Az Egyesült Királyság választásra jogosult és választásra regisztrált polgárai 5 órája adhatják le szavazataikat az ország 650 választókerületében. A legutolsó felmérések szerint a mintegy 30 millió brit várható voksai 2010 után ismét patthelyzetet fognak eredményezni, vagyis, sem az előző parlament legnagyobb frakciójával rendelkező Konzervatívok, sem a legfőbb kihívó Munkáspárt nem lesz képes elérni a hőn áhított 326 mandátumos abszolút többséget. Ennek ellenére győztest hirdetni kell, úgyhogy mostani írásomban megvizsgálom a mai nap lehetséges forgatókönyveit. Van ugyanis néhány.

Hivatalosan a címben említett 326 mandátumra van szüksége annak a brit pártnak, amely kormányzó többséget (abszolút többség / biztos többség / stb.) akar szerezni az Egyesült Királyság következő, 56-ik parlamentjében. Annak érdekében, hogy a mai nap legfontosabb kérdését rögtön itt az elején tisztázzuk: az összes valamirevaló felmérés szerint ezt az eredményt egyetlen nagy esélyes sem tudja majd hozni. Ma tehát mind a Konzervatívok, mind a Munkáspárt lenyeli újfent a keserű pirulát, hiszen bármennyire is szeretnék, egyedül egyikük sem alakíthat kormányt. Ez persze azt is jelenti, hogy a 2010-es év nem egy véletlen és megismételhetetlen kivétel volt a brit parlamentarizmus életében (mint azt akkor sokan gondolták), hanem egy minden bizonnyal állandósuló tendencia. A „mainstream” kontinentális politikacsinálás (= koalíciós kormányok) kora beköszöntött a szigeteken. A médiát és a választókat ez láthatóan már nem zavarja, a vezető politikusok azonban (bár már inkább ők is csak megszokásból) még úgy abszolválták a kampányt, mintha reális esélye lenne bármelyiküknek abszolút többséget szerezni. Pedig nincs. Ennek fényében mit hozhat a mai nap? Komoly izgalmakat. Íme a várható koalíciós forgatókönyvek.

Koalíció 1: Munkáspárt – Skót Nemzeti Párt (SNP)

A zseniális May2015 honlap (amely a kampány kezdete óta listázza az egyes felmérések, mandátum kalkulációk eredményeit, összehasonlíthatóvá téve őket) szerint a Munkáspárt várhatóan valahol 257 és 268 mandátum között szerez majd magának képviselői helyet a következő Parlamentben, ami persze köszönőviszonyban sem áll a vágyott 326-tal. De itt jön képbe a maga 51-56 közötti eredményével a skót SNP, valamint a tény, hogy 2010 után a Sinn Féin (2005 óta inaktív hírhedt ír terrorszervezet, az IRA politikai szárnya) képviselői vélhetően megint nem ülnek be Westminsterbe, vagyis, az ő eredményük csökkenti a többséghez szükséges alsó határt, amely 326-ról azonnal 323-ra csökken. A becslések szerint így a legjobb esetben a két párt együtt 324 helyet szerezhet, ami pont elég lehet a kormánytöbbséghez. Ha ez esetleg nem teljesül, és a rosszabb szcenárió érvényesül (kb. 308 mandátum), teljes jogú kormánytagként, vagy külsősként, de a liberális demokraták támogatására – Nick Clegg kijelentései ellenére – talán számíthatnak.

(Az Egyesült Királyság új miniszterelnöki párja? - Justine és Ed Miliband, f: times.com)

Koalíció 2: Konzervatívok – Liberális Demokraták

Az egyik szinte biztosra vehető következménye a mai választásnak az újbóli patthelyzet érvényre jutása, ezt, ahogy fentebb már írtam is, lényegében egyetlen felmérés sem vitatja. Emellett azonban van egy másik fontos és nagy valószínűséggel szintén beigazolódó fejlemény, miszerint a Konzervatívok nyerik a megmérettetést. Dacára tehát annak, hogy az összes ismert és elismert brit közvélemény-kutató cég százalékosan fej-fej melletti eredményt prognosztizál, a brit választási rendszernek köszönhetően mindenki biztosra veszi, hogy a nagyobbik kormánypárt legyőzi első számú kihívóját, a Munkáspártot. A Spectator hetilap online verziójának összesített mandátumbecslője alapján a számszerűsített eredmény úgy nézhet ki (Konzervatívok-Munkáspárt viszonylatban), hogy: +22 (YouGov), +15 (Election Forecast), +7 (Electoral Calculus), +32 (Elections Etc), +15 (Betfair), +14 (Ladbrokes), +17 (Coral). Itt a Betfair adja a maga 278 mandátumával a legkevesebb helyet a konzervatívoknak (érdekes adat: a Guardian felmérése még kevesebbet prognosztizál, szám szerint 273-at), míg a legtöbbet az Elections Etc 289-el. Ha bejön az utóbbi, és a liberálisok is hozzák a maguk 31-ét, amit a YouGov vezetője vetített ma előre (és amit amúgy senki más nem tart valószínűnek, a legtöbben ugyanis 25-29 közé várják őket), a Konzervatívok még ekkor sem kerülhetnek hatalomra, hiszen az így szerzett 320 mandátum nem éri el az abszolút többség legalsó határát. Ebben a helyzetben képbe kerülhet még az észak-ír DUP (Demokratikus Unionista Párt), akiket 7-9 mandátumra várnak a felmérések, és a kontinentális médiában szélsőségesként számon tartott UKIP, akiknek 3 helyet jósolnak a legnagylelkűbb kutatóintézetek. A mostani becslések szerint tehát egy újabb, tisztán konzervatív-liberális koalíciós kormányra az esély pontosan nulla, az csak egy újabb párt tényleges / külsős beemelésével realizálódhat. Felkészül a DUP és/vagy a UKIP.

