A gazdasági összefonódás – akárcsak más európai államoknál – a gyarmati múltból fakad: Líbia az 1911-12-es olasz-török háború során olasz fennhatóság alá került, és egészen 1947-ig hivatalosan ez nem is változott meg. Bár a második világháború után természetesen a szövetséges hatalmak vették át a terület irányítását, az észak-afrikai ország valódi függetlenségét csak 1951-ben érte el. Az ez után következő monarchiát 1969-ben megdöntő Moammer Kadhafi pedig meglehetősen pozitív kapcsolatot ápolt az olasz politikai vezetéssel, de főleg Silvio Berlusconival. A teljesség igénye nélkül: 2004-ben együtt avatták fel a Földközi-tenger leghosszabb víz alatti gázvezetékét, a Zöld Áramlatot, mely összekapcsolja a két országot. Ezek után 2008-ban együttműködési szerződést írtak alá, melynek értelmében az olaszok kvázi jóvátételt fizetnek (helyi infrastrukturális projektekbe fektetnek be) a gyarmati időkben elkövetett pusztításért, Líbia pedig cserébe nagyobb erővel fog harcolni az olasz partok felé igyekvő illegális bevándorlók ellen, valamint ők is növelik befektetéseiket egyes olasz cégekben. 2009-ben Berlusconi helyet adott a líbiai vezetőnek a G8 ülésen, és más találkozásaikkor is óriási ünnepélyességgel fogadta őt. Ezek persze csupán kiragadott momentumok ez előző évek „nagy egymásra találásában”, de jól mutatják azt, hogy az olasz gazdasági érdekeket Berlusconi miképp próbálta előrébb vinni, és hogy ebben partnerre talált Kadhafi személyében.

 

("Nem is olyan régi szép idők", f: www.guardian.co.uk)

 

Ez meglátszik abban is, hogy a Líbiai Befektetési Hatóság jelenleg több olasz cég tulajdoni részében is igen prominens helyet foglal el: például 7,5 százalék of UniCredit Bankban, Olaszország legnagyobb bankjában, 2 százalék a Finmeccanica-ban (légi- és hadipari csoport), 2 % az ENI-ben (olasz olajvállalat), valamint 7 százalék a Juventus futball klubban. Bár az említett cégek jelenleg hevesen cáfolják, hogy a líbiai helyzet bármiféle hatással is lenne jövőjükre és működésükre, a szituáció azért valószínűleg nem lesz ennyire egyszerű. Ezeknek cégeknek reagálniuk kell a hirtelen jött eseményekre, ez pedig sokszor fájdalmas lépésekkel járhat. Az ENI például már kedden bejelentette, hogy biztonsági okok miatt a Zöld Áramlatot fokozatosan leállítják, így valószínű, hogy a többi cégre is hatással lesz a válság. Akárcsak Olaszországra (és a többi európai államra), hiszen a kieső olaj- és gázimportot pótolni kell, ami, jelenlegi tervek szerint, az Észak-Európából fog megtörténni. Az ügy súlyosságát jelzi, hogy szerdán az olasz gazdasági minisztérium összehívta a gázbizottságot, mely csak rendkívüli esetekben ül össze. A résztvevő politikusok és cégvezetők megtárgyalták, hogy Olaszországnak esetleg szüksége lehet stratégiai tartalékainak felhasználására, mely 90 napra elegendő olaj és 30 napra elegendő gázt jelent. Egy ugyancsak problémás ügy a menekültek kérdése, mely az eddigi tunéziai és egyiptomi válságok során is megnehezítette az olasz parti őrség dolgát, mivel több ezren indultak neki csónakokon, hogy elérjék az olasz határt. Kadhafi hatalma eddig kemény kézzel tartotta be a 2008-as megállapodást, és szorította vissza az országából menekülni vágyókat, bukásával azonban mindez megszűnhet. Olasz javaslatra az észak-afrikai menekülteket (csak Líbiából 200-300 ezer főt várnak) egyenlő arányban kellene fogadnia az EU-s államoknak, ezt azonban már Németország már most elutasította.

 

Egy másik gondot azonban már nem a jövő, hanem a múlt jelentheti: Natalino Ronzitti, a római LUISS Egyetem jogprofesszora szerint az olasz kormánynak több lehetősége is volt, hogy a líbiai diktátor uralmát egy demokratikusabb mederbe terelje annak 41 évnyi uralkodása alatt, azonban Olaszország nem tett ezért semmit. Az ezzel való szembenézés pedig tovább bomlaszthatja a jelenleg is pattanásig feszülő belpolitikai helyzetet. Az pedig szintén nem segített Berlusconi helyzetén, hogy sokak szerint késve, csupán hétfőn este ítélte el a líbiai vérengzést. Valószínű, hogy ha valamibe, akkor nem konkrétan ebbe fog belebukni az olasz miniszterelnök, ám a jelenleg is rossz állapotban lévő gazdaságra helyezett újabb nyomás könnyen ledöntheti a Lovag amúgy is meggyengült belpolitikai bázisát.

 

Mészáros Tamás