Zaklatott világgazdasági helyzetben természetesen minden nemzetközi csúcstalálkozót feszült figyelem kísér a gazdasági és politikai szereplők részéről. Azonban a Honoluluban tartott esemény kellőképpen távol van a vergődő európai államoktól, ezért a meghívottaknak volt lehetőségük a saját gondjaikkal és kapcsolataikkal foglalkozni. Az APEC (Asia-Pacific Economic Cooperation) 21 tagállamot foglal magába, köztük olyan jelentős hatalmakat, mint Kína, Japán, Ausztrália, Oroszország és az Egyesült Államok. A jelenlévő huszonegy államfő folyamatosan egyeztetett egymással a találkozó során, de a leghosszabb sor, minden kétséget kizáróan, Hu Csin-tao kínai elnök előtt volt.

 

("Világunk új urai?", f: www.blogs.state.gov)

 

Az átalakuló gazdasági berendezkedés miatt a megbeszélések témái elsősorban a kereskedelmi integrációk mentén folytatódtak. Egyre inkább úgy tűnik, az Egyesült Államok és Oroszország döntésre jut a WTO-tagság ügyében, hiszen Washington vállalta, hogy módosítja az erre vonatkozó törvénycikkeket. Dmitrij Medvegyev orosz elnök válaszul külön méltatta az Obama-adminisztráció segítségét a csatlakozási folyamatban. Nem támogatta azonban Oroszország az Egyesült Államokat másik projektjében, a Trans-Pacific Partnership (TPP, Csendes-óceáni Partnerség) szabad kereskedelmi övezetben. Ezt még Új-Zéland, Brunei és Szingapúr hozta létre a 2002-es APEC csúcson, azóta a tagok száma folyamatosan bővül: Malajzia, Ausztrália, Peru, végül az Egyesült Államok is csatlakozott, ezzel jelentősen megnőtt a szervezett jelentősége. Idén Honoluluban állt be igazán a fordulat, mivel Japán jelezte csatlakozási szándékát. Ez azért hatalmas jelentőségű lépés, mert Washington és Tokió között eddig nem volt vámmentes a kereskedelem. Sőt, a vámok kifejezetten vita tárgyát képezték (Japánban ezért nagy belpolitikai csatákra kell készülnie a lépést bejelentő Noda kormányfőnek – szerző). A felek azt remélik, hogy ezzel létrejön a világkereskedelem új „aranystandard rendszere” a Föld legdinamikusabban fejlődő régiójában.

 

Az Egyesült Államok számára ez hatalmas nyereség, ugyanis – ahogy az Japán döntése után várható volt – Mexikó és Kanada is jelezte csatlakozási szándékát, mivel a NAFTA miatt Washington felé már amúgy is nyitottak a piacaik. Így ezzel a döntéssel a Doha fordulóként elhíresült, a világkereskedelem liberalizálását célzó, 2008 óta tetszhalott állapotban vergődő tárgyalássorozat helyett a TPP jelenti a legnagyobb áttörést a piaci liberalizációban. Az Egyesült Államok a kereskedelmi kapcsolataiban elért sikerek hátán határozottan támadta Kínát annak árfolyam-politikája miatt. „Betelt a pohár” – kommentálta a jüan árfolyamát államilag korlátozó kínai gazdaságpolitikát Barack Obama elnök – „továbbra is határozottan kiállunk amellett, hogy Kínára ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többiekre.”

 

Pedig Washington nincs könnyű helyzetben. A folyamatosan erősödő kínai gazdasági és védelmi potenciál centrifugális hatásai miatt a környező államok számára kikerülhetetlen Peking pozíciója. Moszkva több éve próbál Kínának eladni jelentős mennyiségű földgázt, de a felek ezúttal sem tudtak megállapodni az árban. A védelmi kérdések tekintetében viszont az új kínai szuperhatalom miatt mind Oroszország, mint Japán egyre kevésbé érzi biztonságban magát. Ez lehetett annak a megállapodásnak a hátterében, amelyet a két fél kötött a biztonsági erők együttműködéséről. Ez hatalmas áttörés, a második világháború óta nem állt ilyen közel biztonsági kérdésekben a két állam (a konfliktust a Kuril-szigetek hovatartozása okozza).

 

A tagok közötti konfliktusok ellenére maga a csúcstalálkozó, az APEC egy sikeres intézmény, amelynek létjogosultságát nem lehet megkérdőjelezni. Az egyik legnagyobb siker a tagok megegyezése abban, hogy a zöld technológiák terjesztése érdekében 5%-ra csökkentik a környezetbarát termékek és szolgáltatások vámját. A FTT aktuális sikerei pedig előrevetítik a csendes-óceáni térség kereskedelmi integrációját.