A Kouachi fivérek és egy harmadik személy által elkövetett párizsi mészárlás, melynek tegnap a hírhedt szatirikus lap, a Charlie Hebdo több munkatársa is áldozatul esett, felfoghatatlan és undorító. De ugyanilyenek voltak a londoni és madridi terrorcselekmények is. A radikális iszlamizmus újfent elérte Európát, az otthonunkat. A probléma azonban nem egy vallással van, hanem a kontinensünket és a nyugati világot mérgező polkorrektséggel és zeitgeisttal.

Tegnap késő délelőtt két csuklyás, tetőtől talpig felfegyverzett muszlim testvér, Said és Chérif Kouachi besétált az ismert párizsi szatirikus lap, a Charlie Hebdo szerkesztőségébe – miután a belépésért megfenyegettek egy alkalmazottat –, és kivégeztek szinte mindenkit, akit az éppen folyó szerkesztőségi megbeszélésen, vagy annak környékén találtak. 15 perc és több legendás francia karikaturista, mint például Charb, Cabu, Tignous és Wolinski, valamint két rendőr, Franck Brinsolaro és Ahmed Merabat halott volt. A nap végső mérlege 12 halott, további 11 sebesült. Tragédia.

("Senkit sem kíméltek", f: www.blogs.ft.com)

Az igazi szörnyűség azonban e megmagyarázhatatlan tett mellett, a mészárlásra érkezett politikai és társadalmi válasz. Itthon és külföldön egyaránt. Az elmúlt 24 órában ugyanis voltak például olyan gyomorforgató vélemények, miszerint a Charlie Hebdo kvázi magának kereste a bajt (Szőnyi Szilárd: Válasz.hu), ahogy persze megérkeztek a szokásos PC nyilatkozatok is vezető politikusoktól (Obama és Hollande közleménye), melyek egyetlen egyszer sem ejtették ki a muszlim, vagy iszlám szavakat. Szerencsére azért voltak olyanok, amik szerintem már közelebb állnak a valósághoz (Stefano Bottoni: Mandiner.hu, Megadja Gábor: Mozgástér blog), bár ezek hangulatkeltő volta sokat ront az összképen, hogy ti. a jelen helyzetben az Iszlám és a poszt 68-as balos polkorrekt megközelítés és politika – kb. mindenhez: bevándorláshoz, abortuszhoz, eutanáziához, stb. – együttesen vezetett a tegnap késő délelőtthöz. Szerintem ez tévedés. Nem egy vallás okozta Charlie Hebdot, hanem három zavart, megvezetett, radikális iszlamista fiatal. Könnyű válasz és megoldás persze nincsen a kialakult tragédiára, hogy is lehetne. Néhány dolgot ellenben fontos lenne megfontolniuk, mind politikusainknak, mind véleményvezéreinknek az elkövetkező felfokozott hónapok során:

1) Korlátlan bevándorlás eltörlése: Minden uniós országnak (pl. ausztrál mintára) szigorú pontrendszert kellene bevezetnie, hogy valóban azok a bevándorlók érkezzenek az egyes országokba, akik dolgozni és tanulni akarnak, egy jobb életet biztosítva maguknak és családjuknak egy olyan államban, amely befogadja őket, és amely szabályait ők maguk is elfogadják. Békés egymás mellett élés. Ez az, ami ma sok kisebbségből hiányzik.

2) Leszámolás a polkorrekt beszéddel: Ha egy elkövető muszlim származású, mint a mostani esetben, az világosan legyen kimondva. Kerüljenek megbélyegzésre azok az emberek és szélsőséges csoportok, akik az ehhez hasonló tettek mögött állnak. Ám ezzel párhuzamosan határozottan el kell ítélni minden általánosító, leegyszerűsítő véleményt, például a szélsőjobb részéről, ami megpróbálja összemosni egy közösség békés és törvénytisztelő többségét egy elhanyagolható kisebbségével. Nem beszélve arról, amikor egy vallás egészét sejtetik nyíltan vagy burkoltan gusztustalan gyilkosságok mögött.

3) Zérotolerancia a radikálisokkal szemben: Az egyik tegnapi támadó, Chérif Kouachi, évek óta a hatóságok látókörében volt. Börtönben is ült. Tudható volt róla, hogy megjárta Szíriát, korábban toborzott fiatalokat Irakba, hogy harcoljanak a szélsőségesek oldalán és, hogy radikális iszlamista tanokat vall és hirdet. A hozzá hasonló személyeket a jövőben sokkal komolyabb nyomás alá kell helyezni. Nagyjából úgy, ahogy a múlt év végén bemutatott brit terrorizmus ellenes törvény teszi majd a jövőben: pl. hontalanná tétel, állandó megfigyelés, kiutazás megtagadása.

4) Árnyaltabb beszéd a szélsőségek gyökereiről: Maradva a szomorú példánál, az iszlamista fiatalok radikalizálódása (EU-n belül és kívül) nem csak a szélsőséges imámok műve, akik a Korán egy kiforgatott verzióját használják, hanem az elmúlt 100 év nyugati politikájának is köszönhető. Természetesen ez egyetlen percig nem magyarázza a Charlie Hebdo merénylőinek tettét, de ezektől nem is elvonatkoztathatóak. Az iraki beavatkozás és Abu Ghraib, Kadhafi, bin-Laden és Pahlavi sokáig feltétlen támogatása, illetve sok további beavatkozás a nyugat részéről a helyi törzsek, felekezeti csoportok életébe részben elindították, vagy ráerősítették bizonyos mélyen gyökerező ellentétekre. Emellett a radikalizálódás egy másik eleme a Nyugaton a poszt 68-as „virágozzék száz virág” balos ideológiai megközelítése, ami egyfelől hagyta, hogy a szélsőséges iszlám táptalajra leljen a kontinensen (szigorú szabályozás elvetésén keresztül), illetve, amely az elmúlt évtizedekben a szélsőséges európai pártok irányába tolta a többségi társadalom jelentős százalékát és a közbeszédet, mert nem volt hajlandó túllépni a mételyező polkorrektségen.

Összefoglalva elmondható, hogyha a nyugati világ nem hajlandó végre szigorú szabályokat hozni és betartatni a korlátlan bevándorlás, illetve a radikálisok által állított társadalmi kihívásokkal szemben. Ha nem hajlandó meghaladni a 68-as zeitgeistot, továbbá az általánosítás és leegyszerűsítés gyakorlatát – ahol például egy Charlie Hebdo féle tragédiában nem a radikális iszlamistákat teszik sokan felelőssé, hanem a szólásszabadságban hívő újságírókat, mert ma nem PC nevén nevezni a dolgokat – akkor a jövőben a tegnap nem szomorú kivétel, hanem az állandó gyakorlat eleme lesz.

Nem kellene megvárni.

Németh Áron Attila