Szeptember 22-én, vasárnap este 18:00-kor bezárult a szavazó fülkék ajtaja Németországban és megkezdődött a voksok összesítése. A választás napján az arra jogosult 62 milliós német lakosság több mint 70%-a járult végül az urnákhoz. A szavazók jelentős többsége (41,5%-a) a jelenleg kormányt alkotó Kereszténydemokrata Unióra (CDU/CSU) szavazott, megerősítve ezzel az eddig regnáló kormányba vetett bizalmat.

A hagyományosan koalíciós kormányokkal regnáló német politikai élet történetében 1998 óta nem volt példa arra, hogy egy párt átlépje a 40%-os „álomhatárt”. Angela Merkel támogatottsága egyes hírforrások szerint Helmuth Kohl egykori népszerűségével vetekszik. A 2013-as német választások tehát leginkább egy Merkel-i erődemonstrációként könyvelhetőek el. A választási versenyben második helyen, 25,7%-kal a Peer Steinbrück vezette SPD végzett, akik a korábbi várakozásokkal ellentétben végül nem tudták jelentősen megszorongatni Merkeléket. A két nagy párton kívül a szélsőbaloldali Linke (8,6%) és a Zöldek (8,4%) jutottak be a Bundestag-ba. Az előzetes közvélemény kutatásoknak megfelelően a Szabad Demokrata Párt (FDP) igaz kevés híján, de 1994 óta először nem ugrotta meg az 5%-os küszöböt, amely a parlamentbe jutást jelentette volna az eddig kormányzó koalíciós párt másik tagjának. (Az FDP mellett a Kalóz Párt és az Alternatívát Németországnak nevű párt sem érte el a bejutási küszöböt.) Adódik tehát a kérdés: kivel lépjenek koalícióra a Merkel vezette kereszténydemokraták?

(Zsinórban harmadszor is: Angela, f: www.itv.com)

A választási eredményeket figyelembe véve, mivel a CDU jelenleg nem képes az abszolút többség megszerzésére a parlamentben (5 mandátum híján), két féle koalíciós forgatókönyv lehetséges: egyfelől lehetséges lenne egy nagykoalíció létrejötte, ha a CDU/CSU frakció az SPD-vel lépne közösségre – mint tette azt 2005 és 2009 között. Ebben az esetben a kampány alatt lóversenyhez hasonló harcot vívó két nagy párt egy mind a kettejük számára előnyös kompromisszumra kell, hogy jusson.  Mivel Merkelék vannak jelentős erőfölényben, minden bizonnyal az ő ütőkártyáik erősebbnek bizonyulnak a megállapodási folyamatok során. A kérdés csupán az, hogy a hatalomért mennyiben tud amnéziát színlelni az idei választásokon leszerepelt SPD és elfelejteni a 2005-2009-es nagykoalíció rossz emlékeit? A választásokat követő sokszor több hetes koalíciós megállapodások azonban olyan eredményt is hozhatnak, melyben a kereszténydemokraták nem a második legerősebbel, hanem sokkal inkább egy kisebb párttal lépnek koalícióra. Így létrejöhet egy CDU-Zöldek együttműködés is. A lehetséges paktumokról egyelőre mindenki hallgat. Az elkövetkezendő hetek Németországban a nagy alkuk korszaka lesz.

Ahogy a szólás tartja: anya csak egy van; talán ezért is tette le voksát a német szavazók többsége a Mutti (Anyácska) néven becézett, Angela Merkel és pártja mellett. Ezzel a győzelemmel a sokak által bírált politikusnő harmadik kormányciklusát kezdheti meg a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjaként. Merkel a választás éjszakáján ünnepi beszédében elmondta: „Elsősorban szeretném megköszönni a választóinknak, akik ilyen kiemelkedő mértékben bizalmat szavaztak az Uniónak. Én személy szerint megígérhetem Önöknek, hogy ezzel a bizalommal felelősségteljesen és körültekintően fogunk eljárni. … Az elkövetkezendő négy évben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy Németország a siker pályáján maradjon.” Beszéde további részében a sokszor túlságosan is érzelemmentesnek megbélyegzett Merkel, meglepő módon, férjének köszönte meg támogatását és áldozatvállalását.  Úgy tűnik a siker perceiben még a sokat látott politikusi póker arc is ellágyul néha.

 A német választásokat természetesen jelentős médiafigyelem övezte Európa- és világszerte egyaránt. Ahogy a The Guardian írta „a világ vigyázó tekintetét Németországra vetette” már a választásokat megelőző hetekben is, hiszen a jelentős hatalmat képviselő és meghatározó befolyással bíró európai országot érintő változások az egész Európai Unióra hatással lehetnek. A német politikai állóvízének hullámai komoly özönvízzé duzzadhatnak az euro-válsággal küzdő déli országokban – ahol talán nem örülnek annyira Merkel elsöprő sikerének.

A választás eredményei azonban nem hoztak nagy meglepetéseket. Várható volt az ismételt CDU győzelem, hiszen már a kampány ideje alatt körvonalazódott, hogy sem gyújtó hatású téma, sem kormányváltó hangulat nem uralkodott Németországban. Habár Angela Merkel politikai lépéseit sokan és sokszor vitatták (főként az Unióval kapcsolatos gyakran könyörtelen intézkedései miatt), megkérdőjelezhetetlen, hogy hivatali ideje alatt sokat tett országáért. Németország stabil helyet vívott ki magának Európa egyik vezető gazdasági és politikai hatalmaként.

A német „Vaslady” marad tehát a trónon; már csak az a kérdés, kik foghatják a pulpitus négy lábát.

Szántó Eszter