A világ második legnépesebb államát, Indiát annak bővülő gazdasági lehetőségei, a növekvő amerikai figyelem, az enyhülő külpolitikai konfliktusok, valamint a Narendra Modi által vezetett kormány újabbnál újabb reformkísérletei, külpolitikai sikerei helyezik a figyelem középpontjába. Egyes tanulmányok szerint 2050-re az USA-Kína duó helyett az USA-Kína-India által alkotott trió határozza majd meg a világgazdaság irányvonalait. Míg az Amerikai Egyesült Államok és India közötti kapcsolatok régen nem voltak ilyen jók, addig az indiai-kínai relációban még számos problémás terület vár megoldására.
A gazdasági válság után nyilvánvalóvá vált, hogy a feltörekvő E7 országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Indonézia, Mexikó és Törökország) hosszú távra vetített GDP növekedése lassan, de biztosan meg fogja előzni a G7 (Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok) országokét. Ezen tendenciák következtében számos nyugati ország fordult kelet, köztük annak egyik legnagyobb potenciális piaca, India felé. A várakozásokkal ellentétben a 2014-es év gazdasági szempontból rosszul indult az ország számára. A költségvetési hiány, a gazdasági növekedés lassulása, a magas költségvetési deficit, a növekvő államadósság következtében a hitelminősítők által India BBB mínuszra értékelődött. Az állami támogatások legtöbbjének eltörlése, az élelmiszerárak növekedése tüntetések sorozatát indította el. A kialakult helyzet, valamint a korrupciós botrányok következtében a májusi általános választásokon a Gandhi család által irányított Kongresszus Párt fölénye véget ért. Győztesként Narendra Modi, a nacionalistább szemléletű Bharatiya Janata (BJP) párt vezetője – mely a győzelem érdekében több párttal egyesülve létrehozta a Nemzeti Demokratikus Szövetséget (NDA) – került ki. Modi az indiaiak kezdeti szimpátiáját a minimalizált létszámú kormány-maximális kormányzás elvével érte el. Fontos megjegyezni, hogy az elmúlt 16 évben megalakított legkisebb létszámú kormány jól képzett miniszteri gárdája novemberben bővítésre került, így annak létszáma már majdnem megegyezik az elődével. A bővítés a megnövekedett kül- és belpolitikai feladatok gyarapodásával magyarázható.
(Narendra Modi és Barack Obama; f.: ibtimes.com)
Modi hivatalba lépése óta egy sor közigazgatási átszervezés valósult meg, továbbá a kormány kifejezetten nyitott, és új típusú külpolitikát kezdett el követni. A semlegességet, a tartózkodást aktivitás váltotta fel. Túllépve az ideológiai különbözeteken, Modi elkötelezett, és magabiztos fellépésével főként a nagyhatalmak felé élénkíti az ország kapcsolatait (hivatalba lépése óta találkozott mind az orosz, amerikai és kínai elnökökkel), valamint kiemelt hangsúllyal kezeli a szomszédságpolitikát.
Külpolitikai prioritásként Kínával szemben a megfelelő határvédelmet, a területi viták rendezését tűzte célul, melynek szükségessége abból a tényből adódik, hogy Kína nem ismeri el a Tibet által korábban megkötött megállapodásokat. Az indiai- kínai reláció igen nagy kettősséget mutat, hiszen mind a politikai ellentétek, mind a területi viták mellett a gazdasági kooperáció olyannyira pozitív, hogy India számára Kína jelenti az első számú kereskedelmi partnert. Statisztikák szerint a két ország kereskedelme 2000-ben 3 milliárd USA dollárral növekedett, majd 2011-ben 74 milliárdra bővült, 2015-re pedig várhatóan az 100 milliárd dollár lesz. Xi Jinping szeptemberi látogatása során a bilaterális kapcsolatok erősítése jegyében számos újabb megállapodás született.
Az amerikai-indiai relációban Modi kormányzása óta számos pozitív hatás érződik, melyet az is bizonyít, hogy Barack Obama az első olyan amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt két alkalommal látogat el Indiába. (Először 2010-ben, majd a következő tervezett látogatás 2015 januárjában valósulhat meg). Legyen az geopolitika, regionális biztonság, avagy gazdaság, a két állam érdekei rendkívüli módon közelítenek egymás felé.
Pakisztánnal kapcsolatosan a kormány kifejezte, hogy a jövőben kész nagyobb kockázatot vállalni, mint elődei. Az indiai- pakisztáni viszony rendeződésének legfőbb akadályát a Kasmír tartomány fölötti fennhatóság nem tisztázása adja. A terület jelenleg megosztott státuszú, India, Pakisztán és Kína gyakorol közös fennhatóságot. A tartományban élők többsége muzulmán, így Pakisztán az egész területre igényt tartana, melyet India nem fogad el. India a megosztott rendszer mellett, míg Pakisztán a status quo ellen érvel, népszavazást javasolna.
(Xi Jinping és Narendra Modi; f.: brisbanetimes.com)
Az indiai külpolitikát vizsgálva összességében kijelenthető, hogy Modi kormányzata a meglévő problémák megoldását, valamint a folyamatban levő együttműködési tervezetek kiteljesítését tűzte célul, nem pedig újak létrehozását. Fő prioritásként a kínai, a pakisztáni konfliktus megoldása, az amerikai kapcsolatok mélyítése, az afgán stabilizációban történő közreműködés jelenik meg. A stratégiai kihívások között továbbra is Kína felemelkedésének a megfelelő módon történő kezelése áll. Peking befolyásának ellensúlyozása érdekében igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni Japánnal, Vietnámmal, és az USA-val. Modi eszközként kezeli a külpolitikát a jó belpolitika kialakításához, számára nem a partnerország, hanem India érdeke, és gazdasági növekedése a legfontosabb.
Annak ellenére, hogy jelenleg India még nem érte el az elmúlt évek GDP-jének sikernövekedési mutatóját, az OECD értékelése alapján jó esély látszik arra, hogy a riválisokat megelőzve, 2018 és 2030 között átlagosan évente 6,8 százalékos, majd 2031-től 2060-ig 4,3 százalékos növekedést tud felmutatni. (Kína ezzel szemben az előbbi időszakot tekintve 5,4 százalékot, az utóbbiban 2,1 százalékot mutathat fel) A demográfiai mutatókat vizsgálva az is megállapítható, hogy a fiatal korosztály magas létszámának köszönhetően a következő évtizedekben nagyobb munkaerővel fog rendelkezni, mely rendkívül pozitív hatással bír a gazdaság fejlődésére. Hatalmas előnnyel jár, hogy India mára demokrácia, így egy esetleges demokratikus átalakulás sem jelenthet nagyobb törést az ország fejlődésében. A Katmanduban jelenleg is zajló, Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség (SAARC) csúcstalálkozója jelentős előrelépést, kitörési pontot hozhat India számára. A szövetségben az ország kulcsszerepet játszik, hiszen a SAARC legtöbb tagországával határos, így minden esélye megvan a szövetségben történő vezető szerep betöltésére.
Gyuris Klaudia
