Dominique Strauss-Kahn, vagy, ahogy hazájában nevezik, DSK, a múlt hétvégén valószínűleg nem csak a francia elnökjelöltséget, hanem szabadságát is jó időre elveszítette. A vád szerint ugyanis a Nemzetközi Valutaalap 62 éves vezére szexuálisan zaklatta egy new yorki luxusszálló szobalányát, akit hotel szobájában közösülésre kényszerített és súlyosan bántalmazott. Ez a bűncselekmény New York állam jelenlegi törvényei alapján akár 25 éves börtönbüntetést is maga után vonhat. A találgatások természetesen azóta mind a francia, mind a nemzetközi sajtóban megindultak arról, hogy a hír vajon tényleg igaz-e, ám az elkövetkező néhány sorban én csak azokkal a tényekkel fogok foglalkozni, ami biztosan tudható az ügyről.

 

Az első ilyen tény pedig mi más is lehetne, minthogy DSK hírhedt nőfaló, akinek nem először kell nagy nyilvánosság előtt magyarázatot találnia viselkedésére; csakhogy a négy gyermekes IMF igazgató legutolsó ilyen ügyét említsem, 2008-ban már folyt ellene eljárás azért, mert egy magyar származású munkatársnőjével lefeküdt – itt erőszaktevés nem merült fel. A második, hogy a szexuális zaklatás  / nemi erőszak vádja sem először éri Strauss-Kahnt, akit korábban már francia politikusként is értek bizonyos támadások emiatt. A harmadik, hogy az elmúlt néhány napban nem csak a francia baloldalon, hanem a jobboldalon is napvilágot láttak olyan találgatások, miszerint DSK-t szándékosan tőrbe csalták. Ez az eshetőség, bár nem zárható ki, mégis, erősen meglepő lenne.

 

("A figyelem középpontjában" - Strauss-Kahn, f: www.news.rawsignal.com)

 

Véleményem szerint a legpopulárisabb ok, ami - ennek ellenére - erre enged következtetni, az a Nicolas Sarkozy nyaka körül egyre inkább szoruló hurok (erről mi is: itt), ami arra késztethette az elnököt, hogy elvtelen támadást indítson DSK ellen, lévén, a francia elnök népszerűsége annál mélyebbre, mint ahol most van, nem igazán kerülhet. Szemben ugye Strauss-Kahnnal, aki viszont az elmúlt két évben stabilan a választók kedvenc jelöltje volt. A másik nyilván az, hogy a szocialistáknál, ahol már most több elnökjelölt van (Royale, Hollande, Aubry?), egy belső leszámolás nem elképzelhetetlen. A harmadik lehetőség pedig a nemzetközi pénzvilág, hiszen Strauss-Kahn IMF vezetői képességei és eredményei (pl: határozottság, céltudatosság, intézményi reform) kevés támogatót szereztek a franciának. Bár tény, mindhárom lehetőség csábítóan hangzik, érzésem szerint az első kettő teljességgel kizárható, hiszen egyik fél sem (főleg Sarkozy) kockáztathatja meg a politikai (és emberi) megsemmisülést, ami azok után várna rá, ha kiderülne, hogy ő kreálta a helyzetet. A harmadik eshetőséget ugyanakkor nem tudom biztosan kizárni, hiszen akár elő is fordulhat, hogy valamely befolyásos pénzemberek nem látják / látták szívesen DSK IMF-es működését, de ettől én még itt is, ahogy a korábbiaknál, inkább csak a lehetőségre szavaznék.

 

Visszatérve az ismert tényekre, a negyedik és egyben utolsó, hogy Strauss-Kahn a hotel szobában felejtette telefonját, sőt, a hivatalos szervek letartóztatni is csak a JFK nemzetközi repülőtéren tudták, miután a feltételezett eset után alig néhány órával már egy felszállni készülő párizsi gépen ült. A new yorki rendőrség képviselői és egyes újságírók korántsem meglepő módon ezt tartják a legfőbb bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy DSK vélhetően menekülni próbált az Egyesült Államokból. Arról nem beszélve, tették hozzá többen, hogy az sem egyértelmű, hogy mit keresett egyáltalán Strauss-Kahn a városban, mivel egyrészről az IMF központja Washington DC-ben és nem New Yorkban van, másrészről pedig vasárnap fontos találkozó várt volna rá Berlinben Angela Merkel német kancellárral.

 

Ha így, ha úgy, Dominique Strauss-Kahn politikai / szakmai életének napjai meg vannak számlálva. Mivel, ha valami csoda folytán az elkövetkező hónapokban tisztázni is tudja magát, az IMF vezetői széke és a francia elnökjelöltség biztosan elúszott számára. Éppen ezért a volt pénzügyminiszternek és közgazdász professzornak az egyedüli esélye az, hogy: 1) bízik az amerikai szervekben, hogy azok gyorsan megoldják az ügyet; 2) bízik abban, hogy a gyorsügymenet végén megtalálják az igazi bűnöst, vagy azokat, akik tőrbe csalták; és 3) bízik abban, hogy az addig elvezető hírek és fejlemények végül pozitívan és nem negatívan érintik a személyét. Ha ezek közül viszont valamelyik nem teljesül, akkor DSK-nak – pestiesen szólva – lőttek!