A DiploMaci blog legutóbb a Jobbik általános külpolitikai stratégiájával kapcsolatban találkozott Gyöngyösi Mártonnal, a párt szakpolitikusával, akivel most a május 25-én esedékes Európai Parlamenti választásokról, az Európai Unióról, és a Jobbik által Brüsszelben követni kívánt programról beszélgettünk. Így szó esett például a képviselőik által elért komoly sikerekről, a csatlakozási szerződésünk újratárgyalásáról, az EU elhibázott válságkezeléséről, a baloldal nemzetellenes magatartásáról, valamint az EU jövőjéről.

Hogyan értékeli hazánk, és benne saját pártja eddigi Európai Uniós politizálását?

A Jobbik az előző, 2009-es Európai Uniós választáson komoly áttörést ért el, hiszen az előzetes 1-2 százalékos prognózisok ellenére 15 százalékot ért, amivel három képviselőt (Morvai Krisztina, Kovács Béla, Szegedi Csanád – szerk.) küldhettünk az Európai Parlamentbe (EP). Brüsszelben mind Morvai Krisztina, mind pedig Kovács Béla kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindketten valós, és sok esetben máshol meg nem jelenő, az európai választók számára fontos kérdéseket és ügyeket vetettek fel. Morvai Krisztina páratlan szívósságának köszönhető, hogy az európai közvélemény is megismerhette a Gyurcsány-kormány által elkövetett 2006. évi rendőrterror és sorozatos jogtiprások részleteit.  Az pedig Kovács Béla diplomáciai sikere, hogy egy európai nemzeti mozgalmakat tömörítő páneurópai pártot (Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége – szerk.) szervezett, ami egy máig egyedülálló vállalkozás a mai Európában, lévén, ez a szervezet nem egy föderatív és központosított Európai Uniós elképzelést, hanem egy valóban tagállamokon átnyúló nemzeti szövetséget képvisel. Ugyancsak óriási siker az a munka, amit Kovács Béla az EU és Oroszország között létrejött energetikai munkacsoport élén végzett. Ez nemcsak a magyar érdekek, de az orosz energiaellátástól döntő mértékben függő európai országok érdekei szempontjából is komoly teljesítmény.  

Általánosságban pedig azt lehet elmondani, hogy a Jobbik megalapítása óta teljesen máshogy gondolkodik hazánk uniós szerepéről, illetve magáról az Európai Unióról, mint az összes többi magyar párt. A rendszerváltó pártok, mint a Fidesz és az MSZP (de korábbról idesorolható a néhai MDF és SZDSZ is), vagy akár az újabb pártok, mint a DK, az Együtt-PM és az LMP, elkötelezett euroatlantista politikát folytatnak, mélyebb integrációban érdekeltek, és az uniós politikájuk láthatóan csak árnyalatokban tér el egymástól. Ezen pártok célja egyértelmű: előmozdítani az uniós érdekeket akár még a nemzeti érdekeink kárára is, vagyis, feláldozni a magyar érdekek képviseletét Brüsszelben.

Ez a hozzáállás szerintünk káros és elfogadhatatlan. Ezzel ellentétesen a Jobbik folyamatosan szorgalmazza az EU-tagságunk felülvizsgálatát, miután a mostani út láthatóan nem járható.

(Morvai Krisztina, a Jobbik EP-választási listavezetője, f: www.mno.hu)

Melyek pártjának legfőbb EU-politikai programcéljai? És pontosan miért ezek?

Fontos megemlíteni, hogy ellentétben a többi párttal a Jobbiknak 2009-ben és most, 2014-ben is van külön európai uniós választási programja. Ennek azért van jelentősége, mert már az EU-csatlakozásunkat felvezető, 2003-as népszavazást megelőzően is kizárólag pozitív kampány folytattak a hazai pártok az EU-val kapcsolatban, mellőzve minden tényleges társadalmi vitát. És ez láthatóan azóta sem változott. Holott sem a választók érzései (az Eurobarometer 2012-ben végzett felmérése szerint a magyar választóknak csak 36 százaléka gondolja azt, hogy jó az uniós tagság; a Századvég 2013-ban végzett felmérése alapján pedig a magyar választók 67 százaléka utasítja el az EU szorosabb integrációját), sem az EU politikájának a fejlődése a Lisszaboni Szerződés óta (nemzeti jogok elvonása a tagállamoktól, költségvetési- és pénzügyi ellenőrzés kiterjesztésére törekvés, stb.) nem indokolja azt, hogy ne tekintsünk kritikusan a szervezetre. A tagságunkról szóló vitától azonban láthatóan a Jobbikon kívül minden párt elzárkózik és ezen mindenképpen változtatni kell, változtatni akarunk.

