Fehéroroszország: Merre tart Európa utolsó diktatúrája?

2015. április 10.

Érdekes helyzet alakult ki a Twitteren március végén Carl Bildt svéd diplomata (korábbi miniszterelnök és külügyminiszter) és a belorusz külügy között. Bildt egy kerekasztal-beszélgetésre volt hivatalos Minszkben, és a szállodája ablakából készített kép posztolásakor feltette a kérdést: merre is tart Belarusz? Carl Bildt ártatlan tweetjére Minszk közösségi médiáért felelős alkalmazottai reagáltak is, azonban arra vonatkozóan nem kaptunk választ, hogy mi lesz Fehéroroszországgal egy-öt-tíz-húsz év múlva. 

 

Merre tart Fehéroroszország... politikailag?

Belarusz a Szovjetunió szétesését követő zavaros időszak egyik legnagyobb nyertesévé válhatott volna, ha az oroszbarát politikai kötelékeket időben meglazítva, de az intenzív gazdasági kapcsolatokat megtartva (például az energiatranzit területén) elindult volna a nyugati integráció irányába. Helyette azonban egy akaratgyenge orosz kormányzat stratégiai partnerévé vált, és miközben az összeomló orosz gazdaság szubvencionálta a fehérorosz ellátás jelentős részét, nem alakult ki egy egységes jövőkép a minszki eliten belül. Az elszakadás nem következett be, és Belarusz tartósan berendezkedett az orosz energiaforrásokra és felvevőpiacra építő gazdasági struktúrára, illetve az orosz-belorusz tengely erősítése vált a legfőbb prioritássá. 

Ez a gyakorlat gyökeresen megváltozott a kétezres évek folyamán, amikor is mind Putyin, mind az ország első embere, Lukasenko a maga igazát kezdte keresni. A gázárvitákban kicsúcsosodó konfliktus eredményeként Belarusznak le kellett mondania az olcsó kőolajról és földgázról (és ezzel együtt azok reexportjáról is, ami a piaci áron alul vett szénhidrogének fű alatti továbbértékesítését jelentette jelentős haszonnal). Cserébe viszont Moszkva elvesztette addigi leglojálisabb partnere jóindulatát is, ami egyben azt is jelentette, hogy a szélrózsa minden irányába (köztük Latin-Amerika és a Közel-Kelet felé) nyitó fehérorosz külpolitika hangsúlyai fokozatosan áthelyeződtek. 

lukasenko1.jpg

("A kebelbarátságnak már vége", f: foreignaffairs.com)

Azóta Belarusz jelentős tapasztalatokkal gazdagodott. A külföldi tőke egyre több irányból áramlik be az országba, a nemzetközi konfliktuskezelésben (ld. a jelenlegi orosz-ukrán válság) Minszk - regionális szinten - főszereplővé vált, Lukasenko elfogadottsága pedig ha nem is drámai mértékben, de nőtt.

Ezt a fajta lavírozást ráadásul a minszki vezetés úgy vezényli, hogy közben nem fordított végleg hátat Oroszországnak, hiszen a viszonylagos önállóságot már kivívta magának. Erre illusztris példa a krími annexió: másfél évtizede Lukasenko lehetett volna az orosz beavatkozás egyik fő támogatója; ezzel szemben napjainkban Lukasenko többször is elítélően nyilatkozott az ukrajnai fegyveres konfliktusokról. 

Minszk jó ideig lebegtette az Eurázsiai Unióhoz történő csatlakozását is, amivel ha sakkban nem is tartotta Moszkvát, azért bizonyos engedményeket minden bizonnyal ki tudott harcolni magának.

Ami a folytatást illeti, személy szerint a fehérorosz rendszer még szélesebb körű elfogadottságát várom; ez középtávon odáig vezethet, hogy Lukasenko ismét az EU területére léphet (amire már több mint tíz éve nem volt példa). A közeledés Brüsszel érdeke is, hiszen egy kompromisszumokra egyre több hajlandóságot mutató, Oroszországgal szemben egyre kritikusabb államról beszélünk Kelet-Európa szívében. És ha ehhez hozzá vesszük azt, hogy az EU-n belül az autoriterizmus egyre inkább terjed, akkor nehéz olyan okot azonosítani, amiért a szintén erősen autoriter jellegű minszki elitet távol kellene tartani egy szorosabb együttműködés beindításától.

Merre tart Fehéroroszország... gazdaságilag?

