Az elkövetkező időkben végérvényesen pozitívvá válhat Kuba nemzetközi megítélése: Barack Obama 2014 végén tett egyértelmű diplomáciai gesztust Havanna felé, az EU pedig szintén tavaly április óta kezdett újabb tárgyalásokba a szigetország és az európai kontinens kapcsolatainak javítása érdekében. A teljes nyitás lehetőségére azonban több kérdés is árnyékot vet.

A kubai válság hosszú távú hatásairól és a konfliktus történelmi mérföldköveiről már korábban is írtunk (például itt), a szigetország totális elszigeteltsége az 1960-as évektől kezdve óriási károkat okozott az ottani társadalmi és gazdasági fejlődés számára. Barack Obama és Raúl Castro december 17-i bejelentése, a kölcsönös fogolycsere már egyértelmű jelzés volt arra, hogy a hidegháborús konfliktus a végéhez közeledik a két állam között. Alig pár hete, július 1-jén pedig eljött az a nyilatkozat, ami valódi változást hirdetett a diplomáciai kapcsolatok terén: kölcsönösen újra megnyitják a több mint 50 éve bezárt amerikai és kubai nagykövetségeket egymás fővárosában.

("Kézfogásban a jövő?" - Raúl Castro és Obama 2015 áprilisában; f.: AFP)

A külügyi kapcsolatok hivatalos felélesztése Washington és Havanna között hatalmas lépés, és ez a sajtónak adott interjúkban is meglátszik: Raúl Castro szerdán úgy fogalmazott, Kuba kész szakítani a múltbéli vitákkal, és békében élni az Egyesült Államok mellett. A hétfői (július 20.) napon nyíló nagykövetségek azonban csak egy szelete a kapcsolat teljes reformjának, és ezt már most lehet érezni. A két legfontosabb kérdés a gazdasági embargó felszámolása és a Guantánamói-öböl hovatartozása. Egyik pirulát sem lenne azonban könnyű elfogadtatni a Republikánus Párt abszolút többségének irányítása alatt álló amerikai Kongresszussal. A konzervatív oldal ugyanis a már eddig tett engedményeket is túlzásnak éli meg, amivel Obama és a demokraták szinte elismerik a diktatórikus rezsim létezését és jogosultságát.

Kétségtelen, hogy az enyhülési politika sarokpontjai markánsan elő fognak kerülni a 2016-os amerikai elnökválasztási viták során is. A jelenlegi floridai szenátor és republikánus elnökjelölt Marco Rubio szerint például addig szó sem lehet pozitív hozzáállásról, amíg Kuba nem hajlandó maga is kemény lépéseket tenni a múltbéli tettek visszafordításának érdekében. Ilyenek lennének például az elkobzott amerikai vagyonok rendezése vagy a kubai állampolgárok szabadságjogainak kiterjesztése. A demokraták szerint azonban ez a nyitás nem hogy elhamarkodott, hanem éppen hogy így is túl késői: a nagykövetségek megújításával a két ország kormánya sokkal közvetlenebbül tud majd egyeztetni és tárgyalni a jövőbeli kérdésekről, amivel pont elősegítik a diktatúra lebontását. John Kerry valószínűleg hamarosan Havannába látogat (1945 óta nem tett amerikai külügyminiszter ilyet) – főleg, miután most kedden sikeresen lezárták Bécsben az iráni atomvitát.

("Európai közeledés" - Frank-Walter Steinmeier és Bruno Rodríguez külügyminiszterek; f.: wsj.com)

Azonban nem csupán az Egyesült Államok kezdett új közeledési politikát a szigetországgal: Brüsszel tavaly április óta tárgyalásokat folytat az EU-Kuba viszony rendezése okán. Ennek egyik igazán látványos eleme, hogy a mai napon indult két napos látogatásra Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter - célja természetesen az uniós országok és Havanna közötti kapcsolat javításának elősegítése. A vizit érdekessége, hogy német külügyér nem járt Castro-éknál, amióta Németország újraegyesült. Bár a két nap során a hiavatlos programban most sem szerepel találkozó Raúl Castro-val, csupán a kubai külügyminiszterrel Bruno Rodríguezzel és a kormány több másik tagjával fog elméletben találkozni. Ez szimbolikusan még továbbra is a kapcsolat hűvösségét, az EU fenntartásait jelzi a diktatórikus állammal szemben.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a hidegháború egyik utolsó nagy konfliktusa mára egyértelműen elindult a megoldására kikövezett úton. Raúl Castro jelenleg úgy tűnik, hogy elkötelezte magát a nyitás mellett, ami valószínűleg a rezsim keretein további töréseket fog okozni, és előrevetíti a kubai társadalom jövőbeli szabadságának képét. Az azonban, hogy ehhez mennyi időre lesz szükség, és hogy Brüsszel és Washington enyhülési politikája mikorra érik be a szigetországban, még továbbra is kérdéses.

Mészáros Tamás