Régóta nem tekinthetünk a Közel-Keletre, mint a béke szigetére, azonban jelen helyzetben úgy tűnik, hogy minden szegletében nagyon rossz irányba dőlnek a dominók. Összefoglaló cikkünkben rövid áttekintést nyújtunk minden fontosabb konfliktus aktuális helyzetéről, ezzel is elősegítve az esetlegesen két félidő között beálló kínos csendek megtörését.

Izrael: Most múlik pontosan…

Az egyik legaktuálisabb konfliktus minden bizonnyal az újfent fellángolt izraeli-palesztin szembenállás, aminek csúcspontja egyes elemzők szerint akár egy újabb szárazföldi offenzíva is lehet. A mostani harcok hátterében három izraeli fiatal június 12-i eltűnése, majd holttesteinek Ciszjordániában történő megtalálása áll. Bár meggyilkolásukat a Hamasz palesztin szervezet nem vállalta fel, azonban pozitívan nyilatkozott az esetről, ami csak olaj volt a tűzre, az izraeliek körében természetesen már így is hatalmas volt a felháborodás. Mindezek után azonban egy palesztin fiatal holttestére bukkantak Kelet-Jeruzsálemben, akit valószínűleg élve felgyújtottak. Izrael azóta 40 ezer tartalékost mozgósított (csak összehasonlításképpen: a 2009-es szárazföldi offenzíva idején „csupán” 10 ezer tartalékost hívtak be), és folyamatos légicsapásokat intéz a Gázai övezet ellen, ahol elmondásuk alapján célzott likvidálásokat (a Hamász észak-gázai katonai vezetőjét, Mogamed Sabant, például nemrég így ölték meg), valamint műveleti központok és rakétaállások elleni támadásokat hajtanak végre. A Hamász emberei mindeközben szintén támadást indítottak Izrael ellen: számítások szerint száznál is több rakétát lőttek ki lakott területek irányába, mint például Tel-Aviv és Jeruzsálem környéke. A rakétákat ezidáig elpusztította a Vaskupola elnevezésű rakétaelhárító-rendszer. A konfliktus nem csak a világ országait, de Izrael belső szereplőit is megosztja: Benjamin Netanjahu bár a konfliktus megfékezését ígéri, diplomatikusabb hangnemet ütött meg, mint koalíciós partnere, Avigdor Lieberman külügyminiszter, aki aktívabb fellépést várna el a hadseregtől, és a kormányból való kilépést is meglebegtette. Valószínűsíthető, hogy erre nem lesz szükség, a hadsereg hamarosan be fog vonulni a kérdéses övezetbe.

(Izraeli bombatámadás Gázában, f: www.nytimes.com)

Afganisztán: Importált demokrácia, garanciák nélkül

Történelmi jelentőségű választásokon lesznek túl hamarosan az afgán államban, a végeredmény azonban még kétséges. Áprilisban a választópolgárok első alkalommal tehették le voksukat vezetőjük kiválasztásában, az első körben azonban senki sem tudta megszerezni a szavazatok 50 százalékát, így második kört rendeztek június 14-én. Megfigyelők szerint azonban mindez korántsem zajlott le megfelelően, nagyon sok helyen csalásokra lettek figyelmesek. Nagyon sokáig ezért nem is akarták kihirdetni az előzetes eredményeket, azonban hétfőn megtört a csend: bár az első körben Abdullah Abdullah volt a vezető jelölt, a második körben úgy tűnik, hogy ellenfele, Asraf Gáni lesz a befutó (56,44 százalékkal került első helyre). A csalásokat viszont jelenleg is vizsgálják, ezek eredménye pedig még változtathat a most kihirdetett eredményeken. A két jelölt mögött különböző etnikai csoportok és országrészek állnak, így fennáll a veszélye, hogy a mostani szembenállás esetlegesen véres konfliktust és kiújuló társadalmi viszályokat fog eredményezni a már amúgy is szétforgácsolt országban. Nem erre számítottak az amerikaiak, akik az év végére szeretnék katonai erejüket kivonni a több mint egy évtizede megszállás alatt tartott országból. Barack Obama és John Kerry amerikai külügyminiszter figyelmeztették a feleket, hogy ne akadályozzák meg a csalások kivizsgálását, és jelezték, leállítják az országnak nagyon is fontos segélyprogramokat, ha alkotmányellenes lépéseket vélnek felfedezni. A végső eredményekig – ám sajnos valószínűleg utána is – nehéz napok várnak az afgánokra.

