„Mélységesen csalódott vagyok” – fogalmazott az egyébként mindig diplomatikusan megnyilatkozó Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, miután az Európai Unió 2011-es költségvetéséről szóló, több napos brüsszeli tárgyalás nem vezetett eredményre. Az Európai Bizottság illetékes képviselőjére, Janusz Lewandowski költségvetési biztosra vár a feladat, hogy új, mindenki számára elfogadható tervezettel álljon elő, megmentve ezzel a közösséget egy újabb kudarctól.
Amióta a Lisszaboni Szerződés életbe lépett, az Európai Parlament kibővített jogkörrel vehet részt a költségvetésről szóló tárgyalásokon. Az európai parlamenti képviselők – megragadva a lehetőségét – saját szerepük konkrét meghatározását és jogaik lefektetését kérték a tárgyalások résztvevőitől, akik azonban erre nem voltak hajlandók. A tárgyalások bukását így végül nem is a főösszegekről szóló vita, hanem az okozta, hogy a tagállami delegációk közül nyolc (köztük a skandináv államok, az Egyesült Királyság és Hollandia) egyáltalán nem volt kész elfogadni azt, hogy az EP saját jogainak tisztázását és ezzel együtt tárgyalási pozíciójának erősítését követeli. További ellentétek merültek fel a nemzeti kormányok képviselői és az EP képviselői között, mert míg az előbbiek nagyobb, utóbbiak kisebb költségvetést tartottak volna elfogadhatónak. Az EP képviselői a megnövekedett, de a tárgyalások folyamán nem rögzített lehetőségeiket felhasználva kívánták növelni a költségvetés végösszegét, míg a nemzeti kormányok delegáltjai azzal érveltek, hogy nem lehet további terheket róni a lakosságra abból a célból, hogy még több pénzt utaljanak Brüsszelbe a nemzeti államháztartások kárára. A tagállamok pénzügyminisztereivel való éjszakába nyúló tárgyalások végén aztán mégis megállapodás született arról, hogy a büdzsé összegét – a pénzügyminiszterek maximális ajánlatát elfogadva – 126,5 milliárd euróban határozzák meg. A tárgyalások azzal zárultak, hogy egy kialkudott összege van ugyan a közösség 2011-re tervezett büdzséjének, csak nem lesz, aki elfogadja azt, hiszen a Parlament a kialakult helyzetre erődemonstrációval felelt. Ezért 2011 minden egyes hónapjában a 2010-es folyó évi költségvetés egy-tizenketted része állna a közösség rendelkezésére. Ez az összeg közel 123 milliárd eurót tesz ki, azaz kevesebb a legújabb tárgyalásokon kialkudott jövő évre vonatkozó összegnél. Ez újabb finanszírozási feszültségeket eredményez.
(forrás: www.bbc.co.uk)
A megegyezés hiánya jelentős presztízsveszteség lenne a külföld szemében, hiszen olyan partnerként jelenne meg az EU a nemzetközi színtéren, mely nem képes belső egységet teremteni. Egy ilyen megoldás tovább komplikálná az amúgy is összetett uniós finanszírozási struktúrákat, arról nem is beszélve, hogy egy el nem fogadott 2011-es költségvetés esetén a Bizottság szerint nem biztosított a felállítandó Európai Külügyi Szolgálat és az új európai pénzügyi felügyeleti rendszer zökkenőmentes finanszírozása sem.
Azonban még nem veszett el végleg az esély a megegyezésre. A következő lépés az lehet, hogy az Európai Bizottság új javaslatot dolgoz ki, amelyről ha a decemberben összeülő állam- és kormányfői csúcstalálkozón kompromisszum születik (és az Európai Parlament is megegyezésre érdemesnek találja azt), akkor még ebben az évben szavazni lehet a 2011-es költségvetésről. Ha azonban decemberben nem születik megegyezés egy új javaslatról, akkor folytatódni fog az, ami most is jellemzi a feleket a tárgyalóasztaltól való távozás óta: az európai parlamenti képviselők a tagállamok képviselőin, míg a tagállamok tárgyalói a parlamenti képviselőkön kérik számon a kompromisszumkészséget. Ebből szülessen megegyezés.
Schmidt András
