Az Európai Uniót gazdasági ortodoxia jellemzi, amely magába foglalja a szoros költségvetési politikát, a központi bankok inflációellenes tevékenységét és a gazdaságba történő minimális állami beavatkozást.
Ez az ortodoxia azonban egy kényelmetlen ténnyel kell, hogy szembesüljön: két állam, amely az elmúlt években szembement vele – Magyarország és az Egyesült Királyság – mostanra a 28 tagú blokk legjobban teljesítő gazdaságai közé tartoznak.
Az elmúlt három negyedévet alapul véve mindkét ország az EU legmagasabb növekedési rátáinak egyikével rendelkezik. Az előző évi munkanélküliség szintén mindkettő esetében jelentősen csökkent. Végre tehát jó hírek is érkeznek a többi uniós ország gyenge teljesítményének ellenére.
Ez a folyamat ráadásul éppen akkor bontakozott ki, amikor az EU tisztségviselői kétségbeesetten próbálnak új szabályokat elfogadtatni, amelyek – legalábbis elméletben – több hatalmat nyújtanának számukra, hogy a tagállamok gazdasági szabályozását befolyásolhassák.
Magyarország és az Egyesült Királyság, két nem eurozóna tag, azon uniós kormányzatok közé tartoznak, amelyek harcba kezdtek a szerintünk jogtalan politikai beavatkozás miatt, amit az Európai Bizottság, az EU végrehajtó szerve, nem megválasztott képviselői folytatnak ellenük.
Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök politikai szövetségeseket ültetett a magyar központi bankba, aminek következményeként tavaly kinevezésre került a volt nemzetgazdasági miniszter, mint az intézmény elnöke.
("Cameron és Orbán - Együtt az EU ellen?", f: www.mandiner.hu)
Orbán úr kormányzatát az Európai Központi Bank és a Bizottság is többször kritizálta, miután az olyan törvényeket fogadott el, amelyek nagyobb befolyást adnak számára a bankon belüli kinevezések felett, veszélyeztetve ezzel az intézmény függetlenségét, ami uniós jogi alapelvbe ütközik.
A döntés éles váltást hozott a bank magatartásában. Két év stagnáló, vagy emelkedő kamatszint után, azok esni kezdtek. Májusban a bank egymást követő 22-ik hónapban vágott a rátán.
„Tisztában vagyunk vele, hogy növekedés szempontjából az alacsonyabb kamatszint jobb, mint a magasabb,” nyilatkozta Darvas Zsolt, egy magyar közgazdász a brüsszeli Bruegel agytröszttől. „A valódi kamatszint hatalmasat esett és ez segíthetett.”
Eközben a kormány létrehozott egy olyan közmunkaprogramot, amely több tízezer állást biztosított. A program több mint 230 ezer állást tett elérhetővé, állítják közgazdászok, ami figyelemreméltó, 3 százalék ponttal csökkentette a munkanélküliségi rátát, amely így 8 százalék alá esett.
Ennek ellenére tavaly a tagállamoknak küldött éves javaslataiban a Bizottság kijelentette, hogy Magyarországnak „csökkentenie kellene a közmunka szerepét a munkaerőt célzó programjaiban.”
„A Bizottságnak úgy vannak meglehetősen költséges ötletei arról, hogy mit is kellene tennünk a foglalkoztatottság növelésének érdekében,” mondta Orbán Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, „hogy az általunk kitalált és felállított rendszer eredményeit figyelmen kívül hagyja.”
Orbán úr (aki nem rokona a miniszterelnöknek) elismeri, hogy a program nem jelent hosszú távú megoldást az ország munkanélküliségi problémáira. Hozzátette azonban, hogy vannak arra utaló jelek, hogy a magánszféra, ha lassanként is, de kezdi átvenni az embereket a közmunkaprogramokból.
„Ez egy munkaerő gyűjtőhely, amiből a vállalatok egyre inkább választani fognak,” említette. „Ez nem történhetne meg úgy, hogy emberek segélyeken élve otthon ülnek.”
A Bizottság mindenesetre továbbra sincs meggyőződve a közmunkaprogram helyességéről.
„A foglalkoztatottság növekedése természetesen örömteli fejlemény Magyarországon, azonban fontos megjegyezni, hogy ezt elsősorban egy hatalmas államilag támogatott közmunkaprogram segítette elő,” nyilatkozta Simon O’Connor a Bizottság szóvivője. „Több strukturális reformra lesz szükség ahhoz, hogy a valódi munkaerőpiacon a foglalkoztatottságot növelni lehessen.”
Az Egyesült Királyság szintén élvezi annak gyümölcsét, hogy központi bankja hajlandóbb lazább költségvetési politikával küzdeni a recesszió ellen, még úgyis, hogy az infláció mértéke rendre a célként meghatározott 2 százalék fölött teljesít. Az elmúlt három év során ráadásul a brit kormány sokszor nem törődött az unió költségvetési politika előírásaival és engedte az EU által elvárt hiánycél meghaladását.
2009-ben az EU azt tanácsolta Gordon Brown brit miniszterelnöknek, hogy kormánya GDP arányosan csökkentse, az akkoriban 11 százalékos költségvetési hiányt 3 százalék alá a 2014-15-ös pénzügyi évre, ami idén áprilisban kezdődött. Az előzetes felmérések szerint az idei pénzügyi évben a GDP arányos hiány 5 százalék lesz.
Az Egyesült Királyságra nem vonatkoznak azok a büntetések, amelyek az unió költségvetési politika előírásainak megszegése esetén vonatkoznak egyes tagállamokra. Ennek ellenére van olyan vállalása, még ha nem is kőbe vésve, hogy igyekszik a hiányt az EU előírásaival összhangban kezelni.
Bár David Cameron jelenlegi brit miniszterelnököt megszorító költségvetés mellett kampányolva választották meg, amennyiben kormánya tartotta volna magát az EU szabályaihoz, lényegesen nagyobb takarékosságra kényszerültek volna, mint egyébként.
A Bizottság az Egyesült Királyság számára küldött éves tanácsában, amely a múlt héten jött ki, kijelentette, hogy az országnak nagyjából 70 százalékkal magasabb mértékben kellene csökkentenie költségvetési egyensúlyát – az állami kiadások és bevételek tényleges egyensúlya a gazdaság erejéhez igazítva, bizonyos egyszeri intézkedésekkel –, mint azt az elmúlt 5 évben tették.
Magyarország és az Egyesül Királyság válság utáni példája mutatja, hogy a Bizottság mennyire nehéz feladat előtt áll, amikor nagyobb szeletet akar magának kihasítani a tagállamok gazdaságpolitikájának alakításában.
„Ha ezek technikai kérdések lennének, azzal nem lenne gond,” teszi hozzá Orbán államtitkár úr. „Ám több javaslatuk a politikai stratégiánk szívébe hatol.”
Fordítás: Németh Áron Attila, Mészáros Tamás
Forrás: Wall Street Journal, EU Budget-Rule Outliers Complicate Enforcement