A Jobbik legfőbb programcéljai a következők: 1) a magyar termőföld védelme a moratórium meghosszabbítása és a csatlakozási szerződésünk újratárgyalása által; 2) a magyar munkavállalói jogok harmonizációja és a munkabérek felzárkóztatása a nyugat-európai szinthez; 3) államadósság újratárgyalása. Hazánk 10 éves tagságáról ugyanis összességében elmondható, hogy kormányaink sem a magyar termőföldet, sem a magyar munkavállalókat, sem az ország gazdasági érdekeit, annak fő teherhordozóit, a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások érdekeit nem képviselték tisztességgel. Az a neoliberális szemlélet, amit a Jobbikon kívül 2004 óta minden párt képvisel Brüsszelben, egyszerűen hagyta és hagyja kizsákmányolni az országot. Ezért kiváltképp szükségét érezzük annak, hogy újranyissuk csatlakozási szerződésünket, és újratárgyaljuk tagságunk feltételeit, mert a mostani állapot világosan hátrányos helyzetben tartja Magyarországot. Hiszen földjeinket minden szabályozás nélkül engedi át külföldieknek, munkavállalóinkat kiszolgáltatja a multinacionális vállalatok kényének-kedvének (ebbe a folyamatba illenek például a kormány stratégiai szerződései, az új munkatörvénykönyve, és a hazai bérszintek), valamint az államadósság kérdésének kezelése, ami arra készteti hazánkat, hogy hitelért és a hitel finanszírozásáért cserébe gazdasági diktátumokat fogadjon el Brüsszeltől vagy más nyugati központoktól.

Milyen viszonyt készülnek ápolni a több magyar párt brüsszeli képviselőjével?

Még kritikusaink is elismerik, hogy a Jobbik politikáját a magyar politikai kultúrától teljesen idegen konstruktivitás jellemzi. Vagyis soha nem azt nézzük ki nyújtott be egy javaslatot, hanem azt, hogy mi annak a tartalma. Ezzel a magatartásunkkal kellőképpen zavarba is hozzuk ellenfeleinket, hol az egyik fél kreatúrájának néznek bennünket, hol a másikének. Holott csak a programunknak megfelelően tesszük a dolgunkat, és a nemzeti érdek et szem előtt tartva hozzuk meg a döntéseinket. Ezt a hozzáállásunkat az Unióban is képviseljük. Brüsszelben a nemzeti érdekeink képviselete mellett döntő érv a mérlegelésnél az is, hogy a javaslat közelebb viszi-e az Európai Uniót a Nemzetek Európájának koncepciójához, vagy eltávolítja-e onnan. Ami közelebb viszi, abban partner lesz a Jobbik.

Fontos azt is leszögezni, hogy a Jobbik továbbra sem kíván olyan hazai balliberális politikai közösség által gyakorolt káros, nemzetáruló politikát folytatni, hogy a belpolitikai csatározások és küzdelmek színterét Brüsszelre és Strasbourgra is kiterjeszti, ha az számára minimális belpolitikai haszonnal jár.

A szocialisták példát vehetnének a románokról: a Victor Ponta kontra Traian Basescu csörte (Victor Ponta szocialista miniszterelnök meg akarta buktatni Traian Basescu jobboldali elnököt, mondván, az visszaél a hatalmával – szerk.) idején a román EP-képviselők is mozgósíthatták volna a pártszövetségeiket pro és kontra, de nem tették, hiszen tudták, hogy ez árt a hazájuknak. Otthon persze egymás torkát szorongatják, mint nálunk is, de külföldön tudnak összezárni.    

(Gyöngyösi Márton, f: www.bakonyihirmondo.hu)

Pártja szerint az EU segíti, avagy mélyíti az európai gazdasági válságot?

Határozottan és egyértelműen mélyítette. Az unió vezetői nem értetették és nem értik a válság pontos okait, így a megoldást sem tudják megtalálni. Az a neoliberális gazdaságpolitika és válságkezelési mód, amit az Egyesült Államok, az Európai Unió, az IMF és még sok más nyugati hatalom és szervezet képvisel, ami elsősorban a megszorításokon alapszik, tévedés. Éppen ezért lenne szükség egy olyan új modell bevezetésére, amely növeli a munkahelyek számát és a keresletet, vagyis, ami beindítja végre a valós termelést és beruházásokat. Egyszer és mindenkorra el kell mozdulnunk a spekulációra és a tőkés, multinacionális társaságok érdekein alapuló gazdasági fejlődéstől, visszatérve a munkaalapúhoz.

Pártja szerint mire van, vagy lenne szükség egy sikeresebb Európai Unióhoz?

