Miloš Zeman elnök „azt és úgy mondja, amit és ahogyan azt a nép hallani akarja” – akárcsak az amerikai elnök, Donald Trump. A Politico portréja Csehország első közvetlenül megválasztott köztársasági elnökéről.
Zeman Havel egyfajta ellenképeként jelenik meg a cseh politikában. Míg az ország első szabadon választott elnöke a kilencvenes évekbeli romaellenes diszkrimináció és erőszak kapcsán az intoleranciát „a kor legnagyobb kihívásaként” jelölte meg, Zeman maga jeleníti meg a muszlim-és bevándorlóellenes retorikát a közéletben. Megszólalásaiban olyan jövőképet vázol fel, ahol „a hűtlen nőket megkövezik, a tolvajok kezét levágják, és megfosztanak minket a női szépségtől, hiszen az asszonyok arcát el kell majd fedni”. Az egyébként korábban a Zeman által vezetett szociáldemokraták egykori emberi jogi és esélyegyenlőségi minisztere így jellemzi az elnök működését: „Először félelmet kelt, majd a megmentő szerepében tetszeleg. A populista pártok felemelkedése és a társadalom megosztottságának fokozódása nagyban betudhatóak Zeman elnöki lépéseinek.”
Szintén korábbi párttársai rendkívül gyakorlatias politikusnak tartják, akit, talán némi túlzással, nem korlátoznak etikai aggályok, továbbá sokan a cseh közélet legindividualistább politikusaként jelölik meg. A Trumphoz való hasonlítást valószínűleg Zeman sem venné rossz néven: az elnök az elsők között gratulált a republikánus jelölt győzelméhez, és szóban is méltatta, külön kiemelve, hogy „tisztán, talán néha durván, de érthetően beszél, és kerüli azt, amit sokszor politikai korrektségnek neveznek”.
Zeman maga nem válaszolt a lap megkeresésére, szóvivője útján önmagát a demokrácia és országa szuverenitása és szabadsága mellett elkötelezett elnökként jellemezte, akinek legfőbb célja, hogy országát magabiztosabbá tegye.
A jövőre esedékes elnökválasztásokat illetően bizakodva tekinthet a jövőbe Miloš Zeman, akinek legfőbb kihívója a Cseh Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Jiří Drahoš lehet.
Zeman Havel egyfajta ellenképeként jelenik meg a cseh politikában. Míg az ország első szabadon választott elnöke a kilencvenes évekbeli romaellenes diszkrimináció és erőszak kapcsán az intoleranciát „a kor legnagyobb kihívásaként” jelölte meg, Zeman maga jeleníti meg a muszlim-és bevándorlóellenes retorikát a közéletben. Megszólalásaiban olyan jövőképet vázol fel, ahol „a hűtlen nőket megkövezik, a tolvajok kezét levágják, és megfosztanak minket a női szépségtől, hiszen az asszonyok arcát el kell majd fedni”. Az egyébként korábban a Zeman által vezetett szociáldemokraták egykori emberi jogi és esélyegyenlőségi minisztere így jellemzi az elnök működését: „Először félelmet kelt, majd a megmentő szerepében tetszeleg. A populista pártok felemelkedése és a társadalom megosztottságának fokozódása nagyban betudhatóak Zeman elnöki lépéseinek.”
Szintén korábbi párttársai rendkívül gyakorlatias politikusnak tartják, akit, talán némi túlzással, nem korlátoznak etikai aggályok, továbbá sokan a cseh közélet legindividualistább politikusaként jelölik meg. A Trumphoz való hasonlítást valószínűleg Zeman sem venné rossz néven: az elnök az elsők között gratulált a republikánus jelölt győzelméhez, és szóban is méltatta, külön kiemelve, hogy „tisztán, talán néha durván, de érthetően beszél, és kerüli azt, amit sokszor politikai korrektségnek neveznek”.
Zeman maga nem válaszolt a lap megkeresésére, szóvivője útján önmagát a demokrácia és országa szuverenitása és szabadsága mellett elkötelezett elnökként jellemezte, akinek legfőbb célja, hogy országát magabiztosabbá tegye.
A jövőre esedékes elnökválasztásokat illetően bizakodva tekinthet a jövőbe Miloš Zeman, akinek legfőbb kihívója a Cseh Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Jiří Drahoš lehet.
A teljes, angol nyelvű írás az alábbi linken érhető el:
https://www.politico.eu/article/the-czech-republics-anti-havel/
Mészégető Tamás
