Enrique Peña Nieto mexikói elnök mandátuma lassan félidejéhez ér, így eljött a részleges értékelés ideje. A súlyos örökség –korrupció és a szervezett bűnözés, mely elnöki ciklusokon átível – terhe mellett kell Nieto elnöknek maradandót alkotnia. Kérdés, hogy sikerül-e az országnak megszabadulni múltjától és biztonságosabbá válnia, vagy megy minden tovább. Változatlanul.

Szinte napra pontosan két éve - miután beiktatták hivatalába Enrique Peña Nieto államfőt - kötötték meg Mexikó vezető politikai formációi a „Pacto por México” (Paktum Mexikóért) elnevezésű, az ország felemelkedését és gazdasági stabilitását célzó szövetséget. Annak ellenére kellett ez a paktum, hogy Nieto meglehetősen kedvező helyzetben várhatta a 2013-as évet: pártja, az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) tizenkét szűk, ellenzékben töltött esztendő után lett újra kormányzati tényező, miután előtte 79 évig ez a formáció vezette Mexikót. Belpolitikai téren ugyanakkor relatíve nyugodt kormányzást ígért a már említett paktum tető alá hozatala, hiszen a két ellenzéki párt (Demokratikus Forradalom Pártja – PRD és a Nemzeti Akció Pártja – PAN) is támogatta Nieto abbéli törekvését, hogy „átformálják” az országot. Gazdasági szemszögből tekintve annak ellenére, hogy a világon a folyamatok kedvezőtlenül alakultak, Mexikó egyedülálló makrogazdasági stabilitást produkált, az államadósság pedig kifejezetten alacsonynak volt mondható.

("Még lehet sikeres államfő" - Enrique Peña Nieto, f: www.patdollard.com)

Nieto és a széles politikai támogatással létrehozott paktum öt kiemelkedő területen kívánt reformokat végrehajtani: az első, és nézetem szerint talán a legfontosabb, az igazságszolgáltatás terén tervezett változtatások tekinthetőek, ugyanis Mexikóban ezt a területet (a rendőrséggel egyetemben) szokták a legkorruptabbak közt emlegetni. Nieto a teljes büntetés-végrehajtási rendszer reformját tűzte ki célul, ami talán ebben az elnöki ciklusban nem is fejeződik be (Mexikóban az elnököt hat évre választják), de terítéken van a Nemzeti Csendőrség felállítása is. Az oktatás területén is gyökeres változások vannak tervben, a pedagógusok társadalmi megbecsülése Mexikóban is kívánnivalót hagy maga után (nem véletlen, hogy az Escuela Normal de Ayotzinapa nevű egyetem hallgatói a pedagógusok jogaiért tüntettek ez év szeptember 26-án a Guerrero állambeli Iguala városának közelében, amikor helyi rendőrök egyszerűen agyonlőttek közülük 43-at, majd eltemették őket), ugyanakkor a pedagógusokkal szemben eddig alkalmazott értékelési rendszert is radikálisan átalakítják. A banki szférában is komoly lépésekkel kell számolni: a kereskedelmi bankok versenyét és annak szabályozását felügyelő bíróságok létrehozása kerül napirendre. A médiát sem kerülik el a reformok, a médiatörvényt (rádiók, televíziók, internet versenyét szabályozni hivatott törvény) Nieto elnöki mandátuma alatt kívánják megalkotni. A legutolsó átalakításra váró terület az energetika területe: törvényileg szeretnék szabályozni a bányakitermelést, szándék van továbbá a Szövetségi Energetikai Bizottság (CFE) pozícióinak erősítésére is.

A már fentebb említett 43 diák eltűnése és halála, valamint az azt követő tömeges demonstrációk immáron nem csupán Enrique Peña Nieto elnök népszerűségét veszélyeztetik, hanem a két éve elkezdett reformokat is. Nincs vita abban szakértők, elemzők, kormánypárti és ellenzéki politikusok között, hogy Nieto és adminisztrációja ezekben a hetekben éli meg kétéves politikai szereplésének legnagyobb válságát. Jól látszik, hogy az egyetemisták brutális meggyilkolása, a hetek óta tartó utcai demonstrációk, amelyek különböző társadalmi csoportok utcai megjelenését eredményezték, amolyan béna kacsává tették Nieto elnököt és kormányzatát. Jelenleg még láthatóan nem is urai a helyzetnek. Pedig Nieto akár a reformok terén, akár a kartellek elleni harcban – félidőben legalábbis – viszonylagos győzelemre áll, ugyanis rács mögé juttatta a Sinaloa kartell fejét, Joaquín „El Chapo” (a Köpcös) Guzmánt, akit évek óta keresett az FBI is. Ezzel egyidőben a szakszervezeteket is megreformálta, személycserét hajtott végre az egyik „legproblematikusabb” szakszervezetnél, az Oktatási Dolgozók Országos Szakszervezeténél. Az energetika területén véghezvitt reformok, amelyek a multinacionális cégek esetében új távlatokat nyitottak meg, kiváltották a baloldali PRD (Demokratikus Forradalom Pártja) nemtetszését, amely ki is vált a két éve megkötött paktumból emiatt. Az oktatás és a média területén is jó ütemben haladnak a reformok. Előbbi terület reformjának megkezdéséhez elengedhetetlen volt Elba Esther Gordillo elmozdítása a szakszervezet éléről, aztán a tanítás színvonalának javítása valamint a diákok és tanárok munkakörülményeinek javítása következett.

("Mikor lesz a nyugalom szigete?" - Zócalo, Mexikóváros, f: www.theguardian.com)

Nieto viszont adós maradt az igazságszolgáltatás terén beígért reformokkal, pedig a széles közvélemény is talán ezeket a változtatásokat várta leginkább. Az elnök imázsát egy másik botrány is rombolta: nyilvánosságra került, hogy hétmillió dollárt ér az elnöki rezidencia, mely társadalmi felháborodást tetőzte feleségének, a volt telenovella-színésznőnek a nyilatkozata, aki azt találta mondani, hogy ő vette az ingatlant még színészi gázsijából. Az amúgy társadalmilag nagyon egyenlőtlen Mexikóban az ilyen nyilatkozatok csak olajat jelentenek a tűzre. Az igualai mészárlás után radikális lépésre szánta el magát Nieto: meg kívánja szüntetni a városi rendőrség intézményét, ugyanis a mexikóiak 90 százaléka ezeket a szervezeteket tartja az ország legkorruptabb intézményének. Ez az intézkedés körülbelül 170 ezer rendőrt érint, akiket átszerveznek 32 állami testületbe, kezdve a „legproblémásabb” államokkal (Guerrero, Jalisco, Michoacán és Tamaulipas). Ezen felül tízezer szövetségi rendőrt küld az elnök a „fertőzött” területekre, ugyanis ahogyan Nieto mondta, az állam átadta a területet a bűnözésnek, és ezen változtatni kell.

A politikai válságból tehát gyorsan ki kellene lábalnia az elnöknek, hiszen jövőre törvényhozói választások lesznek Mexikóban, és Nieto számára csak akkor lehetnek kedvezőek ezen választások eredményei, ha a paktumban szereplő reformok nagyobb részét be is tudja fejezni. Sokan úgy látják: az igualai merénylet után nem maradt más választása Nietónak, le kell váltania a legfőbb ügyészt. Akármi is lesz, egy biztos: Mexikóban nemhogy két hét, de még két év alatt sem lehetett rendet teremteni.

Erőss Bulcsú