Június ötödikén rendezték a perui elnökválasztások második fordulóját, amelyben az eredmények igen izgalmasan alakulnak – máig nincs hivatalos végeredmény, az exit-poll adatok nagyon szoros eredményeket jeleztek a vasárnapi urnazárást követően. A nálunk is ismert Ipsos Pedro Pablo Kuczynski (továbbiakban PPK) enyhe előnyét prognosztizálta, a perui CPI 2,2 százalékos Fujimori vezetést mért, míg a Gfk 2,4 százalékos PPK győzelmet vetített előre. Alejandro Toledo elnöksége alatt (2001-2006) a gazdasági és pénzügyi tárcát részben vezető 77 éves PPK a szavazatok 95,36 százalékos feldolgozottságánál 50,17 százalékkal vezet, míg a 41 éves Keiko Fujimori 49,82 százalékon áll. Területi elosztásban PPK 12 tartományban győzött délen és a főváros Limában (ide koncentrálódik a lakosság egyharmada), míg ellenfele, Keiko Fujimori a maradék 13 északi és központi tartományt húzta be. A fentiek ellenére azonban majdnem biztos, hogy az alulmaradt jelölt újraszámolást kér. A külföldön élő peruiak szavazata amúgy hiányzik még, az USA-ban, Spanyolországban, Olaszországban, de még Japánban is nagyszámú perui él, tehát nagyon úgy néz ki, hogy ők döntik el, hogy ki vezetheti Perut az elkövetkező öt évben. Hivatalos végeredmény magyar idő szerint csütörtök kora este várható.
Kétségtelen, hogy a déli tartományok (Arequipa, Cuzco, Puno, Madre de Dios, Moquegua, Tacna) nem azért szavaztak olyan masszívan PPK-ra, mert benne látták Peru megmentőjét, hanem mert egész egyszerűen a baloldali Frente Amplio (Széles Front) első fordulóbeli elnökjelöltje, Verónika Mendoza ezeken a területeken hatalmas támogatottsággal rendelkezik, és hívei a második fordulóban egyértelműen PPK-t támogatták. Ugyanakkor az is igaz, hogy Fujimori ellen a sajtó túlnyomó része ellenszenvvel viselkedett végig a kampányban. Persze önmagában még ettől nem kellett volna ilyen szorosnak lennie a végeredménynek, azonban történt még egy s más a két forduló között.
Keiko szavaz június 5-én.(forrás:larepublica.ec)
Történt ugyanis, hogy a Fuerza Popular (Népi Erő) ex-főtitkára, Joaquín Ramírez ellen, aki nem mellesleg hatalmas összegekkel segítette Fujimori kampányát, különböző feljelentések érkeztek, amelyben pénzmosással, vagyonok eltűntetésével vádolják. Az ügybe belekeveredett Keiko Fujimori alelnökjelöltje is, José Chlimper, aki Alberto Fujimori mezőgazdasági minisztere volt pár hónapig annak elnöksége idején (1990-2000). Chlimper egy felvételt juttatott el az egyik perui televíziós műsorba, amely arra volt hivatott, hogy „tisztára mossa” Ramírez személyét az ellene felhozott vádakkal szemben. Többször tüntettek a peruiak Fujimori ellen a kampány során is, a fővárosban nagyon nem emlékeznek szívesen a „fujimorizmusra” és annak szellemi atyjára, Keiko Fujimori apjára, és masszívan elutasítják annak a politikának a folytatását, és az akkori rendszer egyes politikusainak a reaktiválását.
PPK-nak ha úgy tetszik hatalmas szerencséje is volt, hiszen abban az esetben, ha nem zárják ki César Acuñát, az Alianza para el Progreso (Szövetség a Haladásért) és Julio Guzmán-t, a Todos por el Perú (Mindenki Peruért) elnökjelöltjeit, akkor egészen biztosan nem ér fel a csúcsra. Megoszlanak a vélemények, hogy a két említett politikus kizárása kit segített jobban, Keikót vagy PPK-t, de a kampány során Keiko végig meggyőző fölénnyel vezetett. Abban azonban nincs vita, hogy mindkét elnökjelölt kizárása törvénysértő volt. Persze csak a szerencsének tulajdonítani PPK szereplését sem lenne korrekt, hiszen azért a két forduló között megfordította (kérdés mindezidáig, hogy milyen mértékben) a perui politikai széljárást elsősorban a következők miatt: a két forduló közötti kommunikációjában sokkal hangsúlyosabban jelent meg az anti-fujimorista retorika, ugyanakkor a Keiko ellenes megmozdulásokat sikeresen tudta meglovagolni és ezzel együtt alternatívát kínálni széles tömegeknek (a „nem” hangos kimondása Keikóra valójában csendes „igen” PPK-ra).
