Az amerikai külpolitika nagy meglepetésekben bővelkedett karácsony előtt, hiszen Donald Trump bejelentette, hogy az amerikai erők kivonulnak Szíriából, és védelmi minisztere, James Mattis mindezt követően rövidesen be is adta felmondását. De vajon mi vezetett idáig, miért nem tudott már együtt dolgozni a két politikus? Alapvetően úgy tűnik, hogy Mattis azért döntött a távozás mellett, mivel egyre kevésbé látta értelmét annak, hogy egy olyan elnöknek adjon tanácsokat, aki nem érzi szükségét, hogy bárki véleményét is megkérdezze…
James Mattis már Barack Obama adminisztrációja alatt is aktív alakítója volt az Egyesült Államok külpolitikájának, ám akkoriban még túl keményvonalasnak számított, hiszen az Irán elleni szigorúbb fellépést szorgalmazta, így rövidesen el is távolították pozíciójából. Közel egy évtized elteltével Mattis újra az ovális iroda közelében találta magát, ám a tét ezúttal sokkal nagyobbnak tűnt, hiszen szolgált elnöke a gyakorlatilag kódoltan konfliktuskereső Donald Trump lett. Washingtonban szinte mindenki számára egyértelmű, hogy a két államférfi az elmúlt két évben nagyjából az összes komoly horderejű ügy kapcsán eltérő nézetek vallott, legyen szó az Oroszországgal szembeni hozzáállásról, a közel-keleti konfliktusrendezésről, vagy éppen Kína növekvő befolyásának kezeléséről. A többség számára úgy tűnt, hogy Mattis elsődleges célja a Pentagon élén, hogy megvédje az amerikai államot Donald Trumptól, mint a rá nézhető legnagyobb fenyegetéstől. Mindezt egyébként kimondottan hatékonyan sikerült is végrehajtania, hiszen az elmúlt két évben sikerült megelőzni az igazán nyílt krízishelyzeteket.
A kérdés azonban végig ott lebegett Mattis feje felett: vajon meddig bírhatja az elnök heves döntéseit, az izolacionista hozzáállást, vagy éppen azt, hogy Trump végig saját belpolitikai céljainak kiaknázásának rendelte alá a külpolitikát? Mattis alapvetően sok mindent eltűrt, így elfogadta például azt, hogy Trump a hadsereget sorakoztatta fel a mexikói határon, és ezzel szánt szándékkal szolgálta pártja választási eredményét, beletörődött a NATO folyamatos bírálatába, de még az oroszokkal szembeni viszonylag puha viszonyulásba is. Ami véglegesen lezárta az együttműködést, az Trump teljesen önálló, és impulzív döntése volt, aminek köszönhetően az amerikai csapatok elhagyják Szíriát.
Nem mintha a lépést nem lehetne megindokolni, azonban az világos, hogy a világ legbefolyásosabb országában egyszerűen elfogadhatatlan az ilyen jellegű ügymenet. Nem került sor semmiféle konzultációra tanácsadókkal, ügynökségekkel, vagy éppen szövetségesekkel, a döntés gyakorlatilag Trump személyes véleményét tükrözi. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Mattis nem látta értelmét további erőfeszítéseinek, hiszen az elnök szemmel láthatóan nem kér a segítségből. A jövő nagy kérdése most mindenképp az lesz, hogy ki léphet James Mattis örökébe, hiszen napjaink legerősebb hadseregének irányítása igen komoly elővigyázatosságot igényel, így valakinek muszáj lenne fékként fellépni Trump mellett. Kérdés, hogy létezik –e egyáltalán olyan ember, aki képes kordában tartani az elnököt?
A bejegyzés a Politico cikkje alapján készült, a teljes cikk az alábbi linken érhető el: https://www.politico.com/magazine/story/2018/12/20/mattis-resignation-trump-foreign-policy-223418
Péterfi Csaba