Ursula von der Leyen (CDU) munkaügyi miniszter harminc százalékos női kvótát akar, míg Kristina Schröder (CDU) családügyi miniszter egy rugalmas, a versenyre alapuló kvóta gondolatával rukkolt elő. Angela Merkel német kancellár (CDU) pedig szóvivője útján jelezte, hogy egyelőre nem támogatja miniszterei törvényjavaslatát.
A jelenlegi német kormány tizenöt tagja között öt női miniszter található (hivatalosan erről itt). Ez akárhogy is számolom, egyharmad. Az egyharmad pedig több mint a von der Leyen asszony által követelt harminc százalékos kvóta. Ezek szerint csak a német politikában jött el a nők ideje, a versenyszférában még várni kell? De mire, és meddig?
A vállalati szféra már tíz évvel ezelőtt ígéretet tett az akkori, Gerhard Schröder (SPD) irányítása alatt álló zöld-piros koalíciónak konkrét lépések megtételére. Ám az eredmények meglehetősen szerények: a női vezetők aránya mindössze egy százalékkal emelkedett. A száz legnagyobb árbevételt produkáló német cég igazgatótanácsaiban ráadásul jelenleg a 437 férfi mellett mindössze négy nő található.
("Vajon mennyiben változott a kép?", forrás: www.catstomp.com)
Pedig több szakértő is hangsúlyozza, hogy bár a skandináv országokban régóta bevett gyakorlatnak számító női kvóta nem hozott forradalmi változásokat a nagyvállalatok csúcsain, egyértelmű társadalmi átalakulások éreztetik hatásukat. A magasan képzett szakemberek között egyre több a nő, és ezzel párhuzamosan növekszik azon családok száma is, ahol a férfiak és a nők fele-fele alapon osztoznak a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokon.
Merkel asszony nem látja ezeket az eredményeket? Persze a legegyszerűbb válasz az az, hogy a német versenyszféra még nem áll készen a kvóták átvételére. De ha így nézzük a dolgokat, sosem fog készen állni. Vannak olyan változások, melyek sosem fognak bekövetkezni maguktól. Lehet újabb és újabb egyeztetéseket folytatni a nagyvállalatok vezetőivel, helyet lehet adni újabb és újabb társadalmi párbeszédnek, és el lehet hinni újra meg újra a nagyvállalatok önkéntes vállalásait. Változás lesz, talán újabb egy százalék tíz év alatt.
Látni kell, hogy a női kvóta nem egy olyasvalami, aminek a nők örülnek. Nem éppen felemelő érzés pozitív diszkrimináció mentén feljebb mászni a ranglétrán. De sajnos szükségszerű. Az én szememben egy szükségszerű rossz. Olyan ez talán, mint a fogyókúra. Maga a folyamat kellemetlen, de a végeredmény a fontos. Az, hogy előbb vagy utóbb Németországban (és az összes többi országban) is lehetősége legyen egy nőnek nem csak az anyaság, de a munka világában is bizonyítani. Hogy ne kelljen az egyik miatt a másik javára lemondania. Természetesen ehhez jóval több kell, mint a női kvóta. Ám első lépésnek megteszi ez is.
Ha tehetném, én magam kérném meg Angela Merkel kancellár asszonyt, hogy gondolja át még egyszer az álláspontját. Tény, hogy az általa vezetett koalíció nehéz napokat él át. A nagyobb kormánypártnak (CDU/CSU) kényesen ügyelnie kell egy újabb koalíciós összetűzés elkerülésére. A női kvóta támogatása pedig minden bizonnyal felkorbácsolná az indulatokat a kisebb a kormánypárt (FDP) háza táján, hiszen a liberálisok elnöke, Guido Westerwelle közölte: az FDP ellenez bármilyen, a cégekre nézve kötelező női kvótát. Én mégis megkérném, hogy ha már úgyis olyan sokszor szembefordult a koalíciós partnerével, még egyszer utoljára tegye meg.
Németh Andrea