PPK Lima központjában kampányol. (forrás:peru21.pe)
A már említett Keiko pártja körüli botrány csak hab volt a tortán. Mindazonáltal Keiko is hibázott a kampány során, végig hangsúlyozta, hogy nem szándékszik folytatni a kilencvenes évekből ismert kormányzást és politikát, valójában teljesen más lesz ez az időszak, amennyiben a peruiak bizalmat szavaznak neki, mindemellett rögtön saját alelnökének olyan személyt nevezett meg, aki Alberto Fujimori idején is aktív politikai szerepet töltött be, a már említett José Chlimpert. Pedig választhatta volna akár Héctor Becerillt is, akinek semmi köze a kilencvenes évek politikájához, de a mérsékelt fujimoristák körében hatalmas elismerésnek örvend, ugyanakkor a baloldal szemében sem az az elvetemült politikus. Ennek ellenére is azonban figyelemreméltó és megsüvegelendő Keiko Fujimori politikai teljesítménye, hiszen tíz éve még 7, 5 százalékos eredményt értek el, 2011-ben 23, 5 százalékot, míg ebben az évben 39, 8 százalékot, és a Kongresszus 130 helyéből 70-et ők birtokolnak. Szokták is perui körökben mondani, hogy Keiko tíz éve folyamatosan kampányban van, de a számok alapján azt lehet mondani, hogy nem hiába. Bizony a kétezres évek elején és közepén egy lyukas garast sem adott volna senki azért, hogy a fujimorizmus egyszer is visszatérhet Peruba, sőt, az irányzat nagyon nehéz éveket élt át egészen Alberto Fujimori 2007-es Chiléből való kiadatásáig.
Keiko nagyon elszántan állt hozzá a dolgokhoz, sohasem mutatta egy percig sem, hogy feladná, és ami a legfontosabb, fiatalok százezreit tudta maga mögé állítani az évek során, és ez kulcsfontosságúnak bizonyult függetlenül a hivatalos végeredménytől. Keiko a „márkanevet” sem változtatta, másodszor fut neki a Fuerza Popular névvel, erre például apja nem nagyon adott, minden választáson más-más névvel lépett a színre: 1989-ben a Cambio 90 (Változás 90), 1995-ben a Nueva Mayoría (Új Többség), míg 2000-ben a nem túl fantáziadús Cambio 2000 (Változás 2000) névvel futott neki a választásoknak. Ezen a választáson Keiko a régi fujimorista arcok egy részét eltávolította, a legnagyobb név kétségkívül Martha Chávez, aki 2006-ban elnökjelölt is volt és 7,43 százalékot ért el, most nem indult képviselőként sem. Ugyanakkor Luz Filomena Salgado, aki ugyancsak a régi nomenklatúra képviselője rajta volt a listán.
Keiko ellenes tüntetők a Szent Márton téren (Plaza San Martín), Limában. (forrás: centrotampa.com)
A legfontosabb változás azonban az, hogy Keiko alapjaiban reformálta meg a mozgalmat: modernebbé, autoriter jellegét jócskán csökkentve, a demokráciát és az emberi jogokat fontos értékként elismerő pártot épített az elmúlt tíz évben. Mi több elismerte apja hibáit, (1992-es államcsínyt, emberi jogok sorozatos megsértését) és írásban rögzítette, hogy feltétel nélkül betartja a demokratikus rendet és az emberi jogokat. Soha többé április ötödikét, vallja Keiko Fujimori is, ugyanis ezen a vasárnapi napon 1992-ben Alberto Fujimori feloszlatta a parlamentet. Keiko mindenképpen beírja magát a perui politikatörténetbe, és az is biztos, hogy bárki is győzzön a hivatalos eredmények kihirdetése után a következő öt évben a fujimorizmus megkerülhetetlen lesz a latin-amerikai országban. PPK és a Peruanos para el Kambio (Peruiak a változásért) alakulata kb. 20 képviselővel rendelkezik a Kongresszusban, ez legjobb indulattal is 15 százalék, tehát a Fuerza Popular nélkül szó szerint lehetetlen lesz kormányozni. Mindkét jelöltnek van mitől tartania: Keiko nem szeretné, ha egy markáns, az élet minden területére kiterjedő anti-fujimorista pólus alakulna ki ellenében, míg PPK szeretné, ha lemoshatná magáról a limai jelölt címkéjét.
Összességében megfigyelhető, hogy valami ellen (fujimorizmus) könnyebben oda lehet állítani a peruiakat, de ennek is van egy határa, amin túl az ellenségkép folyamatos hangsúlyozása nem elegendő. PPK a tévévitában is gyakorlatilag erre apellált, és ez ennyire volt elég. Nagy kérdés, hogy az emigrációban élő peruiak többsége ki mellé teszi le voksát. Bár az átlag perui számára, aki viszonylag függetlenül közelít a jelöltekhez világos, hogy PPK második fordulós jelenléte és ott várakozásokon felüli szereplése inkább a vetélytársak kizárásának és a baloldali jelölt, Verónika Mendoza masszív támogatásának, mintsem saját nagymértékű elfogadottságának köszönhető, hiszen PPK inkább mondható jobboldali liberálisnak, mint baloldalinak. Bárki is győzzön a végén, az teljesen egyértelmű, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a gazdasági növekedésnek nem szabad megtorpannia, nem mindegy, hogyan nyúl majd hozzá a bányaiparhoz a majdani győztes, mely iparág az ország húzóágazata. Nagyon fontos terület és a kampányban is központi téma volt a szervezett bűnözés elleni fellépés, azon belül is a kábítószerkereskedelem elleni harc és mindezt úgy, hogy senki számára nem megkérdőjelezhető, hogy Peru demokratikus ország, s mint olyan a demokratikus folyamatoknak tovább kell működniük az országban kormánytól függetlenül. Az is teljesen egyértelmű, hogy még hetekig a választások második fordulójának szoros eredménye lesz a perui politikai közbeszéd központi témája, és abban is biztos vagyok, hogy Keiko Fujimori öt év múlva is bejelentkezik majd az elnöki székért.
Erőss Bulcsú
