Az iráni elnök látogatása kapcsán a legnagyobb kérdés, hogy ki hívta meg, merthogy Szaad Hariri libanoni miniszterelnök biztosan nem látja szívesen országát szétfeszítő Hezbollah legjelentősebb támogatóját. Sokkal inkább a Dél-Libanont és a főváros bizonyos negyedeit megszállva tartó szélsőséges síita szervezet vezetője, Hasszan Naszrallah tűnt a valódi házigazdának, persze nem mintha ő határozná meg, hogy Ahmadinezsád mikor keresi fel szervezetét, amelyet Irán anyagilag és fegyveresen is jelentős támogatásban részesít. A propagandafotókon látszólag hatalmas ovációval fogadták a perzsa államfőt, azonban ez a déli síitákra igaz, az ország északi részén élő szunniták és keresztények egyáltalán nem örültek a látogatásnak.

 

(Ahmadinezsád és Naszrallah, forrás: www.yalibnan.com)

 

A libanoni miniszterelnökkel való találkozónak egyetlen és könnyen körülhatárolható célja volt: Irán igyekszik megakadályozni, hogy az ENSZ vizsgálóbizottság, amely a mostani elnök elődjének és egyben apjának Rafik Haririnak a meggyilkolásának körülményeit vizsgálja, bármilyen eredményt érjen el. Ez nem meglepő, hiszen a legvalószínűbb gyanúsított a szír politikai elit, amely így bosszulhatta meg, hogy az idősebb Haririnek sikerült eltávolítania a szír fegyveres erőket Libanonból. Így Szíria szinte egyetlen támogatója, Irán is bizonyosan részese volt a merényletnek. Ahmadinezsád Naszrallahval karöltve mindent bevetett, hogy a libanoni politikai elitet meggyőzze, vonja meg a bizottság támogatását, mivel ha erre nem hajlandóak az „a felekezetek közötti újabb véres konfliktusba taszíthatja Libanont”. Ennél tisztább fenyegetés nem is kell, a nyilvánvaló Hezbollah erőfölény előtt Szaad Hariri úgy tűnik meg is fog hajolni, mivel a libanoni kormányban résztvevő síita szervezet fegyverek nélkül is szét tudja robbantani a koalíciót.

 

A Hezbollah uralta területek felkeresésének célja az „ellenállás” megerősítése volt Izrael és az Egyesült Államok ellen. A radikális síita szervezet továbbra is számíthat Irán „korlátlan” anyagi és fegyveres támogatásra. A túlzás persze nyilvánvaló, mivel a gazdasági szankcióktól szorongatott perzsa államnak igencsak limitált a kapacitása, amelyből a klienseit elláthatja. Ez a segítség azonban éppen elegendő arra, hogy Libanon bizonyos területein imádják Iránt, amiért segített az újjáépítésben a 2006-os háborút követően és a Hezbollah fegyveres erejét is képes volt helyreállítani, sőt jelenleg dupla annyi rakétával rendelkezik, mint amennyit az előző összecsapásban Izrael ellen képes volt bevetni. Ezeknek a fegyvereknek egy része szír, de a nagyobb hányad iráni eredetű. Ez a támogatás azonban feltételekhez kötött. A Hezbollah egyrészt mediterrán kijáratot jelent Iránnak és kulcsfontosságú eleme az Izraelre gyakorolt nyomásnak (a másik kettő a Hamasz fenyegetés Gázából és az iráni ballisztikus rakétaarzenál). Emellett, ami talán még fontosabb Dél-Libanon kiváló kiképzőterepet jelent más dzsihádista csoportok fegyveres kiképzésére, tehát nem csak a zsidó államra, hanem a mérsékelt muszlim országokra és a Nyugatra is veszedelmes.

 

Látható, hogy ez a fenyegetés nem fog elmúlni egyhamar, a Hezbollah a libanoni politikai rendszer szerves része, állam az államban, ráadásul a jelenlegi demográfiai trend is a síita politikai erőnek dolgozik. Nagy biztonsággal kijelenthetjük: amennyiben a támogató országokban, Szíriában vagy még inkább Iránban nem következik be változás a rendszerben, úgy a Hezbollah még több hatalmat fog követelni a bejrúti kormányban, fenyegetve a törékeny libanoni békét, utat nyitva egy újabb szír és izraeli beavatkozásnak.