A politikai elit tétlensége ellen tűntettek vasárnap délután a belga főváros lakói. A tavaly júniusban megrendezett választások óta ugyanis képtelenek koalíciót alkotni a nyertes politikai erők, így az elmúlt fél évben egy ügyvivő kormány, élén Yves Leterme-mel, vezette Belgiumot, többek között akkor is, amikor az előző szemeszterben az ország töltötte be az Európai Unió soros elnökségét. Bár az elnökséget a belgák, a kormány nélküliség ellenére is, sikeresen zárták, mostanra betelt a pohár és a nép egységet követel.
A hétvégi tűntetés egyaránt szólt a kormánytalanság ellen, valamint a nemzeti összetartásról. Mint ahogy manapság egyre több demonstráció, úgy ez a mostani is egy Facebook kezdeményezésből nőtte ki magát és duzzadt egy mintegy 20 - 30 000 fős békés felvonulássá. A „Szégyen. Nincs kormány – nagyszerű ország” („Shame. No government – great country”) elnevezésű Facebook kezdeményezést diákok indították, hogy, mint ahogy az egyik szervező, Felix De Clerck is nyilatkozta, világossá tegyék az ország politikai vezetői számára, hogy az emberek kormányt akarnak.
Belgiumban a hagyományos nyelvi, nemzetiségi és területi megosztottság miatt az állandó kormányválság nem új keletű jelenség. Yves Leterme, belga miniszterelnök tavaly nyári leköszönése sem mondható egyszeri estnek a politikus életében. Leterme immár háromszor kényszerült beadni lemondását II. Albert belga királynak. Leterme 2007-ben nyerte meg a választásokat, azonban az elhúzódó koalíciós tárgyalások miatt kormányt alakítania csak közel egy évvel azután sikerült. Hosszas egyezkedés után egy ingatag, számos ellentétet magában foglaló ötpárti koalíció jött létre, két flamand és három vallon pártból. A nemzetiségi ellentéteket nem sikerült feloldani, valamint 2008-ban a gazdasági válság sem tett jót az új kormány népszerűségének, így Leterme kormányának távoznia kellett. II. Albert király új választások kiírása helyett a miniszterelnöki pozícióba Herman Van Rompuy-t nevezte ki, aki ismét nem tudott megmelegedni az elnöki székben, az Európai Tanács első állandó elnöki címének megszerzésével félévnyi kormányzás után le kellett köszönnie. Így 2009 novemberében a megüresedett posztot a király ismét Leterme-re bízta.
("Tényleg vége?")
A kormányválság fő hátterét a Brüsszel jogi státusza körül kialakult évtizedes vita adja. Belgium jól elkülöníthető területi megosztottságával szemben Brüsszelben a flamand és vallon kerületek összemosódnak. A kormányválság ellenére a belga elnökség sikeresen lezajlott, sőt leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a belgák fél évig észre se vették, hogy nincs kormányuk. Azonban egy biztos, akárki is kerüljön a miniszterelnöki pozícióba, arra az elmúlt évek tapasztalatai alapján szép uniós karrier vár. Guy Verhofstadt, miniszterelnöksége után az Európai Parlament liberális frakciójának (ALDE) elnöke lett, Herman Van Rompuy pedig az Európai Tanács első állandó elnöki címét zsebelte be. Így elképzelhető, hogy Yves Leterme is, három sikertelen kormányzás után uniós pályafutásba kezd.
Ahogy a négy évvel ezelőtti tűntetésekkor is, úgy ez alkalommal is a brüsszeli Cinquantenaire parknál található diadalívnél gyülekezett a tömeg, amely Belgium Hollandiától való 1830-as elszakadását szimbolizálja. Egy másik szervező, Thomas Decreus szerint ezzel a demonstrációval a belgák megmutatták, hogy ott is képesek együttműködni, ahol a politikusok nem: a nyelvi különbségeket átlépve, vallonok és flamandok együtt vonultak fel az ország egységéért. A hat milliós flamand és 4,5 milliós vallon lakosú ország életében a közelmúltban ugyanis többször felmerült a két, nyelvében és gazdasági fejlettségében is különböző országrész szétválása. A tüntető tömegből kiemelkedő Szétválás? Nem a mi nevünkben! feliratú táblák és nemzetiszínű lobogók azonban világosan jelzik, hogy a belgák készek megvédeni országuk egységét és ugyanezt várják el politikusaiktól is.
Baumann Zsófi és Balogh Dóra (Brüsszel)
