Andrzej Duda nyerte a vasárnapi lengyelországi elnökválasztást. Két-három hónappal ezelőtt még nem sokan fogadtak volna a Jog és Igazságosság párt (PiS) jelöltjének győzelmére, sokkal inkább az eddigi elnök, a kormányzó Polgári Platform (PO) tagja, Bronislaw Komorowski tűnt esélyesnek. Ennek ellenére a május 24-i második fordulóban az ellenzéki jelölt szerezte meg a voksok 53 százalékát.
A lengyel szavazók ötévente, közvetlenül választanak államfőt. A kétfordulós voksolás első fordulója idén május 10-ére esett, a választópolgárok összesen 11 jelölt nevét olvashatták a szavazólapokon. A fordulót megelőzően a hivatalban lévő elnök, Bronislaw Komorowski elsőségét jelezték előre a közvélemény-kutatások, mögötte Andrzej Dudát és Pawel Kukizt sejtve. Az egykori rockzenész Kukiz leginkább a protestszavazatokra, 12-15 százalék körüli eredményre számíthatott. A negyedik-ötödik helyre az euroszkeptikus KORWIN párt elnöke, Janusz Korwin-Mikke, illetve a meglehetősen gyenge baloldal jelöltje, Magdalena Ogórek befutását várták.
("Kettős győzelemmel az elnöki székbe" - Andrzej Duda és felesége, f: se.pl)
A várakozásokra jócskán rácáfolva a korábban a szmolenszki repülőgép-balesetben elhunyt elnök, Lech Kaczynski hivatalában államtitkár-helyettesi posztot betöltő Andrzej Duda már az alacsony részvétel (48,96 százalék) mellett lezajlott első fordulót is megnyerte, a szavazatok 34,8 százalékával, mögötte alig lemaradva 33,8 százalékot szerzett Komorowski, és nagy meglepetést okozva Pawel Kukiz a szavazatok ötödét (20,3 százalék) gyűjtötte be. Az eredménynek legkevésbé a hivatalban lévő elnök örülhetett. Komorowski népszerű elnöknek számított, ám a mögötte álló Polgári Platform vonzereje nyolcévnyi kormányzást követően fakulni látszik. Hiába volt folytonos a lengyel gazdaság növekedése még a válság évei idején is, illetve hiába folytatódik várhatóan 2015-ben és 2016-ban is ez a trend, az átlagos lengyel ebből nem sokat érez (ahogy az egyébként 25 éve majdnem szakadatlan növekedésből sem). A lengyel fiatalok munkanélküliségi rátája meglehetősen magas, ráadásul Németországban, vagy épp az Egyesült Királyságban sokkal többet kereshetnek a szerencsét próbáló lengyelek, mint hazájukban. A kormánypártot érzékenyen érintette előző miniszterelnöke, Donald Tusk távozása az Európai Unió élére, továbbá az utóbbi idők korrupciós botrányai is jócskán rontottak renoméján – ráadásul unalmas, semmitmondó kampányt folytatott. Ezzel szemben Duda (és természetesen Kukiz is) friss erőt mutatott – még akkor is, ha pártja, a PiS kormányzására sokan nem szívesen emlékeznek. A PiS jelöltje megígérte a választóknak a nyugdíjkorhatár visszaállítását (korábbi ígéretét megszegve a PO 67 évre emelte azt), magasabb adókat követelt a bankoknak és a jobbára külföldi kézben lévő szupermarket-láncoknak, és azt hangoztatta, vissza akarja venni Lengyelország vezetését a bankoktól. Kukiz ezzel szemben lényegében egyetlen konkrét ötlettel állt elő, mégpedig azzal, hogy egymandátumos (azaz egyéni képviselői) választási körzeteket iktatna a választási rendszerbe (jelenleg a lengyelek a vajdaságokban csak pártlistákra szavazhatnak). Ezzel a teljesítménnyel leginkább protesztszavazatokra számíthatott – minden bizonnyal sokan megelégelték már a két vezető jobboldali erő évtizedes párharcát.
A második forduló ennek megfelelően meglehetősen izgalmasnak ígérkezett, a legnagyobb kérdés az volt, Kukiz szavazói melyik jelölt mellé állnak pünkösdvasárnap. Nagy valószínűséggel inkább Duda szavazatainak számát növelték, így az ellenzéki kihívó mintegy 650.000 szavazatot és 5 százalékpontot verve Komorowskira, a voksok 52,46 százalékát megszerezve nyerte meg a választást, 56,1 százalékos részvétel mellett. A hivatalban lévő elnök azonnal elismerte vereségét, és gratulált utódjának, sok sikert kívánva pozíciójához.
("Lengyelország új arca", f: rp.pl)
Vajon mennyiben változik meg Lengyelország a hétvégi választásoknak köszönhetően? Egyfelől, mivel a köztársasági elnöknek jobbára ceremoniális funkciói vannak, nem várhatunk lényeges változásokat. Másfelől azonban az elnökválasztás végeredménye előrevetítheti az ősszel esedékes parlamenti választások eredményeit is, a PiS győzelmét, vagy legalábbis vezető szerepét jósolva. Ebben az esetben Lengyelország, Európa hatodik legnagyobb gazdasága Donald Tusk vezetésével igazi középhatalomként egyre nagyobb szerepet játszott az utóbbi években a kontinens életének alakításában. A PO és a PiS egyaránt támogatják az ország EU- és NATO-tagságát, és elítélik például Putyin orosz elnök politikáját. Ezzel együtt azonban a PiS hatalomra kerülésétől befelé fordulást, a regionális kapcsolatok erősítését (Litvánia és Ukrajna felé, egyidejűleg a német és francia reláció gyengülésével), és az EU-tól való nagyobb távolság tartását várják az elemzők. Duda – akit sokan a PiS vezére, Jaroslaw Kaczynski bábjának tartanak – az orosz fenyegetésére válaszul agresszívabb nyugati fellépést sürget, kiegészítve ezt állandó NATO-bázisok létesítésével Lengyelországban: a jelenleg Németországban lévő bázisokat telepítené keletebbre.
("Mester és tanítványa?" Duda és Kaczynski, f: se.pl)
Ami a belpolitikát illeti, az elemzők nagy része jelentős átrendeződéseket vár, elsősorban a két nagy jobboldali párton belül. A Polgári Platformon belül egy ideje jelen lévő törésvonalak kerülhetnek felszínre a vereségnek és az őszi választások közeledtével éleződő feszültségeknek köszönhetően. A PiS-ben Duda győzelmével talán megindulhat egy nemzedékváltás, ennek első jele lehet, ha az új elnök hivatalát nem (csak) Kaczynski pártelnök embereivel tölti fel. Annyi bizonyos, hogy a lengyel választók változást várnak, így forró ősz elé néznek a lengyel politikai élet szereplői.
Abelovszky Tamás
