Az Európai Bizottság portugál elnöke, José Manuel Barroso sohasem tartozott a fenntartások nélkül tisztelt és kedvelt Uniós politikusok közé. Még annak ellenére sem, hogy tavaly ismételten megválasztották őt a legbefolyásosabb EU-s posztra. Barroso ellenfelei legtöbbször a túl sok reprezentálást és a nagyon kevés tényleges cselekvést hozzák fel, mint érvet, hogy a volt portugál miniszterelnök miért is nem teljesít az elvárásoknak megfelelően. Kétségtelen tény, hogy jó kedélyűségben, kompromisszumkeresésben és meggyőzésben a bizottság elnöke remekül áll, ráadásul mindezt csak tetézi, hogy az Uniós vezető négy nyelven beszél kiválóan. Sokan élcelődnek is - főleg újságírók -, hogy Barroso bizottságai éppen azért hemzsegnek a szürkébb, technokratább politikusoktól, hogy köztük a portugál, egyébiránt nem lebecsülendő kvalitásai még inkább tündököljenek.

 

("Egy hajóban eveznek", forrás: www.daylife.com)

 

Persze hiba lenne azt feltételezni, hogy José Manuel Barrosot mindössze az előbb felsorolt tulajdonságai miatt választották volna újra, hiszen köztudomású, hogy a tagállamok körében komoly elismertségnek örvend a bizottság feje. Ugyanakkor tény az is, hogy az általa vezetett bizottságok teljesítményét a közvélemény, legyen az akár szakmai vagy civil, soha nem ismerte el igazán. Erre a véleményre pedig csak ráerősítenek a nemrég közölt kutatási eredmények, melyek szerint a második Barroso-Bizottság első éves teljesítménye közepes vagy gyenge. A közölt adatok azért különösen érdekesek, mert azok nemcsak együtt, hanem külön-külön, biztosokra lebontva is értékelték az elmúlt egy évet. Ezekből pedig az derült ki, hogy a megkérdezett több, mint 300 szakember és Uniós alkalmazott benyomása szerint, bár maga Barroso teljesítménye összességében „C+”-t (itthoni osztályozás szerint ez nagyjából 3/4-nek felel meg – szerk.) - ami egy év után átlagosnak nevezhető -, a portugál elhivatottsága maximum „D”-t, vagyis legjobb esetben is csak 2-est érdemel. Természetesen a bizottság elnöke mellett több másik biztos sem kapott éppen hízelgő értékelést. Így például Catherine Ashton, külügyi főbiztos eddigi teljesítményét a megkérdezettek jelentős része szerény „E”-re, vagyis lényegében 1-esre értékelte.

 

A gyengén / rosszul szerepeltekkel szemben azért vannak pozitív példák is, hiszen Neelie Kroes és Viviane Reding - a maguk „B”-s (4-es) osztályzatával - személyében két nő is a sor elején végzett. Több szakértő szerint az előbbi nekünk is köszönheti helyezését, hiszen a magyar médiatörvény kapcsán Kroes hosszú hetekig a címlapokon szerepelt. Míg Redinget vélhetően a francia roma kérdésben nyújtott kemény fellépéséért „díjazhatták” a megkérdezettek, aki akkortájt még Nicola Sarkozyvel is szembe mert menni. A kérdőívre válaszolók hasonlón jó érdemjegyben részesítették még Ollie Rehnt (gazdasági és monetáris ügyek), Michel Barniert (belső piac) és Joaquin Almuniat (versenypolitika).

 

Dehogy ne csak nyugat-európai politikusokat említsünk, a listán előkelő helyet kapott (B- és B+) a bolgár biztos, Krisztalina Georgieva (humanitárius segítségnyújtás) is, szemben például a magyar Andor Lászlóval, aki a többséghez hasonlóan közepes, vagy annál csak egy kicsivel jobb osztályzatot kapott az értékelőktől.