Mindeddig nem cáfolta meg a róla kialakult előzetes képet Matteo Renzi: a fiatal, energikusnak és proaktívnak tartott politikus nem pazarolta sokáig az időt, és hivatalba lépése után alig pár héttel bejelentette Olaszország teljes reformjára kialakított tervének főbb pilléreit és időbeosztását.

„Kemény harc lesz” – mondta az új olasz miniszterelnök, miután sorra vette, mely területekhez is kívánnak érdemben hozzányúlni az elkövetkezendő száz nap során. Ezzel nehéz lenne egyet nem érteni, azonban jelenleg úgy tűnik, hogy Renzi korántsem tart ettől a kihívástól – annak ellenére, hogy az elmúlt években többen elbuktak hasonló törekvéseik során. A volt firenzei polgármester jelenleg mindenesetre még bírja a többi párt támogatását. Bár ennek megvan az ára: a jelenlegi koalíció ugyanolyan ingatag, mint ahogy azt az elmúlt időszak olasz kormányainál megszokhattuk. Ha a Demokrata Párt új csillagának sikerül ezen frakciókat megszelídítenie, az már egyértelműen fél siker. Viszont ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy konkrétan mit is szeretne az új olasz vezetés átalakítani az elkövetkező bő három hónap során:

+ Adóreform: Havi 1500 eurót vagy kevesebbet keresők évi nettó jövedelme 1000 euróval nő.

+ Iparűzési adó: 10 százalékkal csökken.

+ Kis- és középvállalati garancialap: Megemelik.

+ EU-s források: Lehívják az eddig fel nem használt 3 milliárd eurós keretet.

+ Munkaügyi törvények: Módosítják - Nagyobb kedvezmény álláskezdőknek / gyermeket vállaló nőknek.

+ Támogatási program: Iskolák karbantartására (3,5 milliárd euró) és lakások építésére (1,7 milliárd euró).

+ Választásügyi reform: Szenátus hatalmának csökkentése (közeljövőbeli megszüntetése), valamint a parlamenti bejutási küszöbhatárok megemelése.

+ Közigazgatási tartozások: Visszafizetik a különböző szolgáltatók felé fennálló 68 milliárd eurós tartozást.

+ Július elsejétől 500 milliós alap létrehozása a társadalmi problémák feloldására létrejövő cégek részére.

+ 600 millió eurós támogatás az munkahelyteremtést elősegítő kutatások részére.

Ambiciózus terv, ez kétségtelen, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Renzi mindezt július elsejéig szeretné véghezvinni, amikor is az olaszok átveszik az Európai Unió soros elnöki tisztét. Ahogy az lenni szokott, arra a kérdésre, hogy minderre honnan is lesz pénze az államnak, még nincs megnyugtató válasz. A miniszterelnök a bejelentéskor természetesen egyértelműen azt üzente mind a sajtónak, mind pedig a piaci szereplőknek, hogy rendelkezésre állnak a szükséges források, ám a részleteket csupán a következő napok során fogják közölni.

("Az olasz belpolitika problémáinak megoldója?", f: www.termometropolitico.it)

A program bizonyos részei azonban már most igen előrehaladott állapotban vannak: a választásügyi reformot március 11-én elfogadta az olasz parlament képviselőháza, így annak rendelkezéseit már csak a felsőháznak/Szenátusnak kell megszavaznia. Ha életbe lép, az megoldást jelenthet az olasz belpolitikai élet töredezettségére, ugyanis a parlamentbe való bejutási küszöbértékek megemelésével, valamint egy új, némileg kevert választási rendszer (arányos választási formula, viszont a szavazatok 35 százalékának elérésekor az adott párt/koalíció eredményét „többségi nyereményként” 18 százalékkal megemelik – de nem lépheti túl az 55%-ot) mellett létrejöhetne egy stabilabb, kevesebb résztvevővel működő törvényhozás. Elemzések alapján az így létrejövő országgyűlés (feltéve, hogy a két fő oldal ragaszkodik a szokásos koalíciós formához) három nagy szereplőt vonultatna fel: jobbközép és balközép együttműködés, valamint az 5 Csillag Mozgalom. Már csak belegondolni is szép – elnézve az eddigi választási eredményeket, ahol a kis pártok széthúzása egyenesen megbénította a hatásos kormányzást.

A feladat tehát adott, ám a kérdés is. Képes lesz-e Matteo Renzi minderre, vagy üres ígérgetéseknek lehetnek újra szem- és fültanúi az olaszok. Jelenleg mindenesetre úgy tűnik, hogy ha valaki ezt véghez tudja vinni a politikai, gazdasági és jogi reformokra szomjazó országban, az ő lesz.

Mészáros Tamás