2012. május 20-án tartották Szerbiában az elnökválasztás (és az önkormányzati választások) második fordulóját. Komoly meglepetést okozva Tomiszlav Nikolics (Szerb Haladó Párt – SNS) megelőzte a favoritot, az eddig a köztársasági elnöki funkciót betöltő Borisz Tadicsot (Demokrata Párt – DS). Az új konstelláció a kormánykoalíció kialakítására is hatással lehet, felborítva az eddig biztosnak tűnő felállást, melyben Tadics demokratái lettek volna a vezetők.
A május 6-i első forduló meglehetősen szoros eredményt hozott a két oldal, és egyben a két legerősebb párt versenyében: az SNS a parlamenti választásokon 24,4 százalékot, a DS 22,06-ot ért el, míg a két elnökjelölt versenyében a szavazatok 25,31 %-a jutott Tadicsnak, 25,05 %-a pedig Nikolicsnak. Mindez szoros második fordulót ígért, ennek megfelelően meg is kezdődött a helyezkedés. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke támogatásáról biztosította Tadicsot mind az elnökválasztáson, mind a parlamentben (kormányon kívülről); Ivica Dacsics, a Szerb Szocialista Párt (SPS) vezetője megegyezett Tadiccsal a kormányzás folytatásáról; a kissé partvonalra szorult Vojiszlav Kostunica és Nikolics olyan tartalmú megállapodást kötöttek, mely szerint ha a két párt olyan helyzetbe kerül, akkor szorgalmazni fogják népszavazás megrendezését az EU-tagságról.
(Szerbia új elnöke - Tomiszlav Nikolics, f: www.rts.rs)
A politikusok mozgolódása mellett az arra fogékony polgárok fantáziáját a választási csalások gyanúja is megmozgatta a két forduló között eltelt két hétben. Több körzetből is hírek érkeztek hamis szavazócédulákról (melyekről egyesek azt is tudni vélték, hogy Lengyelországból származtak), élelmiszercsomagokkal megvesztegetett szavazókról és hasonló visszaélésekről. A Köztársasági Választási Bizottság több körzetben megsemmisítette a választások eredményét, és új szavazást rendelt el, azonban komolyan senki nem vitatta a végeredményt. Igaz, Tomiszlav Nikolicsnak kiváló kampánytémául szolgált a csalások ügye május 20-ig – azonban minden bizonnyal nem ez döntött. A döntő motívum inkább az lehetett, hogy egyrészt kevésbé volt kiélezett a küzdelem, mint 2008-ban (akkor – kicsit leegyszerűsítve – az Európa vs. Oroszország vízió szállt szembe egymással), így Tadics szavazói kicsit elkényelmesedtek, sokan az első forduló után úgy érezhették (a rendkívül kicsi különbség ellenére), hogy a demokraták elnöke legyőzi kihívóját – az alacsonyabb részvételi arány (első forduló: 57,7 %, második: 46,3 %) pedig Nikolicsnak kedvezett. Másrészt Tadics értelmiségi támogatóinak egy része elnöksége alatt elfordult tőle, és részben az SNS-hez pártolt át. Harmadrészt Nikolics jobban mozgósította szavazói bázisát. Mindennek végeredménye számokban kifejezve: Nikolics 49,51 %-ot szerzett, míg Tadics 47,35-öt.
Tomiszlav Nikolics érdekes átalakuláson ment át az utóbbi években. Miután 2008 őszén szakított Vojiszlav Seselj radikális pártjával, és létrehozta a Szerb Haladó Pártot, igyekezett felvenni az européer politikus arcát. Már szó sincs orosz-belorusz-szerb államszövetségről (bár első útja Moszkvába vezet), annál inkább európai integrációról. (Ez egyébként Oroszországnak is inkább lehet érdeke, jobb a baráti Szerbiát bent tudni az Unióban.) Ami azonban nem változott: „Kosovo je Srbija!”, azaz Koszovó Szerbia része. Köztársasági elnökként azonban valószínűleg Tadicshoz hasonló politikát fog folytatni az egykori tartomány kapcsán. (Azt senkitől nem lehet várni a politikai elit részéről Szerbiában, hogy kimondja: Koszovó elveszett.) A külpolitikai irányvonal tehát valószínűleg nagy vonalakban változatlan marad déli szomszédunknál.
