Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hosszú hetek koalíciós feszültségének vetett véget december másodikán, koalíciójának két centrista miniszterének kirúgásával. A parlament (Knesszet) feloszlatta önmagát, a választások tétje nem kevesebb, mint az izraeli politika radikális fordulata jobb vagy bal irányba, amelynek messzemenő nemzetközi kihatása lesz.
Benjamin Netanjahu nem tudta megismételni 2009-es kormányzati bravúrját, melynek során az Izrael politikai életében ritka eseményként kitöltötte négyéves mandátumát, hiszen a jelenlegi törvényhozás mindössze szűk két évet élt meg. A most felbomlott „szivárványkoalíciót”, amely a nemzeti vallásos HaBait HaJehuditól (Zsidó Otthon) kezdve Netanjahu jobbközép Likud-Beiteinu frakcióján át centrista pártokat is magába foglalt, folyamatos feszültségek jellemezték. Idén ősszel a 2015-ös költségvetés és a nemzetiségi törvény körüli viták a koalíció felbomlásához vezettek. A miniszterelnök politikájával legszembetűnőbben a Jes Atid (Van Jövő) pártot vezető, magyar gyökerekkel rendelkező Jair Lapid pénzügyminiszter szállt szembe, őt támogatta az ugyancsak centrista Cipi Livni, a Hatnua (A Mozgalom) párt feje, igazságügy-miniszter. A két politikus szerint a kormány túl sok engedményt tett volna a HaBajit HaJehudinak és a Likud jobbszárnyának, amelynek kicsúcsosodása a törvényhozás elé került nemzetiségi törvény volt. Ennek elfogadása esetén jó eséllyel csorbult volna Izrael arab állampolgárainak jogegyenlősége, sőt, a törvényjavaslat bizonyos változatai alapján az arab nyelv kikerült volna Izrael hivatalos nyelvei közül. A koalíción belüli, de már a közvélemény előtt vívott, elmérgesedő vitáknak Netanjahu a két lázadó miniszter kirúgásával vetett véget.
("Két éve még barátok, ma már ellenfelek" - Livni és Netanjahu, f: www.cnn.com)
A törvényhozási választásokat 2015. március 27-re írták ki, miután a két ortodox vallásos párt nem kívánt a centristák helyett beugrani a koalícióba, amely szűk két éves regnálása alatt számos, a zsidó állam ultraortodox kisebbsége számára kedvezőtlen törvényt fogadott el. Netanjahu számítása szerint a következő választások eredményeképpen megerősödhetnek a jobboldali pártok, így szilárdabb alapokra helyezheti új kormányát. Stratégiáját legfőképpen a Jes Atid és a Hatnua meggyengülésére alapozza, a gazdasági helyzettel elégedetlen középosztálybeli szavazók egy része átpártolt a HaBajit HaJehudihoz. A vallásos-cionista párt a telepes mozgalom támogatása mellett kampányában egyre komolyabb hangsúlyt helyez a középosztály megélhetési gondjainak megoldására, így szavazatokat szipkázva el a centrumtól.
Netanjahu terve azonban számos ponton megbukhat. Miniszterelnöki újrázásának első akadálya pártjának január hatodikán esedékes tisztújító kongresszusa lesz, ahol nem csupán a Likud jobbszárnyát képviselő Danny Dannon, hanem az ősszel váratlanul lemondott, népszerű belügyminiszter, Gideon Szár is a kihívói között lehet, derékba törve miniszterelnöki ambícióit. Abban az esetben is, ha Netanjahu megőrzi pártelnöki posztját, szembe kell néznie az izraeli társadalom növekvő kiábrándultságával, hiszen öt éve tartó vezetése alatt a biztonsági helyzet folyamatosan romlott, gondoljunk csak az idén nyári összecsapásokra a Gázai övezetet uraló Hamasszal, vagy a hónapok óta tartó elszórt terrortámadásokra és jeruzsálemi feszültségekre. Az izraeli politikai spektrum közepe és baloldala egyre nagyobb eséllyel állíthat közös jelöltet Netanjahuval szemben, a hírek szerint a Munkapárt, az ellenzék jelenlegi legerősebb pártja, és a Hatnua már közel van a választási szövetség megkötéséhez. A közös indulást elősegíti, hogy most először kell 3,25 százalékos bejutási küszöböt túllépniük a törvényhozásba tartó pártoknak, így a Knesszet három (iszlamista és pánarab nacionalista) arab pártja először indulnak egyesített listán. Netanjahu emellett a HaBajit HaJehudin kívül egyik jobboldali formáció támogatására se számíthat igazán, amelyek (beleértve a sokáig szélsőjobboldalinak tartott, hiperrealista izraeli külügyminisztert Avigdor Liebermant) kiváló időzítéssel tettek most hitet az izraeli-palesztin konfliktus kétállamos megoldása és területek feladása mellett, amelyet a Likudon belül kis túlzással egyedül maga Netanjahu fogad el.
("Pályafutása legnagyobb kihívása előtt", f: www.telegraph.co.uk)
A márciusi választásokig még sok taktikai helyezkedésre számíthatunk, egy dolog azonban biztos, Netanjahu politikai pályafutásának legnehezebb megmérettetése következik, hiszen mind saját pártja, mind az izraeli politikai spektrum összes többi szereplője az ő skalpjára vadászik. A személyeskedéseken túl azonban a választások tétje nem kisebb, mint, hogy Izraelnek az eddiginél is jobboldalibb, nemzetközi szinten a kedvező körülmények között is egyre inkább elszigetelődést maga után vonó kormánya lesz, vagy a Munkapárt vezetésével visszatérnek a baloldali és a mérsékelt politikai erők az ország élére, így mindenképpen új korszak nyílik a modern Izrael történelmében.
Csepregi Zsolt
