Az idén januári párizsi terrortámadások után újra kiemelt fókuszba került az európai bevándorlás és a kontinensen élő muszlimok kérdésköre – nem mintha előtte nem lehetett volna elég diskurzust látni és hallani a témában. Nincs a helyzet másképpen Olaszországban sem, ahol jelenleg épp egy milánói mecset felépítése körül csapnak össze az indulatok.
A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni véres merényletek árnyékában az EU tagországai sokszor a félelem által vezérelt retorikát választottak a helyzet kezelése céljából – ahogy erre példa bizonyos szinten Magyarország is. Az illegális vagy a mostani köznyelvben sokszor megélhetésinek címkézett bevándorlókkal kapcsolatos negatív érzelmek itthon is szárnya kaptak az eset után (a témával mi is behatóan foglalkoztunk Fókusz rovatunk ezzel kapcsolatos dupla cikkében), így el lehet képzelni, hogy milyen érzelmek kerekedhetnek felül az imigrációval folyamatosan küzdő Olaszországban.
("Köszönjük, Lampedusa!" - Bevándorlók adnak hálát, hogy olasz partot értek; f.: sky.it)
Ha csak a 2014-es évet tesszük nagyító alá, látható, hogy az Olasz Köztársaságban 143 százalékkal többen kértek menedékjogot, mint 2013-ban – ez volt a legmagasabb növekedés az EU-n belül (a második legmagasabb Magyarországon volt). Ezzel az értékkel (közel 65 ezer bevándorló) pedig az uniós országok közül az 5. legnagyobb célpontja a határokon túlról érkezőknek. Csak viszonyítási alapként: az első Németország 202 ezer fővel, a hetedik pedig Magyarország közel 43 ezer fővel. Az észak-afrikai régióból érkező folyamatos menekültáradat hatalmas humanitárius készültséget és feszültséget jelent az ország számára: a tengeri úton érkező „lélekvesztő” bárkák elsődleges célpontjánál, Lampedusa szigeténél menekülttáborok várják a folyamatosan érkező csoportokat – amelyek tagjai között magas arányban képviseltetik magukat a muszlim hívők is.
A muszlim közösségekkel való együttélés minőségének fejlesztésére tehát egyre nagyobb szükség mutatkozik meg az országban. Ennek tökéletes szimbóluma volt még 2009-ben, amikor több mint ezer muszlim hívő imádkozott a milánói dóm előtti téren – jelezve, hogy nincs számukra kialakított mecset. A hiányt hat év alatt sem sikerült betölteni, a közel másfél milliós városban a mai napig sem sikerült lerombolni az ezt megnehezítő bürokratikus korlátokat és a társadalom szembenállását.
("Erőteljes jelzés" - olasz muszlimok a milánói dóm előtt; f.: mondoislam.org)
A januári merényletek hatására azonban az olasz vezetők próbálnak nem a teljes elutasítás és a félelem útjára lépni, hanem egyfajta újabb impulzusnak felhasználni a helyzetet a muszlim hívőkkel való kapcsolat rendszerezésére. Ahogy Milánó szociálpolitikáért felelős irányítója, Pierfrancesco Majorino mondta: „Párizs után minden eddiginél sürgősebb, hogy előremozdítsuk az iszlámmal való dialógust”. Az új szemlélet mögött az a filozófia húzódik meg, hogy sokkal kontrollálhatóbb módon lehet elejét venni a radikális irányzatoknak akkor, ha a vallási csoportok nem eldugott pincékben és garázsokban találkoznak, hanem rendes, államilag is elismert mecsetek falai között. Ez főleg azért lenne fontos, mert bár Olaszországban közel 1,6 millió muszlim él, alig pár mecset található az országban. A milánói vezetők ezért szeretnének az ország gazdasági központjaként is funkcionáló városban példát mutatni ezen a téren – ha minden a terv szerint megy, pár hónapon belül sikerülhet kihirdetni az építkezés kezdetét.
Bár ezek nagyon pozitív kezdeményezések, sajnos nem a teljes olasz társadalom támogatja az egyenrangú bánásmódot a különböző egyházakkal kapcsolatban. Az Északi Liga (Lega Nord - LN) nevű, bevándorlásellenes párt például most is szót emelt az építkezés ellen: „Vagy azonosulnak az értékeinkkel, vagy építhetnek mecsetet a saját hátsó udvarukban” – jelentette ki a párt vezetője Matteo Salvini. Erős szavak, azonban nem mondhatjuk, hogy nem találnak visszhangra az olaszok körében. A radikális irányzatoktól való félelem, a líbiai polgárháború által okozott fenyegetettség érzete egyre erősebb az országban. Jól mutatja ezt az is, hogy mekkora arányban vannak jelen Olaszországban muszlimok valójában, és mekkora arányt saccol a közvélemény (nem meglepő módon, ez a két arány a többi bemutatott országban is markánsan eltér):
Mindezek ellenére a milánói mecset alapkövét hamarosan elhelyezhetik a San Siro stadiontól nem messze eső területen. Felépülésekor egy olyan rég áhított kívánalom teljesülhet a muszlim népesség számára, amire már több évvel ezelőtt sort kellett volna keríteni. És bár mind Olaszországban, mind Magyarországon, és valójában az EU teljes területén még hosszú utat kell megtenni a szociális befogadókészség növeléséért, kétségtelen, hogy az ilyen lépések sokat tehetnek a kontinens kultúráinak békés együttéléséért.
Mészáros Tamás
