Míg a világ figyelme egyértelműen újra a szíriai konfliktus és a menekültválság felé fordult, a kelet-ukrajnai konfliktus iránti érdeklődés közel minimálissá csökkent. Szerencsére azonban ez a szituáció nem afelé hat, hogy tovább romoljon a helyzet a régióban: bár az ellenségeskedés továbbra is fennáll, a korábbi megállapodások szelleme egyre erősebben áthatja a jelent.

Nagyon úgy tűnik, hogy sikerült elébe menni a szeparatista Luhanszk és Donyeck megye által kívánt különálló helyi választásoknak: kedden (október 6-án) a szeparatista vezetők bejelentették, hogy nem kívánják megtartani az október végére-november elejére tervezett lépést. A döntést természetesen mind az Európai Unió és az Egyesült Államok üdvözölte, ami nem is csoda – ők is sokat dolgoztak, hogy ez így alakuljon.

Múlt pénteken (október 2-án) mindez nem tűnt még ennyire egyértelműnek. A Párizsban tartott tárgyalások bár pozitív szellemben zajlottak a lezáró sajtótájékoztatók alapján, nem sikerült konkrét döntéseket hozni a résztvevő feleknek. A Merkel, Hollande, Putyin és Porosenko főszereplésével, öt órán keresztül zajló beszélgetések után inkább úgy tűnt, hogy a hatalmak nem lesznek képesek tartani a minszki egyezményt és az ott elfogadott időrendet. Ennek ellenére sikerült elérni, hogy mind a két fél visszavonja könnyebb fegyvereit (pl.: aknavetők) a térségből, és nagyobb teret ad az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) felügyelőinek.

(A párizsi tárgyalás; f.: euobserver)

Mindez nem nagy eredmény, főleg annak fényében, hogy pont a párizsi találkozó előtt az EBESZ nyilatkozott arról, hogy felfedezték Kelet-Ukrajnában a szakadárok arzenálja között a TOS-1, Buratyino fegyverrendszert, amelyet Moszkva eddig csupán Azerbajdzsánnak és Kazahsztánnak exportált. Ezzel egyre nyilvánvalóbbá vált az eddig is közel tényszerű orosz befolyás a konfliktusban, és jelezte, hogy bár a kisebb kaliberű fegyverek kivonására tett lépések fontosak, a Buratyino jelenléte a csatározásokban ezeket elég egyszerűen tudja érdekteleníteni. Ennél azonban fontosabb, hogy a párizsi megállapodás értelmében a minszki döntés helyett (ami egységes ukrán választásokat írt elő) egy kompromisszumos megoldás került terítékre: a szeparatista megyékre Kijev külön speciális választási törvényt készít.

Keddre úgy tűnik, ennek meg is lett a hatása és sikerült stratégiát váltani az orosz/szeparatista oldalon, mivel eltörölték a tervezett választásokat a régióban, utat engedve a békés megoldás felé fordulás látszatának. EBESZ megfigyelők szerint bár továbbra is vannak kisebb összecsapások a felek között, mindkét oldal érezhetően visszavonult a frontról. Az EU szemében választások ilyen irányú módosítása – még ha gyakorlatilag szembe is megy azzal – a minszki egyezmény filozófiájának szellemiségében fogant lépés, így felmerül a kérdés: mi lesz az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók jövője?

(A hírhedt TOS-1; f.: Wikipedia)

Nem valószínű azonban, hogy a választások elhalasztása elegendő lesz Brüsszel és Washington számára ahhoz, hogy bizalmat szavazzanak, és ezzel együtt csökkentsék vagy egyenesen visszavonják a megszorításokat Moszkvával szemben. Azzal a Moszkvával szemben, aki épp most kezdte meg azt szíriai katonai hadműveletét, amelynek 90 százaléka amerikai vélemény szerint nem az Iszlám Állam vagy az Al-Kaida erői, hanem más ellenzéki csoportok ellen irányulnak. Ez pedig sajnos igen sötét árnyékot vet arra a korai (már akkor is naivnak tűnő) feltételezésre, hogy az Egyesült Államok és Oroszország esetleg a szír helyzet kapcsán tudnak majd enyhíteni a jelenleg kialakult kis-hidegháborús konfliktuson.

Az viszont látható, hogy a szembenállás fókuszpontja áthelyeződik Kelet-Ukrajnáról és úgy alapvetően a kelet-európai térségről. Kijev pedig csak reménykedhet, hogy a menekültválsággal küszködő Európai Unió és a szír helyzettel kooperálni próbáló Egyesült Államok nem hagyja magára a háború rendezése kapcsán.

Mészáros Tamás