Továbbra is nagy az egyetértés a V4-es politikusok között, ha a sikereik méltatásáról van szó. Az Iveta Radicová szlovák, Orbán Viktor magyar, Donald Tusk lengyel és Petr Necas cseh kormányfő által aláírt nyilatkozat egyik kulcsmondata is egyértelműen ezt fejezi ki: „A visegrádi csoport megalakulása olyan fontos esemény Közép-Európa újkori történelmében, amely jelentősen hozzájárult a második világháború után megosztott Európa újraegyesítéséhez, valamint Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia európai integrációjához”. A múltbéli érdemek mellett azonban a találkozó során kiemelt hangsúlyt helyeztek a jelenlegi problémák és akadályok megvitatására is, olyannyira, hogy a soros V4 elnök szlovák fél javaslatára még az eredeti programot is módosították, hogy több szó eshessen az élelmiszerek, a nyersanyagok és az energia árának globális emelkedéséről. Természetesen a megoldást – akárcsak az általános stratégiai irányvonalaknál – a kölcsönös együttműködésben látják, hiszen ezek a gondok mindegyik tagországot nagymértékben sújtják, önállóan azonban képtelenek lennének őket megszüntetni. Nem véletlen, hogy emellett az Európai Unió hathatós közreműködésére is számítanak az ügyben.

 

("A résztvevők", forrás: www.kormany.hu)

 

A találkozó egyik külön „pikantériája”, hogy ebben az évben a közép-európai régiónak a szokásosnál nagyobb beleszólása van az EU-s ügyekbe, mint általában, lévén, jelenleg a magyar, később pedig a lengyel fél lesz Európai Uniós elnök. Nem véletlen tehát, hogy az egész kontinenst átfogó kooperációt befolyásoló kérdések is előkerültek, például az Unió további bővítésének gondolata. A horvát csatlakozást – mint ahogy erről már korábban is írtunk – Magyarország komoly erőkkel támogatja, de ezzel nincs egyedül: Donald Tusk lengyel miniszterelnök szintén az e téren való előrehaladást helyezte kilátásba, azután is, hogy országa átveszi a tisztséget a magyar kormánytól. A délután folyamán csatlakozott a visegrádi országok képviselőihez Angela Merkel német és Werner Faymann osztrák kancellár, valamint Mikola Azarov ukrán kormányfő, akikkel együtt az európai energiabiztonság kérdéseit vették napirendre (a probléma jelenlegi helyzetéről már szintén jelent meg cikkünk). Azarov számára ez kiváló lehetőség volt, hogy megpróbálja erősíteni a jövőbeli projektek fényében gyengülni látszó ukrán pozíciókat a gázpiacon, így kijelentette, országa több forrásból is képes gázt szállítani vezetékein, és kifejezett érdeke a kontinens zavartalan ellátása. Valószínűleg azonban mindez már nem sokat alakít az új csőrendszerek tervein, melyek jórészt messze elkerülik az eddigi legfőbb tranzitországot. A csúcstalálkozó során egy másik témában is született közös nyilatkozat – azonban itt az ukrán miniszterelnök már nem volt ennyire aktív résztvevő, mivel egyedül ő nem írta alá a fehéroroszországi rezsimet elítélő dokumentumot. A felek ebben erős tiltakozásukat fejezik ki az országban történő emberi jogi túlkapások miatt, és követelik a bebörtönzött ellenzéki tagok szabadon engedését.

 

Összességében tehát a Visegrádi Együttműködés jelenleg az EU-elnökség hullámhosszán halad előre, és folytatja mindazt, amit 20 évvel ezelőtt elkezdett: minél erősebb szinkronba hozni az Uniós és a közép-európai régió érdekeit. Az pedig tény, hogy az idei év ennek tökéletesen alapot adhat.