Február 16-án 21 egyiptomi keresztény kivégzésével hívta fel magára a figyelmet az immáron Líbiában is egyre nagyobb teret nyerő Iszlám Állam. Kétséges azonban, hogy a terrorszervezet Európa déli határai mentén való megjelenése képes lesz-e újabb nemzetközi koalíciót életre hívni a megsemmisítésére.
Nem lehet tétovasággal vádolni az egyiptomi kormányt állampolgárai kivégzését követően. A hétfői brutalitás másnapján az egyiptomi légierő bevallottan bombázni kezdte az Iszlám Állam líbiai kiképzőtáborait és fegyverraktárait. Egyiptom nyilvánvalóvá kívánta tenni mindenki számára, hogy érdekeivel és tekintélyével szembeni bármiféle kihívás masszív megtorlást von maga után. A líbiai polgárháborúban, amelyben az ország három nagyvárosát, Tripolit, Bengázit és Misratát uralma alatt tartó iszlamista Líbiai Hajnal szervezete és a Tobrukban székelő, nemzetközileg elismert líbiai kormány között dúl a küzdelem. Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok és a háttérben, csendben Szaúd-Arábia, már eddig is beavatkoztak a tobruki kormány hadseregének főparancsnokaként tevékenykedő Khalifa Haftar nyugalmazott tábornok mellett. A mérsékelt szunnita arab országokkal szemben Törökország és Katar a tárgyalásos megoldás híve, hiszen geopolitikai érdekeik az iszlamista erők hatalmának átmentését kívánják a polgárháborút követő politikai berendezkedést is tekintetbe véve. Moammer Kadhafi diktátor négy évvel ezelőtti megbuktatását követő remény, hogy Líbia gazdag kőolajkincsére építve az „arab tavasz” sikertörténete lehet, már a múlté, mostanra az észak-afrikai ország újra a teljes káosz állapotában van.
A líbiai instabilitást nem csak kisebb milíciák, törzsek és más fegyveres csoportok igyekeznek kihasználni, hanem a mára Afrikától Délkelet-Ázsiáig szinte mindenhol megjelenő Iszlám Államhoz hű erők is. A keresztény arab civilek elleni támadásukkal minden bizonnyal súlyos hibát követtek el, mivel Egyiptom erőteljes válaszcsapását szerdán az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése követte, melynek során a líbiai helyzetet tárgyalták meg a világ vezető hatalmai. Líbia nemzetközileg elismert kormányának képviselője a 2011-ben, még Kadhafi megdöntése idején bevezetett fegyverembargó feloldását kérte, így támogatva a kormányt a terroristák elleni harcban. Ez a kérés természetesen elutasításra talált, hiszen a tobruki erők ezeket a fegyvereket minden bizonnyal a Líbiai Hajnal ellen szeretnék legfőképpen bevetni, miközben a Nyugat nem érdekelt a további vérengzésben. Ezzel szemben Líbia korábbi gyarmatosítója, Olaszország ötezer katonát ajánlott fel egy esetlegesen felállítandó nemzetközi béketeremtő koalíció számára. Persze mindenki tudja, hogy azok az országok, amelyek örömmel „tennének rendet” katonai eszközökkel, mint maga Egyiptom, ezt nem engedhetik meg maguknak, akik viszont tudnák vállalni egy ilyen beavatkozás költségeit, az Egyesült Államok és az Európai Unió (mint tudjuk Kínát és Oroszországot természetesen semmilyen nagyhatalmi felelősség nem terheli) viszont nem kívánnak még egy kétes kimenetelű, ellenben dollármilliárdokat felemésztő kalandba belemenni.
("Az Iszlám Állam terroristái médiaszenzációt csinálnak mészárlásaikból"; f.: alarabiya.net)
Összességében ami jelenleg várható, hogy az Iszlám Állam vérengzései, amelyek a sokkhatás fenntartása érdekében csak egyre véresebbek lesznek, ráirányították a nemzetközi közösség figyelmét a líbiai helyzetre. Egyiptom és szövetségesei immáron nyíltan beavatkozhatnak a tobruki kormány mellett, jó esetben még némi nyugati támogatásra is számíthatnak. A Líbiai Hajnal is, bizonyítandó, hogy ők a „jó iszlamisták” ugyancsak mindent meg fognak tenni, hogy az Iszlám Állam minél több harcosának skalpját vegyék. Végső soron azonban, ismerve Líbia ezer törésvonal mentén szétszakadt társadalmi viszonyait és az így keletkező csoportok egymással szemben mélyen gyökerező gyűlöletét, nem várható, hogy belátható időn belül visszatérne a béke és nyugalom az országba, legfeljebb karanténba lehet zárni a káoszt.
Csepregi Zsolt