("Még 5 év?" - Samantha és David Cameron, f: telegraph.co.uk)

Koalíció 3: Baloldali szivárvány koalíció

A jobboldali politikusok, szavazók és médiamunkások rémálma, főleg úgy, hogy van is rá némi esély. Ez a megoldás magába foglalná, legnagyobb pártként, a Munkáspártot (Guardian szerint: 270 mandátum), a skót SNP-t (54 mandátum), a walesi Plaid Cymrut (3 mandátum), az észak-ír SDLP-t (2-3 mandátum) és a Zöldeket (1 mandátum). Az így létrejött koalíció tehát magabiztos többséggel, kb. 330 helyet birtokolna a következő brit Parlamentben. És ebbe ugye még nincs beleszámítva a liberálisok 31 mandátuma, hiszen bár Nick Clegg vállaltan a konzervatívokkal folytatná a kormányzást (ezt hat, azonnal megvalósítandó ígérethez kötve: egészségügyi rendszer extra finanszírozása, oktatás extra finanszírozása, garantált fizetésemelés az állami szektorban, strukturális deficit felszámolása, konzervatív jóléti kiadások lefaragásának megakadályozása, új környezetvédelmi törvények), közel sem biztos, hogy nincs azaz ajánlat, amit egy-két kormánypozícióért ne tudna elfogadni. Persze ez az eshetőség inkább akkor válhat realitássá, ha mind a Munkáspárt, mind a liberálisok valamivel több helyet szereznek a most vártnál, mivel utóbbiak többször kizártak egy SNP-vel közös kormányzást.

A fentiekből jól látszik, hogy a Munkáspártnak (független attól, hogy a megszerzett mandátumok számát tekintve valószínűleg nem ők lesznek a legnagyobb párt) van nagyobb esélye a kormányalakításra. Természetesen az is igaz, hogy ehhez minden jel szerint megkerülhetetlen lesz egy SNP-vel kötött alku, ami később súlyos gondokat okozhat Ed Milibandnek és pártjának (pl. újabb skót népszavazás kiírása az ország elszakadásáról), ám ezt a cél érdekében vélhetően vállalni fogják. Ha azonban valami csoda folytán a Konzervatívok mégis túl nyerik magukat (értsd: 300 mandátumot vagy annál valamivel többet szereznek), akkor egy valamivel gyengébb liberális szereplés is újabb konzervatív-liberális koalíciót hozhat. A legutóbbi kormány számára azonban van még egy további út a hatalomba maradásra, ez pedig a kontinensen szintén nem új keletű kisebbségi kormányzás intézménye.

("Lehet még egyszer királycsináló?" - Nick Clegg, f: huffingtonpost.com)

Ha ugyanis valóban a konzervatívok lesznek a választás győztesei, és ezzel a számok alapján a legnagyobb párt, akkor, egyfelől jogot formálhatnak a kormányalakításra, másfelől illegitimnek bélyegezhetnek egy majdan mégis felálló baloldali kormánykoalíciót. Előbbi esetén május 18-ig kell koalíciós partnert/partnereket találni David Cameronnak. Amennyiben ez sikerül, két út lehetséges: 1) abszolút többsége van a felállni készülő kormánynak, a Munkáspárt és a baloldal többi pártja nem tehet semmit; 2) nincs abszolút többsége a felállni készülő kormánynak, így tehát kisebbségből vezetne Cameron, a Munkáspárt és a baloldal többi pártja nekik eshet. Az igazi csavart ez az alkotmányos húzás adhatja. És nem feltétlenül maga a kisebbségi kormányzás, hiszen ilyen még nagy ritkán az Egyesült Királyságban is volt (legutóbb Skóciában), hanem, hogy egy ilyen helyzetet – országos szinten – hogyan kezelnek az érdekelt felek. Ennek a menete egyébiránt úgy nézhetne ki, hogyha Cameron nem tud komoly alkudozások árán többséget szerezni május 18-ig, akkor május 27-én, a legendás Queen’s Speech alkalmával (az újonnan felállt Parlament itt szavaz a kormányt alakítani kívánó párt vagy pártok programjáról) még megpróbálhat érvényt szerezni kisebbségi kormányának, de mivel ehhez már baloldali képviselői szavazatok is kellenének, a lehetetlen szó nem írná le igazán a konzervatívok ebbéli esélyeit.

Nem beszélve arról, hogy ezzel már bele is csúsztunk a varázsgömbbe nézés minősített esetébe, úgyhogy összességében szerintem egyszerűbb megvárni, hogy kit választanak ma a britek, aztán a további esélylatolgatást majd folytatom legközelebb. Higgyétek el, jó lesz. A mai nap ugyanis – 2010-ből okulva – még szinte semmiről nem fog dönteni. Sőt.

Németh Áron Attila