Miközben a magyar kormány fokozatosan erősíti kapcsolatait Moszkvával, és igyekszik egyfajta hídszerepet betölteni nyugat és kelet között, egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt a szerepet nem mi, hanem a Putyin vezette Eurázsiai Unió (EaU) fogja betölteni. A közép-ázsiai térséget és Kínát Európával összekötő vámunió jövőre valódi gazdasági unióvá válik. Kérdés tehát, hogy az EU magjától lassan távolodó magyar kormány számára mit jelent a 2015-ben rajtoló Eurázsiai Unió?

A felvezetőben említett kérdés azért is aktuális, mivel az Európai Unió és Magyarország viszonya továbbra is súlyos vitákkal és konfliktusokkal terhelt, míg a magyar-orosz kétoldalú kapcsolatok egyre intenzívebben fejlődnek. Mind gazdaságilag, mind politikailag egyre erősebb az orosz behatás, és az elmúlt hetekben több olyan vélemény is napvilágot látott, amelyek Magyarország esetleges Eurázsiai Unióhoz (EaU) való csatlakozását vizionálták.

Mint ismert, ma az Európai Unió napjainkban olyan politikai kényszerpályán mozog, ahol a legtöbb kis ország nettó haszonélvezőként jelentős forrásokhoz jut hozzá, cserébe viszont az önálló véleményükre nem sokan kíváncsiak Brüsszelben.  Ehhez adódnak hozzá azok a kényes területek, mint például a magyar kormány adópolitikája körüli viták, a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításáról vagy éppen a bírák nyugdíjazásáról szóló intézkedések, amelyeket a magyar vezetés belügyként, az EU pedig közösségi ügyként tart számon.

Ezekkel az összezördülésekkel párhuzamosan kezdte meg az orbáni külpolitika a külgazdasági mozgástér kibővítését. Ennek jegyében a magyar diplomácia az elmúlt években a Keleti Nyitás keretében intenzíven fejlesztette a posztszovjet térség országaival ápolt kapcsolatait. A kapcsolatok bővítésének még az sem szabott határt, hogy egy sor autokratikus rezsim is felkerült a magyar külkereskedelmi partnerek közé, mondván, a magyar külgazdasági érdek független a politikai berendezkedésektől.

("Eurázsiai Unió: Jelen. Jövő?", f: www.worldreview.info)

A sokat bírált magyar-orosz közeledés tökéletesen beleillik a Keleti Nyitás politikájába, annál is inkább, mivel a hagyományos erős gazdasági kötelékek mellett Magyarország egyre inkább felértékelődött Moszkva szemében politikailag is az elmúlt pár évben (korábbi cikkeink a témában: 1, 2). A fokozatosan fejlődő kapcsolatokból a Kreml sokat profitál: Magyarország az Oroszország elleni szankciók megszavazása előtt végig a hátsó sorban állt (igaz végül megszavazta a szankciókat), a Déli Áramlat megépítése apropóján viszont már mi voltunk az egyik leglelkesebb támogatók. Magyarország a ma egyre erősebb oroszellenes hangulat ellenére is kitart Moszkva mellett, ami Putyin szemszögéből mindenképpen pozitív fejlemény.

A magyar kormány érezhetően elmozdult egy olyan irányba, hogy kritikával illeti az őt bíráló (jellemzően euroatlanti) országokat, és olyan határozott (autokratikus-despotikus) irányvonalat képviselő államokkal keresi a politikai kapcsolódás lehetőségét, akik nem kívánnak beleszólni a magyar belpolitikába.

