Amikor január 19-én Orbán Viktor Strasbourgban ismertette kormánya programját az elkövetkezendő fél évre, a felsorolásban a horvátok csatlakozási kérelmének elősegítése érezhetően maximális prioritást élvezett. Az ügy jól haladt, Zágráb irigylésre méltó gyorsasággal tudta maga mögött a szükséges témafejezeteket, amiből jelenleg már csak négy van nyitva, ám azok is végső stádiumban. A magyar elnökség a médiatörvényről és az alkotmányozásról szóló nemzetközi vita miatti „döcögős” indulás után elért ugyan sikereket (átfogó romastratégia elfogadtatása, Uniós keretköltségvetési tárgyalások), azonban kifejezetten látványos eredményekre eddig nem került sor. Ezt vagy a román-bolgár schengeni csatlakozás tárgyalása, vagy Horvátország EU tagsági folyamatok lezárása jelenthetné: az előbbi tudvalevőleg nem fog megtörténni most júliusig, az utóbbinál azonban felcsillant a remény.

 

("Közös cél vezérli őket", f: www.euractiv.de)

 

Az EB döntése azonban még nem jelenti a horvátok egyértelmű tagságát, és itt léphet színre igazán Magyarország. Problémát jelenthet ugyanis, hogy a négy nyitott téma közül az egyik pont az igazságügyi reformmal kapcsolatos, mely kardinális kérdés – bár információk szerint ezen témafejezetek eredményét is a következő héten nyilvánosságra hozzák, valószínűleg pozitív eredménnyel. Ettől függetlenül az EU tagok a Bizottsági vélemény után is akadályt gördíthetnek a folyamat útjába, ha úgy látják, a nyugat-balkáni ország még nem áll készen a belépésre. A szigorúbb szemléletre pont a már emlegetett román-bolgár problematika miatt kerülhet sor: több ország gondolja jelenleg is úgy, hogy Bukarest és Szófia túlságosan is elhamarkodottan került be az Unióba, és nem voltak elegendőek a belépést megelőző tárgyalások és reformok, melyek így – a felvételük után – le is lassultak az adott országokban. Egyértelmű, hogy Nyugat-Európa nem akarja még egyszer elkövetni ezt a hibát, bár az is igaz, hogy ezek a félelmek már alapvetően beépültek a horvát csatlakozási tervezet lépéseibe, így azok túlnyomórészbeli vagy maximális teljesítésével elméletileg mindenki meg lehetne elégedve. Ennek ellenére elképzelhető, hogy lesznek olyan államok, akik fenntartással fogják kezelni a gyors tempót, melyet Zágráb diktál. Magyarország egyértelmű érdeke, hogy kellő diplomáciai affinitással felkutassa ezeket a problematikus gócpontokat a horvát csatlakozással kapcsolatban, és megpróbálja azokat minél gyorsabban, és minél látványosabb módon megoldani. Mivel nagy tárgyalássorozatokra az idő rövidsége miatt nem kerülhet sor, négyszemközti egyeztetések várhatóak, ám egy ilyen esetlegesen felmerülő helyzetben az önálló megbeszéléseknek úgy is nagyobb súlya van. A brüsszeli magyar diplomatáknak tehát ennek az elkövetkezendő tizenöt napjuknak kell a legaktívabbnak lennie az EU-elnökség során, ha meg akarnak felelni a kormány célkitűzéseinek, és a délnyugati szomszéd érdekeinek is.

 

A horvát miniszterelnök, Jadranka Kosor ugyanis láthatóan teljes mellszélességgel a csatlakozás mellett áll, az viszont kérdéses, hogy a horvát társadalom is ugyanígy vélekedik-e a helyzetről. Míg 2005-ben még 41,9 százalék mondta, hogy támogatná az ország EU tagságát, 2011-re ez az arány 24,8 százalékra csökkent. Azonban ez a szám rettenetesen ingadozó: az alig egy hónappal ezelőtt a felmérés előtt a támogatók 56 százalékot kitettek a válaszadókból, mert ekkor épp egy nagyméretű kormányzati kampány ismertette az emberekkel, milyen előnyökkel is járna a belépés. A horvát ellenérzések fő okairól már mi is írtunk, azonban látható, hogy nagyon sokan még nem igazán döntötték el, hol is szeretnék látni országukat a jövőben. Ez kockázatos lehet Kosornak is, hiszen végtelenül kínos lenne ezen a ponton elcsúszni a csatlakozási folyamatban. Nem véletlen, hogy tavaly nyáron megváltoztatták a népszavazási szabályokat, így nem az összes regisztrált, hanem csupán a ténylegesen szavazók többségének kell „rábólintania” a szituációra. A horvát miniszterelnöknek tehát kemény kampányt kell folytatnia, ha le akarja gyűrni a horvát euroszkepticizmust.

 

Lényegében tehát mind Brüsszelben, mind Horvátországban van még mit tenni az új Uniós tag belépéséért, azonban a magyar EU-elnökség nem fog ennél jobb lehetőséget kapni, hogy megmutathassa, eredménnyel tudott a kontinentális együttműködés élére állni az elmúlt fél évben.