Április 3-a minden bizonnyal örökre emlékezetes marad Panama történetében, és közel sem pozitív összefüggésben: aznap robbant ugyanis ki az azóta csak Panama-iratok néven elhíresült botrány, amely kisebb-nagyobb mértékben számos ország politikusát, köztiszteletnek örvendő ismert személyiségét érinti. A sokak számára kellemetlen iratok hatalmas felháborodást keltettek világszerte, és nem utolsósorban megtépázták Panama igencsak bizonytalan lábakon álló hitelességét.
A Mossack Fonseca panamai ügyvédi iroda alapítója, Ramón Fonseca Mora, a helyi politikai közélet illusztris képviselője, Juan Carlos Varela elnök bizalmasa, és egészen közelmúltbeli lemondásáig a kormányzó Partido Panameñista (Panamista Párt) elnöke volt amely nem az iratok kiszivárogtatásával (Fonseca szerint hackertámadás történt) függ össze, hanem sokkal inkább a brazil hatóságok cége elleni átfogó nyomozásával. A Mossack Fonseca brazíliai irodája ugyanis az ottani ügyészség szerint érintett a Petrobras-botrányban. A brazil hatóságok Fonseca cége elleni nyomozása Panamában hatalmas belpolitikai vitákat okozott: a kormánypárt egyik alapítója, az ország legendás veterán politikusa, Antonio Domínguez egyenesen felszólította az elnököt, hogy „válassza el” Fonsecát a miniszteri pozíciótól (az elnök tanácsadója volt miniszteri rangban). Akkoriban azonban Fonseca még örült volna, ha cége csupán Brazíliában tesz szert ismertségre, hiszen azóta legalább ötven további ország közvéleménye ismerte meg a Mossack Fonseca nevét.
Ramón Fonseca Mora (f: panamaamerica.com.pa)
Ramón Fonseca mellett az ügy természetesen Panamának sem jött túl jól. Annál is inkább, mert az utóbbi időben az országot a nemzetközi közvélemény egyre kevesebbet emlegette, mint ideális adóparadicsomot. És joggal, hiszen Panama az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett ennek megcáfolására. Tavaly fogadták el például a 23-as törvényt, ismertebb nevén a „fehérítés elleni törvényt”, amely az országon belül a pénzmosás visszaszorítására és a terrorizmus támogatásának ellehetetlenítésére szolgál.
Ernesto Cedeño neves panamai ügyvéd szerint „az ország törvényei nagyon rugalmasak és engedélyezik, hogy cégeket bárki létrehozzon, majd utána eladja azokat, ez teljesen legális”. Ami tilos és jogellenes, hogy egy ügyvéd üzleti kapcsolatban álljon egy olyan ügyféllel, aki bizonyítottan azért akar céget bejegyeztetni, hogy azt pénzmosásra használja. Sőt, a szabályozás olyan szigorú, hogy 2011-ben a 2-es törvény elfogadásával, mely az „ismerd meg az ügyfeledet” néven került a köztudatba, a megbízott ügyvédeknek, ha valami gyanúsat észlelnek ügyfelükkel kapcsolatosan, jelentéstevési kötelezettségük van a hatóságok fele, amit ha elmulasztanak, akár börtönbüntetést is kaphatnak. Cedeño úgy gondolja, hogy a kirobbant botrány most azt a látszatot kelti, hogy Panama szemet huny a törvénytelenségek felett, miközben ez nincs így. A panamai törvénykezés komoly és szigorú, ami a magánvagyon kifehérítését illeti – állítja a neves ügyvéd.
Hasonlóan vélekedik Juan Jované De Puy egyetemi tanár, a 2014-es elnökválasztáson függetlenként induló politikus is. Szerinte a Mossack Fonseca-ügy a földdel tesz egyenlővé minden erőfeszítést, amelyet Panama a pénzmosás ellen tett a közelmúltban. „Panama az elmúlt időszakban számos külföldi befektetésnek adott otthont, ez most változhat innentől kezdve.”
Mindeközben Ramón Fonseca tagadta, hogy cége törvénytelen pénzeket rejtett volna el a hatóságok elől. Azokat a cégeket, amelyeket a Mossack Fonseca alapított, majd utóbb értékesítettek, nem Panamában tevékenykednek, és igazából Fonseca azt hangsúlyozza, hogy nem is ott hozták őket létre. Szerinte, mivel cége Panamában van, ezért kapcsolja össze mindenki az ügyeket Panamával – tévesen, állítja az ügyvédi iroda társalapítója. Panama kormánya ezzel egyidőben világossá tette, hogy nem akarnak bűnbakok lenni ebben a történetben, hiszen minden államnak be kell tartatnia saját törvényeit, szabályozásait cégeikkel és állampolgáraikkal egyaránt. Az elnöki hivatalt vezető miniszter, Álvaro Alemán, úgy fogalmazott, hogy Panama elutasítja és sajnálja, hogy „meggyalázzák” a nevét, következetesen figyelmen kívül hagyva, hogy más nemzetek intézményei és köztiszteletben álló polgárai vettek részt az offshore-üzletekben.
