Miközben minden államnak nagyon kellemetlen az amerikai diplomáciai üzenetek kiszivárgása, látszólag egy ország csak nyer belőle: Izrael. Hamar megindultak a találgatások, hogy biztosan a Moszad keze van a botrányban, egy Irán ellenes összeesküvésről van szó. A kép azonban sokkal összetettebb, a zsidó állam lehetséges, hogy sokkal többet veszít az ügyön, mint amennyit nyer.
Nagyot fordult a héten a világ a WikiLeaks újabb akciójának köszönhetően. Kiderült, hogy tulajdonképpen az összes arab állam retteg Irán növekvő hatalmától, Szíria és Törökország kivételével a szomszédjai is meg vannak győződve róla, hogy a perzsa állam atomfegyver megszerzésére törekszik. Az öböl-menti monarchiák az Egyesült Államokat győzködik, hogy „minden eszközzel” akadályozza meg, hogy Teherán tovább folytathassa az ellenőrizetlen nukleáris kutatásokat és, hogy a szaúdi királyt idézzük: „le kell vágni a kígyó fejét”.
Nem véletlen, hogy miközben a média arról tudósít, hogy szinte az egész világ titokban Irán ellen szervezkedik, az iráni újságok a „cionista rezsim” és a CIA összeesküvéséről beszélnek, aminek célja a perzsa állam elleni támadás előkészítése. Első ránézésre valóban logikusnak tűnhet a gondolatmenet, hiszen a kiszivárgott információk teljes mértékben az Izrael által évek óta ismételgetett üzenetet bizonyítják: Irán atomfegyverhez akar jutni és mindenhol támogatja a muszlim terroristákat, ahol csak képes rá.
Vegyünk egy nagy levegőt és menjünk egy lépéssel tovább: ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor miért volt eddig érdeke az arabokon át az oroszokig mindenkinek, hogy ezt a szinte világméretű egyetértést ne verjék nagy dobra? A válasz az arab és más muszlim országok politikai rendszereiben rejlik. Ezekben az államokban 1948 óta komoly rágalomhadjárat folyik a zsidó állam ellen, az izraeli-palesztin konfliktus miatt a közel-keleti államok nagy részével ma sincs diplomáciai kapcsolata Izraelnek. Éppen ezért, ha kiderülne, hogy ezeknek az országoknak a vezetése „egy követ fúj” a zsidó állammal, az komolyan megingatná a jelenleg hatalmon lévő politikai elitek helyzetét és muníciót szolgáltatna a többnyire radikális iszlamista ellenzékeknek, amelyek bár országonként változó mértékben, de ki vannak szorítva a törvényes politikai életből a legtöbb arab, illetve muszlim államban.
("Iszlám fundamentalisták véleménye a WikiLeaksről", forrás: www.sabbah.biz)
Vagyis az, hogy most napvilágra került, hogy az izraeli külügynek és titkosszolgálatoknak milyen jó kapcsolata van az öböl-menti monarchiákkal, a Moszad terrorizmussal kapcsolatos információkat oszt meg a pakisztáni kollégákkal, nagyon komoly támadás alá helyezi ezeket a kormányokat. Közben pedig aláássa az izraeli erőfeszítéseket, hogy a háttérben jó diplomáciai kapcsolatokat ápoljon a nyilvánosan ellenséges, vagy legalábbis hűvös arab rezsimekkel.
A WikiLeaks botrány hatása tehát kettős Izraelre nézve: egyrészt a nyugati demokráciákban – főleg Európában – talán segít lerombolni azt az illúziót, hogy az Irán elleni „izgatás” egy izraeli-amerikai közös projekt, amely nem érdeke az öreg kontinensnek. Láthatjuk, hogy a fenyegetés a régió legtöbb állama szerint is valós és szűkös idő áll rendelkezésre a cselekvésre. Másrészt azonban az Izrael és az Egyesült Államok diplomáciai erőfeszítéseit hátráltatja a közel-keleti térségben, hiszen az arab rezsimek nem fedhetik fel, hogy sokkal inkább húznak a zsidó államhoz, mint a „testvéri muszlim”, de agresszív és forradalmi iráni vezetéshez. Ezt a közvélemény nem fogadja, nem fogadhatja el, köszönhetően az Izrael-ellenes oktatásnak és propaganda hadjáratnak. A kérdés tehát nem annyira egyértelmű, mint ahogy azt egyesek szeretnék bemutatni, a „lelepleződés” mindenkinek árt, és a több ezer forrás közül minden politikai érdekcsoport talál magának muníciót az ellenségeivel szemben.
Csepregi Zsolt