Az új helyzet megbolygathatja azonban a kormányalakítás. A második forduló előtt úgy tetszett, hogy – az SNS győzelme ellenére – a demokraták vezetésével, a szocialisták, a Szerbiai Egyesült Régiók (URS) és a kisebbségek (kivéve VMSZ) részvételével alakul meg az új kormány. Ebben a felállásban is vannak kérdések, a legelső rögtön a miniszterelnök személye. Tadics az elnöki széktől való eleséssel lehet, hogy beülne a kormányfői pozícióba, azonban Dacsicsnak, a szocialisták vezérének ehhez biztos lenne egy-két szava (bár ő úgy nyilatkozott korábban, megelégszik a belügyi tárcával). Azzal, hogy Nikolics nyert, fordulhat a kocka, ugyanis a köztársasági elnök nevezi meg a pártokkal folytatott tárgyalásokat követően a miniszterelnök-jelöltet (és nem kétséges, hogy az SNS-ben megmaradt a befolyása, noha pártvezetői tisztségéről lemondott), így új felállások is elképzelhetőek a fent vázolton kívül:
• SNS–DS nagykoalíció: erős többséggel rendelkeznének, a Nyugatot valószínűleg ez nyugtatná meg leginkább, de eddigi ellentéteik alapján nem valószínű, hogy létrejön ez a formáció;
• SNS–SPS–DSS koalíció: a kissé nacionalista színezetű koalíció létrejötte sem túl valószínű, mert itt is vannak ellentétek a pártok között, ráadásul a Nyugat felé nehezebben lenne eladható ez a megoldás, mint bármelyik másik;
• Magyar szemszögből leginkább a DS vezette koalíció felállása lenne kívánatos, ahogy azt korábban Pásztor István is kinyilvánította. A nagykoalíció esetén a vajdasági magyar pártnak kevés esélye lenne beleszólni a dolgok menetébe, és nyilvánvalóan a jobboldali koalíció sem tartana igényt a VMSZ-re. Csak az ötlet kedvéért érdemes eljátszani azzal a gondolattal is, hogy az SNS-nek és az SPS-nek a kisebbségi szavazatokkal meglenne a (meglehetősen sovány) többsége a szkupstinában.
Érdemes pár szót szólni a magyar szavazatokról és szavazókról is. Pásztor István azzal együtt elégedett az eredményekkel, hogy százezer szavazatot várt, 7 mandátumot a parlamentben, és mindehhez a magyar kormány is igyekezett hozzásegíteni őt és szervezetét. A végeredmény csaknem 70000 begyűjtött szavazat és öt mandátum. Mindez pedig azzal magyarázható, hogy a magyar nemzetiségű szavazóknak az a fele, amely nem a VMSZ-re (kb. 50 %) és a többi – ez idő szerint másik öt – magyar pártra (5 %) szavaz, az szerb pártokra adja voksát. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a magyarok integráltsága a szerbiai társadalomba elég magas, a szerb pártok sok magyar elemet tudnak beépíteni programjukba, ráadásul ezeket az elemeket részben magyarok jelenítik meg ezeknek a pártoknak a listáján. Ezen kívül a magyar pártok szakmaisága is hagy egyes esetekben kívánnivalót maga után.
Visszatérve az címben feltett kérdésre: Tadics elszámította-e magát, amikor úgy döntött, előrébb hozza az elnökválasztást? Biztos választ nem lehet adni a kérdésre, az azonban valószínű, hogy ha Tadics nem lépi meg ezt a húzását, az SNS jóval erősebb lesz a parlamentben, valószínűleg nem kellene most azon gondolkodni, hogy milyen kormány fog alakulni, ez a lendület pedig talán kitartott volna őszig, amikor is az SNS jelöltje kerülhetett volna a köztársasági elnöki székbe is.
Abelovszky Tamás
