Krishnadev Calamur cikke a The Atlantic-on számos diplomata és szakértő megszólaltatásával arra a kérdésre próbál választ adni, hogy az Egyesült Államok miért nem támogatta a függetlenedésben a régió legközelibb és legmegbízhatóbb szövetségesét, a kurdokat.
Az Irak tiltakozása ellenére megrendezett szeptember 25-ei népszavazáson a résztvevők túlnyomó többsége (92%) támogatta az önálló Kurdisztán létrejöttét, azonban október végére az iraki kurd régió kormánya kijelentette, hogy kész felfüggeszteni az alig egy hónappal ezelőtt megrendezett referendum eredményét. A függetlenedés sikertelenségének okait maga a szerző is felsorolja:
„ (…) regionális instabilitás; a kurdok elnyomása; jelentős ellenzői csoport egy független kurd állam ellen; a kurdok belső megosztottsága; illetve néhány nyugati államot kivéve, jelentős támogatás hiánya. (…)”
Ezen tényezők ismeretében nem az a kérdés, hogy miért nem jött létre egy független kurd állam, hanem inkább az, hogy az Egyesült Államok miért nem támogatta a kurd függetlenedést?
„Az Egyesült Államok részéről kizárható a kétértelműség ebben az esetben. Washington már tavaly óta üzente a kurdoknak, hogy a népszavazást ne rendezzék meg, mivel az nem csak Kurdisztán, hanem Irak számára is kedvezőtlen lenne és csupán a keményvonalasok és Irán profitálna a referendumból.” – mondta Stuart Jones, volt bagdadi nagykövet.
A szerző szerint Irak és szövetségesei azért reagáltak hevesen, mivel Kirkuk, illetve a többi vitatott terület a referendumba való belefoglalása provokatív lépés volt, emellett a népszavazás alkotmányossága kérdéses volt, ebből az okból kifolyólag az USA sem támogatta a kurd függetlenedést.
„A népszavazás alkotmányellenes, azonban Kirkuk belefoglalásával nyilvánvalóvá teszi, hogy a referendum súlyosan törvénybe ütköző. (…) Ha amerikai kontextusba helyeznénk az esetet, akkor egyértelművé válna a probléma. Ez olyan, mintha Texas megtiltaná a TSA-nek (amely egy szövetségi ügynökség), hogy belépjen Houston repterére. Ez nem így működik és nem is működhet így.” - mondta Fareed Yasseen, Irak washingtoni nagykövete.
A cikk második része az Irakkal szomszédos államok reakcióját elemzi:
„Minden bizonnyal képesek vagyunk ellensúlyozni Irán befolyását, ettől függetlenül azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Iránnak előtte is volt ezeken a területeken befolyása és ezek után is lesz. Irakkal körülbelül 800 km hosszú közös határszakasza van, amelybe beletartozik Iraki Kurdisztán északi része is, így Irak helyzete életbevágó Irán számára. (…)” – mondta Stuart Jones.
„Ami ezt az ügyet illeti, az Egyesült Államoknak, Iránnak, Szaúd-Arábiának, Törökországnak és Iraknak is ugyanaz az érdeke, azaz stabilitás Irakban. A kurd referendum pedig szembement ezen érdekekkel.” – mondta Fareed Yasseen, Irak washingtoni nagykövete.
Az eredeti cikket itt találja:
https://www.theatlantic.com/international/archive/2017/10/us-kurdish-independence/543540/
Son Nam Nguyen