És valóban, mintha úgy tűnne, hogy van egy jól körülírható nemzetközi szándék, amelynek célja, hogy Panama megítélésében csorbát ejtsenek. Ezt több kormánytag is megerősítette, legutóbb a helyi televízióban adott hangot ennek a meggyőződésének Dulcidio De La Guardia gazdasági- és pénzügyminiszter is.
Bizony sok víz lefolyt a Tuira folyón azóta, hogy alig egy éve Panama adott otthont Raúl Castro és Barack Obama első és ezzel együtt történelmi kézfogásának. Akkor mindenki úgy tekintett Panamára, mint az egyetértést, együttműködést elősegítő országra. Ma viszont a Panama-iratok néven elhíresült botrány kapcsán újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába került az ország, amely példának okáért tavaly 5,8 százalékos gazdasági növekedést produkált, és ezt érdemes abban az összefüggésben szemlélni, hogy a latin-amerikai átlag növekedés 2 százalékos, míg az országba 5 milliárd dollárt meghaladó közvetlen külföldi beruházás érkezett, ez 17 százalékkal haladja meg a 2014-es évi külföldi befektetéseket. A szolgáltató szektor volt a gazdaság húzóágazata, és gyakorlatilag ennek köszönheti az ország, hogy a térség államait súlytó gazdasági viharok nem érték el Panamát.
A most kirobbant és a Mossack Fonsecát érintő botrány első nemzetközi válaszlépése, hogy Franciaország visszahelyezte Panamát az adóparadicsom országait tömörítő listájára. Az is jól tetten érhető, hogy az első napok kemény politikai kommunikációs nyilatkozatai után, Panama lejjebb tekerte a hangerőt, sokkal visszafogottabban nyilatkoznak az ország politikai vezetői a Mossack Fonseca-ügyben. Mi több, Varela elnök múlt héten kijelentette, hogy a diplomácia az egyetlen járható út a nézeteltérések megoldására, a vitatott kérdések megbeszélésére Panama és a nemzetközi közvélemény között. Mindenesetre Panama bízik abban, hogy nem kerül fel újra a GAFI (Grupo de Acción Financiera Internacional – Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoport) listájára, ahonnan februárban került le annak következményeként, hogy a panamai kormány elkötelezettségét bizonyította a pénzmosás elleni harcban. A pénzügyminiszter-helyettes Varela de Chinchilla szerint az, hogy Franciaország Panamát újra adóparadicsomnak tekinti, nem érinti a GAFI listájára való visszakerülését országának, hiszen a kormány minden GAFI-ajánlást figyelembe vett az elmúlt időszakban és ennek szellemében hozta meg törvényeit.
Varela elnök (j), amikor még minden rendben volt (f: prensa.com)
Az viszont biztos, hogy nem teljesen korrekt módon nevezik Panama-iratoknak a kiszivárgott dokumentumokat, ugyanis „csak” az azokat létrehozó cég panamai illetőségű. Az adóelkerülés, adócsalás, vagy éppen a közpénzlopás azonban egyáltalán nem csupán panamai jelenség. Sőt, a dokumentumok Oroszországtól Kínáig, Argentínától Izlandig ismert politikusok neveihez köthető offshore cégekről számolnak be, ezért csupán Panamát hibáztatni a kialakult helyzetért felettébb álságos és kétszínű dolog. Aki picit is foglalkozott az ország politikatörténetével, az pontosan tudja, hogy az előző kormányok alatt joggal tekintettek Panamára, mint az egyik legkedvezőbb adóparadicsomra. A Varela-adminisztráció eddig eltelt 21 hónapjában viszont olyan átfogó jogi szabályozás született a pénzmosás ellen, amely addig példa nélküli volt a közép-amerikai ország történetében. Persze a Gallup felmérése szerint Varela megítélése ettől függetlenül kifejezetten rossz a panamai lakosság körében: a legutóbbi öt elnök közül az egyik legelutasítottabb a mostani államfő. Érdemes azonban hozzátenni, hogy ennek semmi köze a pénzmosás elleni harchoz, a panamaiak mindennapi életét megkönnyítő intézkedések maradtak csupán a kampány szintjén Varela esetében. És legyünk őszinték, ezzel nincs egyedül. És nem csupán a térségben.
Erőss Bulcsú