Gazdasági értelemben a belorusz modell a szocialista piacgazdaság és az ellenőrzött kapitalizmus sajátos keveréke. Az állam számos területen tulajdonosként van jelen (vagy olyan nagytőkéseken keresztül gyakorol befolyást, akiknek lojalitása megkérdőjelezhetetlen), emellett a széleskörű szociális juttatások révén senkit sem hagynak az út szélén (legalábbis papíron). 

Ennek az alacsony hatékonyságú felállásnak egyenes következménye az, hogy a rezsiköltségek leszorítása és a minél szélesebb körű barterezés révén érhetőek el jelentős megtakarítások. 

Belarusz a teljeskörű gazdasági struktúraváltást inkább elhalasztotta, és a zavaros elszámolású barterezést választotta, ami szükségszerűen oda vezetett, hogy Belarusz mélyebb gazdasági kooperációt csak az orosz-kazah-ukrán hármas viszonylatában tudott kialakítani.

lukasenko2.jpg

("Egy egyre inkább EU-kompatibilis diktátor", f: zpravy.idnes.cz)

Ennek a patthelyzetnek a feloldását jelentené az, ha sikerülne új alapokra helyezni a fehérorosz-EU együttműködést. Erre több próbálkozás is volt az elmúlt években, de ezek rendre elbuktak (legfőképp emberi jogi megfontolások miatt). Az EU-hoz való gazdasági közeledést eddig sokan azzal az indokkal utasították el, hogy az egyben az orosz reláció felszámolását is jelentené, ami szükségszerűen az árak emelkedéséhez vezetne. 

Mivel a jelenlegi orosz gazdasági válság negatív hatásai hatványozottan csapódnak le Belaruszban, és már a korábbi években is állandósult a két számjegyű inflációs ráta, úgy vélem, ezt a fajta érvelést ma már el lehet vetni; az alacsony árszintet többé már sem Minszk, sem Moszkva nem tudja garantálni.

Merre is tart tehát Belarusz? Egyrészt igyekszik önálló geopolitikai tényezőként megjelenni (és egy félig-meddig semleges közvetítői szerepet magára ölteni), másrészt egyre több teret enged a piaci kapitalizmusnak házon belül is, igaz szigorú állami szabályozás mellett. A fő vízválasztó az lesz, hogy hajlandó-e a fehérorosz állam a gazdasági ellenőrzésből és a foglalkoztatásban játszott 90 százalék körüli részesedéséből visszavenni (a piac javára), valamint, hogy tesz-e majd érdemi kompromisszumokat a nyugat számára. Meglátjuk.

Hámori Viktor

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr287355416

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2015.04.10. 16:26:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2015.04.11. 11:30:44

Putyin nelkuk mar ott is lett volna "nepfelkeles". Lukasenka sem hulye hogy ne tudna hol a helye!!

Tudományos libsizmus 2015.04.11. 12:16:45

De hiszen Európa utolsó diktatúrája az Orbán rezsim.

röf 2015.04.11. 12:18:14

Ott az utolsó diktatúra? Fenét.... nálunk !
Itt van csak diktatúra!
Itt olyan diktatúra van, hogy az Orbántakaroggyozók meg se mernek mukkanni....

fifibá55 2015.04.11. 13:24:25

A közeli/távoli jövő kilátásait tekintve, javasolnám az "utolsó" kifejezést "egyetlen"-re cserélni.

Alick 2015.04.11. 17:06:04

@Tudományos libsizmus: nálunk nem diktatúra, hanem rotációs bolsevizmus van már 25 éve... ha diktatúra lenne, az "Orbán/Gyurcsány takarodj"-ra a tüntetésen rendőri éles lőszer lenne a válasz és a rendszert bíráló újságírók börtönben/temetőben lennének...

A_félszemű_Télapó 2015.04.11. 19:26:18

@Alick: Igen így van, nálunk "csak" ellehetetlenítik az újságírókat. Perek özöne+kirúgás a munkahelyről az egzisztenciájuk teljes szétzúzásával egyetemben. Végül is kiknek a kezében van a média? .....!

Toportyán Zsóti 2015.04.12. 10:43:01

@Tudományos libsizmus: Narancs geciputtony ha pontos akarol lenni.

Dr. Eleanor Pitty-Palkho dr. · http://eleanor-pitthy-palkho.blog.hu/ 2015.04.19. 22:22:42

Éhbérség, elftársak! Hát a Zorbán faszizmusa már nem is dikatúra? Ahogy a jelszavunk is volt, ma föllázadt az egész ország a Zorbán korrumpációja ellen, de csak 263-an mertünk kimenni tüntetni így Együttesen, annyira meg voltunk félelmedve!

www.hir24.hu/belfold/2015/04/19/elkezdodott-a-kormanyellenes-tuntetes/
süti beállítások módosítása