Látszólag egy több éve tartó vita zárult tegnapelőtt, midőn az ukrán külügyminiszter nyíltan kijelentette: „nem lehet szó kettős állampolgárságról, pont!” Pavlo Klimkin szavai valószínűleg további lejtőre helyezik a magyar-ukrán kapcsolatokat, mivel egy hazai kormánydöntés alapján a külhoni magyarok pár éve könnyített eljárásban juthattak hozzá a magyar állampolgársághoz.

A döntés, vagyis az azt kihirdető ungvári beszéd időzítése igen érdekes, több szempontból is. Először is, mivel nincs még egy éve sem, hogy 2014 márciusában az ukrán külügyminisztérium közölte, nem veszítik el az ukrán állampolgárságukat azok, akik felveszik az orosz állampolgárságot. Másodsorban pedig azért, mivel nemrég kerültek napvilágra olyan információk, melyek szerint a magyar állampolgárság illegális árusítása egyfajta üzletté nőtte ki magát a kárpátaljai területeken.

("Határozott fellépés" - Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter, f: www.hvg.hu)

Kezdjük az elsővel: a tavalyi elhatározás mögött nagy valószínűséggel a kelet-ukrajnai szakadár területek lakóinak megnyugtatása állt. Valószínű, hogy Kijev látott arra némi esélyt, hogy ezzel a lépéssel ki tudja fogni a szelet az elszakadást hangoztató orosz-pártiak vitorlájából, gyengítendő a kelet-ukrajnai régiók elszakadásának ötletét. Mint azt azóta tudjuk, a terv nem váltotta be ezen reményeket, az ukrán-orosz válságot egy ilyen „egyszerű” jogi kérdéssel nem lehetett új mederbe terelni – az alapvető kettős állampolgárság ellenes retorika így újra előtérbe kerülhetett.

A második faktor számunkra talán még érdekesebb. Az Index még tavaly szeptemberben tette közzé azon cikksorozatát, amelyben leleplezi az ukrán maffia egyik mára bevett üzleti formáját, a magyar kettős állampolgárság árusítását. Az ügyből itthon elég nagy botrány lett, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint a hírportál a külföldi titkosszolgálatok dezinformációit közölte, így hazaárulást követett el. A kettős állampolgárságért felelős Wetzel Tamás szintén cáfolta a vádakat, ám paradox módon azt is hozzátette, hogy a rendőrség és a belső elhárítás viszont már "nagyon komolyan ráment" az ügyre. Könnyen elképzelhető, hogy maffiahálózat kialakulása volt az utolsó csepp Kijev poharában az amúgy is ellenszenvet kiváltó honosítási procedúrával kapcsolatban, és ennek hatására döntöttek úgy, hogy a több évnyi huzavona után megérett az idő a valós fellépésre.

Emlékeztetőül – ahogy arról már mi is írtunk (például itt és itt) –, az ukrán alkotmány kimondja, hogy az országban „egységes” (vagy „egyetlen”) állampolgárság létezik. Ezt a megfogalmazást jogászok több alkalommal is egyfajta tiltásként értelmezték, azonban valós szankciókat Kijev sosem fogalmazott meg a kettős állampolgársággal szemben. Úgy tűnik, ennek a jogvitának vége szakadhat, Klimkin ugyanis egyértelműsítette, hogy „minden kettős állampolgárnak tudnia kell, hogy le fogják leplezni, és meg fogják büntetni.”

A lépés valószínűleg további eltávolodást fog hozni a magyar-ukrán kapcsolatokban, amelyek már jelenlegi állapotukban sem kifejezetten szívélyesek. A magyar kormány döntései az orosz szankciók retorikus ellenzéséről, majd azok vonakodó elfogadásáról, valamint az Ukrajnába menő gázszállítmányok felfüggesztéséről mind-mind negatívan hatottak a szomszédi viszonyra. Nem elfelejtendő az sem, hogy Vlagyimir Putyin budapesti látogatásának híre szintén egy olyan faktor, amelyet Kijev minden bizonnyal negatívan fog értékelni – ezzel pedig valószínűleg nem lesz egyedül Európában. (Véleményem szerint, pont emiatt nem véletlen, hogy az oroszok első embere pont most, az Angela Merkel látogatásának hivatalossá válása után fogadta el a valószínűleg több éve folyamatosan egyeztetett meghívást Orbán Viktortól – egyértelmű példáját mutatva annak, milyen alapvető diplomáciai lépésekkel lehet ellenérzéseket szülni a kontinens országai között.)

("Keleti Nyitás élesben" - Orbán és Putyin, f: www.nepszava.hu)

Valószínűleg a kettős állampolgársággal kapcsolatos kijelentés hatását hivatott azonban tompítani, hogy Klimkin Kárpátalját, mint az ország legnyugatibb megyéjét szeretné megtenni az ukrán EU-integráció éllovasának, és szeretné, ha a Visegrádi Négyek tömörülése velük együtt bővülne a közeljövőben öt tagúvá. Kérdéses azonban, hogy ezek az inkább az Európai Unió, mint Magyarország felé tett gesztusmondatok segíthetnek-e a helyzet kommunikációját nyugodt mederben tartani, sokkal valószínűbb, hogy a könnyített honosítás kérdését a nemzetpolitika egyik alapkövévé emelő kormány erős hangvételű választ fog várni a Szijjártó Péter által vezetett külügyminisztériumtól.

Mészáros Tamás