A héten egy magabiztos és mosolygós pártelnök állt a liberális szavazók elé Oldham East and Saddleworth választókörzetében, ahol a jövő héten időközi választásokat tartanak, mivel a tavaly májusi parlamenti választások eredményét egy bírósági döntés semmissé tette. Az akkori munkáspárti győztes, Phil Woolas ugyanis saját választási füzetében bizonyítottan hazugságokat állított a másodikként befutó liberális, Elwyn Watkinsról. Amikor a bíróság a választások után nem sokkal kimondta a mostani ellenzék számára elmarasztaló ítéletét, Nick Clegg és a Liberális Demokraták még magabiztosak voltak, hiszen Watkins alig több mint 100 szavazattal kapott csak kevesebbet Woolasnál, ráadásul a tény, hogy a párt története során először kormányra kerülhetett, komoly fölénybe hozhatta volna a liberálisokat egy időközi választáson. Bár ez a választás a jövő héten végre a való életben is elérkezik, Clegg és csapata már korántsem olyan magabiztos, mint egykor volt.

 

(Nick Clegg, forrás: www.telegraph.co.uk)

 

Az okok közül az egyik, kevésbé fontos, a történelem maga. Hosszú évtizedek óta ugyanis nem volt egy olyan időközi választás sem az Egyesült Királyságban, ahol a kiélezett körzetek bármelyikében is jobban szerepelt(ek) volna a kormánypárt(ok) az aktuális ellenzéknél. Ezt persze nem nehéz belátni, hiszen itt van módja a lakosságnak először ítéletet mondania a kormány egész addigi tevékenységéről. A másik ok azonban – a fontosabb – az az, hogy a liberálisok egyszerűen képtelenek voltak az elmúlt bő félévben igazolni, hogy ők tényleg megérettek a kormányzásra. Az eddig elfogadott törvények és megszorító intézkedések ugyanis szinte teljes egészében a nagyobbik kormánypárt, a konzervatívok elképzeléseit tükrözi. Nem segítette a liberálisokat az sem, hogy választási ígéretükkel szemben a koalíciós megállapodásnak köszönhetően kénytelenek voltak támogatni a felsőoktatási tandíjak drasztikus emelését, mindezt ráadásul úgy, hogy tisztában voltak azzal, hogy szavazóik nagyobb része éppen a fiatalabb, egyetemi hallgatóságból került ki. Természetesen a cél világos, hiszen a kisebbik kormánypárt csak így, bizonyos kedvezőtlen kompromisszumok megkötésével juthat el a számára oly fontos választási reformig, de az áldozat, főleg a friss felmérések szerint, túlzottan nagynak látszik.

 

A héten a The Independent által közölt közvélemény kutatási adatok szerint, melyet a négy legnevesebb brit közvélemény kutató intézet / vállalat (ComRes, ICM, Ipsos MORI, YouGov – szerk.) felmérései alapján átlagolva kaptak, a Liberális Demokraták népszerűsége történelmi mélypontra, alig 11 százalékra csökkent. Ez parlamenti mandátumokra átszámolva azt jelenti, hogy egy mostani országos választás alkalmával a jelenleg 57 liberális képviselőből mindössze 15-en jutnának be az alsóházba. Arról nem is beszélve, hogy ez a népszerűségi mutató a párt 1988-as alapítása óta a legrosszabb adat, de a legrosszabb adat mégis az, hogy a megkérdezettek kb. 50 százaléka rendkívül elégedetlen a pártelnök, Nick Clegg eddigi teljesítményével.

 

(Phil Woolas és Elwyn Watkin, forrás: www.menmedia.co.uk)

 

Az, hogy van-e visszaút a tavalyi választások előtt nemcsak a Munkáspártot, de egyes felméréseken még a konzervatívokat is megelőző liberálisoknak, nem látszik tisztán. Az azonban, hogy a koalíciós kormány a jövő héten elbukja majd a megválasztásuk óta első időközi választását, szinte biztos, az egyedüli kérdés tehát inkább már csak az, hogy mennyivel is veszít. Ha kicsivel, akkor Cleggnek nem kell izgulni posztjáért, legalább is egy darabig még biztosan nem, ha viszont súlyosan, akkor lehet, hogy a volt európa parlamenti képviselő kezdhet aggódni.