Felfogásuk szerint nemzetállamok Európájára van szükség, tehát egy a mostani föderatív és központosító szerveződési elvvel ellentétes, konföderatív modellen alapuló Európai Unióra, ahol minden tagállam egymással egyenrangú szinten képviselheti saját polgárainak érdekeit.

Pártja szerint tartogat veszélyt az ún. EU-szkeptikus / EU-ellenes pártok várható EP-választási előretörése? És ha igen-ha nem, pontosan miért gondolja így?

Nem gondolom, hogy veszélyt tartogatna, maximum a jelenlegi rendszert fenntartani akaró politikai elitek számára. Az ún. EU-szkeptikus pártok ugyanis a mostani káros folyamatok lassítását, majd visszafordítását célozzák, amiben köztünk teljes az egyetértés. A pontos megoldási javaslatokban, módszerekben persze van különbség, ez tény, az alapvető problémák meghatározásában azonban nincsen.

Az Önök véleménye szerint mi okozta ezen pártok látványos erősödését?

Az, hogy ezek a pártok nevezték nevén először azokat a problémákat, amiket az európai választók jó ideje látnak. Ennek köszönhetően pedig – reményeink szerint – hatalmas áttörése várható az euroszkeptikusoknak. Ha így lesz, akkor végre lehetőséget kapunk arra, hogy önálló frakcióval jelenjünk meg Brüsszelben, amit az uniós vezetők eddig szándékosan gátoltak.

A Gyöngyösi Márton által említett önálló frakció a részben Jobbik alapította Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének törekvése, hiszen a legtöbb EU-szkeptikus párt már tagja valamilyen létező brüsszeli politikai pártnak (például az EFD-nek, vagy az ECR-nek), míg a Jobbik nem. Ezzel kapcsolatban röviden kitértünk rá, ahogy a Jobbik és a nyugati európai radikálisok között, úgy magában a nyugati európai radikálisok között is vannak ideológiai törésvonalak. De ennek ellenére várható együttműködés a nyugati és keleti radikálisok között. Ám arról, hogy pontosan lesz-e, és ha igen, milyen szinten, Gyöngyösi Márton szerint még korai beszélni, először meg kell várni a választást.

(A Jobbik EP-választási plakátja, f: www.vastagbor.blog.hu)

Mi a véleményük a következő EU Bizottsági vezetőről?

Lesújtó. Az EU személyzeti politikáját elnézve azonban ez nem meglepő, hiszen a Bizottság vezetője szinte mindig, ahogy nagyon sok európai parlamenti képviselő is, a tagállamok politikai elitjének kiöregedett és elhasznált, rosszabb esetben korrumpálódott, bukott tagja, akiknek se hatalma, se befolyása, se karizmája, sem pedig víziója nincsen. Ebben pedig a Romano Prodi és José Manuel Barroso fémjelezte vonalat tökéletesen továbbviheti Schulz vagy Juncker.

A Bizottsági elnököt jellemzően a legnagyobb európai uniós frakcióval bíró politikai párt adja, amely idén úgy néz ki, hogy ’99 után talán megint a szocialisták lehetnek, bár a verseny nagyon kiélezett. A jelöltek személye mindenesetre ismert: a szocialistákat a német Martin Schulz, a konzervatívokat a luxembourgi Jean-Claude Juncker, a liberálisokat a belga Guy Verhofstadt, a zöldeket a német Ska Keller és a francia José Bové, míg a radikális baloldalt a görög Alexis Tsipras képviseli.

Hogyan látják az Unió jövőjét egy 5-10 éves időtávon?

Ha őszinte akarok lenni, akkor ebben a formában mi nem látjuk az EU jövőjét.

Úgy véljük, hogy egy olyan szervezetnek, amely kizsákmányolja kisebb befolyással bíró tagjait és, amely ezzel párhuzamosan egy szűk brüsszeli elit kiszolgálásán dolgozik, valamint már jó ideje semmilyen értelemben nem fejlődik, nincsen esélye arra, hogy túléljen. És nemhogy öt vagy tíz éves időtávon, de még kettőn sem. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy szövetségeseinkkel karöltve, remélhetőleg markánsan megerősödött brüsszeli jelenléttel, megkezdjük az EU eddig elodázott káros folyamatainak lassítását, majd visszafordítását, hogy végre a magyarok is jól járhassanak a tagsággal.

DiploMaci

A DiploMaci blog elkötelezett az értelmes külpolitikai közbeszéd megteremtése mellett, aminek érdekében a korábban indult, a magyar pártok külpolitikai stratégiáit bemutató "Választások 2014" rovatunkon belül ismételten kértük pártjaink külpolitikai szakpolitikusait, vagy EP-listavezetőiket, hogy mondják el álláspontjukat hazánk és pártjuk európai uniós stratégiájáról.

Olvassatok minket. Kövessetek minket Facebookon. Osszatok meg minket.