Ami az EaU-t illeti, ott a tagországok egytől-egyig ilyen államok. Ha tehát a politikai berendezkedést nézzük, akkor a jelenlegi kormány politikailag jó eséllyel együtt tudna működni az orosz-fehérorosz-kazah-örmény négyesfogattal. Gazdasági síkon azonban egyelőre teljesen elképzelhetetlen és indokolatlan lenne egy 180 fokos fordulat. A magyar külkereskedelem döntő többsége nyugatra irányul, és a hazai ipar legjelentősebb befektetői továbbra is nyugatról kerülnek ki. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország uniós elköteleződése nagymértékben csökkent az elmúlt években, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor a jövőben nem elképzelhetetlen, hogy az orosz tőke gazdasági részesedése a korábbinál jóval nagyobb fog mértékben nőni a magyar gazdaságon belül (nem éppen függetlenül a kormánytól).

Mindenesetre Orbán tartózkodik az olyan nyilatkozatoktól, amik az EU-ból történő kilépést sugallnák. És ha még így is lenne, a kilépés messze nem jelentené az EaU-ba való belépést, hiszen a magyar gazdaság hosszú távú érdekeit továbbra is elsősorban a nyugati exportpiacok szolgálják.

Azt is látni kell, hogy az Eurázsiai Unió nem más, mint Putyin geopolitikai álmának megvalósulása, a Kína és az EU közötti kapcsolatot megtestesítő, közös kulturális (és történelmi) hagyományok mentén felépülő tömb. Ebbe a tömbbe Magyarország egyáltalán nem illene bele, már csak a teljesen eltérő gazdasági szerkezet és történelmi múlt miatt sem.

("Az összeköltözés még odébb van", f: www.foreignaffairs.com)

Érdemes a másik oldalról is megvizsgálni az Eurázsiai Unió és Magyarország lehetséges kapcsolatait. Gazdasági szempontból Magyarország még a kevésbé fejlett fehérorosz és örmény gazdaságnál is érdektelenebb lenne Moszkva számára, ha nem volna az EU tagja. Magyarország hagyományosan nem az orosz termékek legnagyobb exportpiaca, nem rendelkezünk értékes nyersanyagokkal (mint pl. Kelet-Ukrajna), és még sorolhatnánk. Magyarország csak mint gazdasági partner és uniós hídfő lehet értékes játékos az EaU tagjainak szemében. Elmondható tehát, hogy sem Magyarországnak nincs sok keresnivalója az Eurázsiai Unión belül, sem az EaU-nak nem fűződik érdeke a magyar belépéshez. Mindkét fél érdeke azt diktálja, hogy Magyarország uniós tagállamként ne zárkózzon be, az unió számos tagállamától eltérően tartsa fenn intenzív kapcsolatait Oroszországgal.

Azért sem szabad túldimenzionálni a kérdést, mivel a 170 milliós lakosságot és 2700 milliárd euró dolláros GDP-t felmutató eurázsiai szerveződéssel szemben az EU 505 milliós népességével és 16700 milliárdos GDP-jével sokkal erősebb védőhálót jelent Magyarország számára. Ebből az is látható, hogy Putyin hiába szeretné az EU keleti ellenpólusaként beállítani a saját unióját, az Eurázsiai Unió egy sokkal kisebb és sokkal kevésbé intézményesült, lazább kapcsolati hálóval rendelkező szerveződés, amit nem mellékesen a gyengülő orosz gazdaság próbál majd összetartani.

A cikk elején feltett kérdésre reflektálva annyi mindenképp elmondható, hogy jelenleg sem Budapest, sem Moszkva nem érdekelt a magyar csatlakozásban, ennek most nincs semmilyen realitása. Azonban ne felejtsük el, hogy középtávon jelentősen változhat a helyzet, az Orbán-kormány külpolitikájától és Ukrajna jövőjétől függően, hiszen ha az orosz terjeszkedés tovább folytatódik, és valamilyen úton-módon Ukrajna is az EaU részévé válik, Magyarország, mint közeli szomszéd, minden bizonnyal jelentősen kibővíthetné kereskedelmi kapcsolatait az EaU részes tagállamaival, és a közeli szomszédság új helyzetet is teremthet majd.

Hámori Viktor