Hasszán Roháni tizenhét év óta az első iráni elnök, aki Európában járt. Az olaszországi és franciaországi út célja az volt, hogy a múlt hónapban az elszigeteltségből kitörő Iránt ismét vonzóvá tegye a külföldi befektetők előtt. Habár a nyugati vállalatok eddig is ugrásra készen vártak az alkalomra, hogy visszatérhessenek egy közel nyolcvanmilliós piacra, ám korántsem biztos, hogy ők lesznek a Teherán elleni szankciók feloldásának legnagyobb nyertesei.
Január 16-án új fejezet kezdődött Irán történelmében: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) aznap tette közzé végleges jelentését, amelyben megállapította, hogy a perzsa állam maximálisan eleget tett a tavaly júliusban elfogadott Közös Átfogó Akciótervnek (JCPOA). Ennek következtében az ENSZ és a Nyugat a Teherán elleni szankciók feloldása mellett döntött, aminek az Európai Unió tagállamai és vállalatai – érthető okokból - szintén örültek. 2010 előtt ugyanis az EU volt Teherán egyik legfontosabb régión kívüli kereskedelmi partnere: az iráni import egyharmada – a gépkocsiktól kezdve, az orvosi eszközökön át egészen a vegyipari termékekig bezárólag – az európai országokból származott, miközben naponként körülbelül 600 000 hordónyi kőolajat exportáltak a térségből.
Éppen ezért az iráni vezetés semmit nem bízott a véletlenre: mintegy 120 főből álló kereskedelmi delegáció utazott Rohánival Európába. Habár az iráni elnök olaszországi útjával kapcsolatban a nyugati sajtó főleg az ókori szobrok eltakarását emelte ki, egyáltalán nem nevezhető kudarcnak. A felek mintegy 18,4 milliárd dollár nagyságú üzletet ütöttek nyélbe. A Saipem két olajfinomítót épít, az olasz Danieli nehézipari berendezéseket szállít és a Vinci nevű olasz építőipari cég fejleszti az észak-iráni Maszhad repülőterének új terminálját. Róma különösen nagy reményeket fűz az iráni piachoz, mivel egyrészt a perzsa állam nagyon fontos piaca lehet az olasz termékeknek, másrészt pedig az iráni energiahordozók nagyon jól jönnének az olasz gazdaság számára.
Irán egyik régi-új barátja - Hasszán Roháni és Matteo Renzi (f: bloomberg.com)
Ehhez hasonlóan, az iráni elnök francia útját szintén botrányok, beszólások és kisebb diplomáciai incidensek kísérték, de ez sem akadályozhatta meg azt, hogy Párizs és Teherán gazdasági szerződések sorát kösse meg egymással. A francia Total mintegy 150 000-200 000 hordó perzsa kőolajat vásárolna; a Peugeot az iráni Khodroval együtt gyártana kocsikat Teheránban; miközben a francia cégek újítanák fel az iráni vasútállomásokat, autópályákat és repülőtereket. Ám az Airbussal kötött megállapodás volt a legjelentősebb: 25 milliárd euró értékben 114 utasszállító repülőgépet vásárolna Irán.
Valóban figyelemreméltó, hogy mindössze két héttel a szankciók feloldása után Roháni ennyire komoly eredményeket tud felmutatni. Az európai vállalatok már eddig is tűkön ülve vártak a lehetőségre, hogy ők legyenek az elsők, akik visszatérnek az iráni piacra és ők legyenek a legnagyobb nyertesei. Ám felmerül kérdés: Vajon tényleg Európa lehet az iráni piaci nyitás legnagyobb nyertese?
Irán egy másik, régi-új barátja - Hollande és Roháni (f: news.yahoo.com)
Nos, ez korántsem biztos, hiszen pár nappal Roháni európai körútja előtt Irán legfontosabb támogatójának vezetője járt a perzsa országban. Hszi Csin-ping kínai elnök közel-keleti körútjának harmadik állomása Irán volt, amelyről lényegében csak az utolsó pillanatban döntöttek a kínai vezetésben. Főleg azért, mert miután biztossá vált a szankciók eltörlése, Peking gyorsan le akart csapni az iráni piacra, és ott egyfajta helyzeti előnyre szert tenni. Ennek ráadásul az alapja is megvolt, lévén, Kína volt a legnagyobb nyertese az Irán elleni szankcióknak, mivel a nyugati országok által hátrahagyott űrt az ázsiai országok (Kínán kívül India, Japán, Dél-Korea) töltötték ki. 2015-re az iráni-kínai kereskedelmi volumen elérte az 54 milliárd dollárt, a befektetések nagysága meghaladta a húsz milliárdot, és naponta 550 000 hordónyi kőolajat vásároltak a perzsa államtól, ami azt jelenti, hogy még most is az iráni kőolajexport egynegyede Kínába irányul. Végül pedig a kínai diplomáciai nem kis szerepet játszott a 2015. júliusi Bécsben kötött atomalku megkötésében, ahol végig Irán álláspontját képviselte.
A kínai elnök az útja alatt mintegy tizenhét darab, egyenként huszonöt évre szóló megállapodást kötött Teheránnal. Többek közt megegyeztek arról, hogy tíz év múlva a két ország kereskedelmi mérlege eléri a 600 milliárd dollárt. Ugyanúgy Kína szeretné megduplázni az iráni befektetései számát, miközben két atomerőmű megépítését vállalta magára Dél-Iránban. Szóba került a kínai „Egy út, egy övezet (One Road, One Bell) nevű kezdeményezés, amit Teherán teljes mértékben támogat és Új Selyemút létrehozásában is igyekszik kivenni a részét.
Egyelőre tehát javában zajlik a vetélkedés az iráni piacokért, ám egyelőre nem tudni, hogy mely országok vagy régiók profitálnak majd a legtöbbet szankciók eltörléséből. Viszont kétségtelen tény, hogy ez nagyon jó lehetőség Irán számára, hogy ismét a világgazdaság teljes jogú tagjává váljon.
Krajcsír Lukács
Lukács nemzetközi kapcsolatok elemző, elemzési területe a közel-keleti és kelet-ázsiai országok kapcsolata. Diplomáit a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, valamint a Pannon Egyetemen szerezte. Jelenleg PhD-hallgató a Szegedi Tudományegyetemen.
