Hszi Csin-ping kínai államfő és Navaz Saríf pakisztáni miniszterelnök hét eleji találkozója kivételes eredményekkel zárult. A két ország közötti gazdasági folyosó megvalósításának érdekében létrejött 46 milliárd dolláros kínai óriásbefektetés értéke háromszor akkora, mint a 2008 óta Pakisztánba érkezett közvetlen tőkebefektetések teljes összege. Kína és Pakisztán bilaterális kapcsolatát korábban Saríf úgy jellemezte, hogy az „magasabb a legnagyobb hegyeknél, mélyebb az óceánnál, erősebb az acélnál, valamint édesebb a méznél”. Peking és Iszlámábád szövetsége erősebb, mint valaha.
A Pakisztán és Kína közötti gazdasági, katonai, politikai kapcsolatok hagyományosan kedvező képet mutatnak, azonban jelentőségük az elmúlt évek során mind geopolitikailag, mind „geogazdaságilag” kimondottan felértékelődött. Különféle felmérések azt bizonyítják, hogy a pakisztáni többség szemében Kína, a kínai felemelkedés pozitív jelenségként tűnik fel, amely ezen felül Saríf kormányának kiemelt támogatását is élvezi. A Pekinggel kialakított kedvező kapcsolat fenntartása Iszlámábád egyik külpolitikai prioritásának feleltethető meg, melyet a hétfőihez hasonló, magas szintű politikai látogatások alkalmával a vezetők is ismételten kifejeznek.
A találkozón aláírt energetikai és infrastrukturális gigaberuházásról szóló kínai-pakisztáni egyezmény, valamint a tény, hogy Saríf és Hszi Csin-ping államfő az elkövetkező három év során húsz milliárd dollár értékű kétoldalú kereskedelem elérését tűzte célul, továbbá az Ázsiai Infrastruktrurális Befektetési Bank körüli találgatások, arra engednek következtetni, hogy Kína egy okosan átgondolt pénzpolitikával igyekszik mélyíteni a már meglévő szövetségi rendszerét, valamint újakat létrehozni. Ezzel a feltevéssel nehéz vitatkozni, azonban jelen esetben Pakisztán kapcsán érdemes feltárni a relációhoz köthető további kölcsönös érdekeket is. Mindezekkel kiegészítve a beruházásról szóló híreket, teljesebb képet kaphatunk az események hátteréről, Iszlámábád kínai elkötelezettségéről, valamint Kína pakisztáni terjeszkedésének okairól.
("Mit. Hova. Mennyiért.", f: wsj.com)
Kínai oldalról fontos, hogy a fenn említett történéseket egy nagy kép részeiként, és ne egymástól független kezeljük. Peking jelenlegi külpolitikáját sokkal inkább a jószomszédi viszonyok kiépítése, mint a nagyhatalmi kapcsolatok fejlesztése határozza meg. (Az ország diplomáciai prioritásait gyakran az alábbi mondással jellemzik a kínai vezetők: „Jobb egy közeli szomszéd, mint egy távoli unokatestvér.”) A szomszédos országokkal fennálló relációk stabilizálása megfelelő alapot nyújthat a Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. századi tengeri Selyemút megvalósításához, amelyek egyben a Kína 2016-tól 2020-ig tartó 13. ötéves tervének legfontosabb célkitűzései. Pakisztán és Kína – Hszi szavaival élve – „időtálló stratégiai együttműködése” kiemelten fontos szereppel bír, hiszen Peking „Egy öv és egy út” kezdeményezése (amelynek egyik részét a kínai-pakisztáni gazdasági folyosó adja), a kínai, közel-keleti és európai piacokat kötné össze a jövőben.
E terv szerint a gazdasági folyosó Kína elmaradottabb nyugati határától kezdődően a pakisztáni Gwadar kikötőjéig futna. Ha a kínai áruk megfelelő módon eljutnak a kikötőbe, azzal nemcsak lerövidül az út a globális és a kínai piac között, hanem Peking új tengeri logisztikai alternatívához is jut. Malajziával vagy Indonéziával kirobbanó konfliktus esetén a Malaka-szoros lezárásra kerülhet, amely gyengítheti Kína esélyeit. A gwadari kikötőt azonban kínai tengeralattjárók is használhatják, amelyekből maga Pakisztán is – India rosszallását kiváltva – vásárolt. Iszlámábád nem csak hidat képez az iszlám világ és Kína között, de a kétoldalú együttműködés mélyítése gyengítheti India regionális befolyását, amely Peking érdekeit segíti. A kínai-pakisztáni folyosó kiindulópontjaként meghatározott nyugat-kínai Hszincsiang tartomány, valamint Kasgar az iszlamista terrorizmus központja. Ezen felül, a kiépítendő közúti és vasúti hálózatok, vezetékek a pakisztáni Baludzsisztán tartományon is áthaladnának, mely szintén nem biztonságos övezet, így az említett területek közös erővel történő stabilizálása a Selyemút sikeres működésének előfeltétele. A terrorizmus leküzdése, a térség biztosítása nem lehetséges Iszlámábád segítsége nélkül.
("Kulcsemberek" - Husszein pakisztáni elnök / Hszi Csin-ping / Navaz Saríf, f: ibtimes.co.uk)
Pakisztán számára Peking szövetsége ugyanolyan fontos, hiszen az ország jelentős infrastrukturális hiányosságokkal, energiahiánnyal küzd, melyeken a kínai befektetések rohamosan javíthatnak. A kínai-pakisztáni szabadkereskedelmi megállapodások, a kétoldalú kereskedelmi mérleg megfelelő módon történő alakítása mind nagyban hozzájárulhat Pakisztán modernizációjához. Mindamellett, hogy Kína Pakisztán legfontosabb gazdasági partnere, a terrorizmus leküzdéséért folytatott közös harc Iszlámábád számára ugyanolyan elengedhetetlen, mint Pekingnek.
A mélyülő kínai-pakisztáni kapcsolatot azonban sem India, sem az USA nem nézi jó szemmel. Washington befolyását Pakisztán felett a gazdasági projekt csökkenti, hiszen a kínai beruházások mértéke jóval meghaladja az USA által pakisztáni területfejlesztés érdekében biztosított forrásokat. Iszlámábád elkötelezett a térségben történő nagyhatalmi politika kiegyensúlyozásában, így üdvözli a kínai befolyás növekedését.
Gyuris Klaudia
