Az immár több mint egy éves Fidesz-KDNP kormány jelenleg három frontos „háborút” vív a határon túli magyar kisebbségek érdekei körül. Az világosan látszik, hogy a nagyobb külhoni támogatottsággal és bázissal rendelkező polgári-kereszténydemokrata koalíció sokkal erősebb lépéseket tesz a környező országokban élő magyarságért, mint elődei, azonban így természetesen az ellenreakciók is keményebbek.
Egyre több oldalról, és egyre intenzívebben kapja a kritikákat a magyar kormány kisebbségpolitikája a szomszédos államoktól. Szlovákiában például újabb lökést kapott a régóta tartó kettős állampolgársági vita egy most megjelent újságcikk okán. Kövér László házelnök nemrég ugyanis olyan kijelentéseket tett egy interjúban, miszerint Magyarország a nemzetközi jogi formulák helyett akár katonai lépést is alkalmazhatott volna a bős-nagymarosi vízmű felépítésekor (ekkor a csehszlovák kormány egyoldalúan elterelte a Dunát, Kövér véleménye szerint megváltoztatva így a magyar-(cseh)szlovák határt). Nem keltett különösebb tetszést az sem, mikor azt mondta: "Értjük, hogy nem mondhatnak le (a szlovák politikusok – a szerk.) azokról a területekről, amelyeket a trianoni szerződésnek köszönhetően kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött. De a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részéről sem, a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánk tartoznak. És szintén nem mondhat le (a magyar nemzet) történelmének és kultúrájának azon részeiről, amelyek ezzel a területtel kötik össze”. Jelenleg a szlovák ellenzék mondhatni csak az ilyen magyar megnyilvánulásokra vár, mivel segítségükkel könnyű kritizálhatják a Radicová-kormány külpolitikáját, mely Robert Fico szerint túlzottan is behódol a magyar diplomáciának. Kövér hiába tette hozzá, hogy az államhatárok már többször elfogadtatásra kerültek az elmúlt években, mivel mondatai időzítésükben sem voltak sikeresek: Magyarország a megrendezése előtt ugyanis egy nappal mondta le a szlovák-magyar külügyi bizottsági találkozót, mivel a szlovák fél negatív véleményt fogalmazott meg az új alaptörvényről, főleg annak határokon átnyúló rendelkezéseiről.
("Ami a szívén, az a száján - Kövér László", f: www.hirado.hu)
Ám nem ők az egyetlenek. Ukrajna szintén nemtetszéssel fogadta a kettős állampolgársági törvényt és az új alkotmány következményeit. Az ország titkosszolgálatai potenciális veszélyforrásként jelölték meg a kialakuló helyzetet, és bár az ukrán alkotmány továbbra sem engedélyezi a kettős állampolgárságot, szankciókat sem fogalmaz meg ellene. A múlt során azonban többször indult olyan kezdeményezés, hogy akár az ukrán állampolgárság elvesztésével is büntetnék egy másik állam állampolgárságának felvételét. Remélhetőleg most nem fajul ideáig a helyzet, ám eddig nyilvános csatornákon nem hallani, hogy aktív kommunikációt folytatna az ukrán és a magyar fél.
A kommunikáció hiányát fedezhetjük fel a harmadik fél, Románia esetében is, ahol az elmúlt napokban szintén a szomszédságpolitika kavarta fel a diplomáciai viszonyokat. Bukarest negatív hangvételű jegyzéket küldött, valamint a magyar nagykövetet is bekérették a román külügyminisztériumba, miután Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (a román fél kifejezett kérése ellenére) részt vett a Brüsszelben megnyílt székelyföldi képviseleti iroda megnyitóján. Bár Semjén egyértelműnek nevezte, hogy a magyar állam támogat egy többségében magyarok lakta régió magasabb szintű reprezentációs kezdeményezéseit, mint kiderült a hét magyarországi régió közül egy sem kap kormányzati támogatást működéséhez, valószínűleg pont ezért csak egynek van képviselete. Románia számára így ez a lépés kifejezetten provokatívnak számít, főleg, mert hivatalosan a terület nem önálló entitás, az román felosztásban Hargita, Kovászna és Maros megyékből áll, és a hivatalos médiában csupán „úgynevezett Székelyföld” jelzővel együtt használatos.
Jelenleg tehát azt mondhatjuk, hogy – a kettős állampolgárság körüli gyorsított tempójú törvényhozás és alkotmányozás okán – a magyar szomszédság- és kisebbségpolitikára többszörös figyelmet fordítanak a szomszédos államok, mivel látható, hogy a Fidesz-KDNP koalíció ennek sokkal nagyobb és erőteljesebb szerepet szán, mint az előző kormányzat. Kérdés az, hogy ez a sokak szemében akár erőltetett menetnek is tűnő sorozat végül segít-e annyit a határon túli magyaroknak, mint azt a retorika sugallja, és hogy valóban megéri-e a kormánynak minden oldalon diplomáciai csatározásokba bocsátkoznia, most, hogy a régiós politikák akár új erőre is kaphatnak az EU-n belül.
Mészáros Tamás