Irán: Nekik Paks II. kevés lenne

Már csak egy kisebb fajta csoda tenné lehetővé, hogy az előre meghatározott határidőre, tehát július 20-ig sikerüljön egyezségre jutni az iráni nukleáris vitában. Ali Hámenei iráni ajatollah (tehát a legfelső vallási hatalom birtokosa) kijelentette, hogy akármilyen döntésre is jussanak, annak tartalmaznia kell a jogot országa számára, hogy ipari mennyiségben dúsíthasson uránt – természetesen csakis békés célokra. Mindez azt mutatja, hogy Irán álláspontja a tavaly év elején kezdődő tárgyalások során egy cseppet sem közeledett a nyugatihoz, amely ellenőrzött és visszaszorított dúsítási lehetőségeket írna elő. Hámenei szerint államának végső soron 190 ezer centrifugára lenne szüksége – ami „csupán” 180 ezerrel több az ENSZ Biztonsági Tanács (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Franciaország, Kína és Oroszország) valamint Németországból álló nyugati kontingens által meghatározottól. Irán nem véletlenül érzi, hogy jóval „fölé ajánlhat” az eddigieknek: a nyugati hatalmak között jelenleg fennálló törésvonalak és diplomáciai konfliktusok (orosz offenzíva a Krímben, német-amerikai kémbotrány második felvonása, Európai Bizottsági elnökjelölési ellentétek stb.) könnyen megágyazhatnak számára egy szélesebb spektrumú ajánlatot is.

Irak: Amerika csak egységkormánynak segít terroristákat bombázni

Egyre csak növekszik az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) területe és hatalma. A szélsőséges szunnita csoport a múlt héten kiáltotta ki kalifátusát, amelynek igen nagy jövőt jósolnak (erről mi is írtunk itt). Egyelőre úgy tűnik, hogy gazdaságilag igen jól megalapozták a pozícióikat: miután az észak-iraki tartományban közel 429 millió dollárnyi dinárt sikerült magukévá tenniük a nemzeti bank kifosztásakor, most a legnagyobb szíriai olajmezőt vették irányításuk alá. Sőt, legújabb információk szerint még egy vegyifegyverraktárat is elfoglaltak, bár a riportok szerint az ott lévő eszközöket nagyon nehéz lenne katonai célokra felhasználni. Vezetőjük, Abu Bakr al-Bagdadi múlt pénteken mutatkozott először a nyilvánosság előtt, amikor is videón keresztül szólította fel híveit, hogy öljék meg összes személyes ellenségét. Az ISIS jelenlegi állapotok szerint már a fővárost, Bagdadot is fenyegeti, ahol szintén korántsem rendezett a helyzet. A jelenlegi iraki politikai vezetés tulajdonképpen működésképtelen, Núri al-Maliki jelenlegi kormányfőnek nem sikerül csillapítani az iraki törvényhozás berkein belül tapasztalható etnikai széthúzást a siíták, szunniták és kurdok között, így az elmúlt napokban nem sikerült létrehozni az új kormányt, megnevezni az új államfőt és miniszterelnököt. Az Egyesült Államok jelezte, hogy aktív katonai segítséget csak akkor ad az ország számára, ha az újonnan alakuló kormány az összes etnikum számára azonos feltételeket teremt, addig csupán tanácsadókkal segíti Bagdadot. Mellettük azonban mások is felkínálták segítségüket: Oroszország és – a legnagyobb meglepetésre, mármint hogy esetlegesen az amerikaiakkal is együttműködne – Irán is a légi támogatással járul hozzá az ISIS megbuktatásához.

Mészáros Tamás