget, ugyanez van, ha megnézem bármely kínai vagy egyéb nagykövetséget, ugyanez van”. Nehezünkre esne nem igazat adni neki.

Félreértés ne essék, a helyzet komolyságát nem vitatja senki. Amerikai hírszerző szervek oly módon szereztek titkos információkat szerte a világban, és így Magyarországon is, ami például a hazai törvények, de a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény szerint is illegálisnak minősül. Emellett nem szabad elmenni tétlenül, az igazi hírérték azonban inkább talán abban van, hogy miképp is tud az EU az ilyen irányú tevékenységek ellen fellépni? Van-e egyáltalán bármilyen opció, ami biztosítani tudja a magáninformációk és esetleges államtitkok védelmét?

Az már biztos, hogy a franciák és a németek közös tárgyalásokat kezdenek az óceánon túli szövetségesükkel, hogy – bár ez elég ambiciózusnak tűnik – még az év vége előtt megállapodás születhessen a titkosszolgálati működési alapelvek rendezéséről. Ehhez az indítványhoz valószínűleg csatlakozni fognak az olaszok is (az USA 2012. december 10. és 2013. január 8. között mintegy 46 millió olaszországi telefonbeszélgetést figyelt meg), de persze a többi EU tagállam, köztük Magyarország szereplése sem kizárt, hiszen látható, hogy ezt mindenki inkább összeurópai szinten szeretné kezelni. Ennek ellenére több mint kérdéses, hogy egy ilyen diplomáciai megoldás milyen tényleges hatással járna a valóságban – a felszínen és sajtós körökben kétségkívül javítana a transzatlanti szövetségesek bizalmi helyzetén, azonban ez mit sem változtat majd azokon a technikai előnyökön, amelyek az Egyesült Államok kihasznált eddig és valószínűleg a további jövőben is ki fog. Egy Unió szintű jogi lépés azonban valószínűleg az előző opciónál nagyobb védelmet nyújthatna tagállamoknak: az Európai Parlament jelenleg is tárgyalja az adatvédelemről szóló új szabályozás tervezetét, amelynek hírhedt 43A jelzésű (vagy saját „nevén” anti-FISA) klauzulája megtiltaná a vállalatoknak, hogy az EU-s polgárok adatait külföldre továbbíthassák. Ez ugye jelentős törést jelentene az eddig a pl. Google-től, Facebook-tól stb. befolyó adathalmazban. A tervezet elfogadásának áhított dátuma jelenleg 2015, azonban nagyon valószínű, hogy a mostani események sokat fognak lendíteni az eddig problémás európai konszenzuson és azon, hogy az anti-FISA klauzula valóban érvényesülhessen, és (a mostani tervezettel szembemenve) ne legyenek majd a jogszabályban azt semmissé tevő kiskapuk.

Mészáros Tamás