A tegnapi nap folyamán egy francia bíróság eljárást kezdeményezett az ország volt pénzügyminisztere, Christine Lagarde ellen. A vizsgálat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenlegi vezetőjének 2008-as döntését célozza, aminek keretében a konzervatív politikusnő zöld utat adott egy döntőbíróságnak, hogy az 15 év után végre lezárhassa a Tapie kontra Credit Lyonnaise ügyet. A helyzet több szempontból is kényes, de talán legfőképp Nicolas Sarkozy ex-elnök számára, aki a háttérben már bőszen tervezi visszatérést az ország élére.
A 1990-es évek elején az Adidas akkori többségi tulajdonosa, a hírhedt francia nagyvállalkozó, futballklub tulajdonos (BEK-győztes FC Marseille) és mérsékelten sikeres popénekes Bernard Tapie eladta a vállalatban birtokolt részvényeit az akkor még működő, és részben állami tulajdonú Credit Lyonnaise bank közreműködésével. A tranzakció sikeres volt, Tapie pedig úgy tűnt, jól járt. A vállalkozó röviddel később mégis beperelte a bankot, mondván, az a részvényeladások előtt szándékosan alulértékelte az Adidast, ezzel súlyosan megkárosítva őt. Az 1993-ban indított per azonban még 2008-ban is döntés nélkül vesztegelt a legendás francia bürokrácia útvesztőiben.
("Egy minden lében kanál nagyvállalkozó" - Bernard Tapie, f: www.lexpress.fr)
És itt jön a képbe a volt pénzügyminiszter asszony: a Christine Lagarde elleni eljárást kezdeményező bíróság szerint ugyanis a politikusnő döntése, miszerint döntőbíróság elé utalta a Tapie-ügyet, amely közel 400 millió euró megfizetésére kötelezte az államot, ezzel megkárosítva azt, súlyos gondatlanságot feltételez. Részben azért, mert, mint az később kiderült, Tapie üzleti kapcsolatban állt a döntőbíróság vezető bírájával, tehát az ítélet nem lehetett pártatlan. Részben, mert a részvényeladásokkor szó sem volt alulértékelésről. Részben pedig, mert az évek alatt volt szocialista miniszterből (korabeli feltételezések szerint Tapie azért vált meg Adidas részvényeitől, hogy miniszter lehessen a Mitterand-kormányban; ami amúgy később kvázi beigazolódott, hiszen a vállalkozó egy évig valóban hivatalban volt - DiploMaci) befolyásos jobboldali pénzemberré avanzsáló Tapie elkötelezett támogatója volt Nicolas Sarkozy elnökválasztási kampányának. A fentiek alapján természetesen a történetnek lehet egy olyan olvasata is, ami gondatlanság helyett (ami Franciaországban maximum 1 év letöltendő börtönbüntetéssel és 15 ezer euró megfizetésével járhat) inkább korrupciót és hivatali visszaélést sejtet, ám ezek a vádak nem kerültek elő. Legalább is még nem. Hiszen a Tapie-üggyel összefüggésben az IMF vezetőjét nem először vonták vizsgálat alá, hanem negyedszerre. Ugyanakkor tény: az elmúlt évek alatt (hiszen Lagarde felelősségre vonása először 2011-ben merült fel) a volt pénzügyminiszter elleni vádak folyamatosan finomodtak, szakértők szerint ráadásul a mostani eljárás sem áll túl acélos lábakon – ahogy persze az azt megelőzők sem.
("Nem először kell magyarázkodnia" - Christine Lagarde, f: www.nationalheadlines.co.uk)
Mi jöhet most? A legkézenfekvőbb következmény biztosan nem. Christine Lagarde lemondása ugyanis lényegében kizárható. Egyfelől, mert az eljárás megkezdése után szinte azonnal ő maga nyilatkozta, hogy nem hagyja el posztját. Másfelől, mert a francia bírósági bürokrácia menetét ismerők szerint a vizsgálat, akár évekig is eltarthat, főleg annak nem teljesen megalapozott volta miatt. Ennek fényében tehát az, hogy Lagarde kitölti 2016-ig szóló mandátumát, szinte biztosra vehető. Ezzel szemben a legfontosabb következmény nagyon is valóssággá válhat. Hiszen a volt francia elnök Nicolas Sarkozy visszatérése a mostani üggyel halálos sebet kaphat. A 2012-ben mindössze egyetlen elnöki ciklus után a színtelen szagtalan szocialista François Hollande-dal szemben simán elbukó túlmozgásos Sarkozy-t – aki az elmúlt hónapokban ismét magasabb fokozatba kapcsolt, ezzel megágyazva magának a 2017-es választásokra – a Tapie-ügy sokkal súlyosabban érintheti, mint Lagarde-ot. Ez főleg annak tudatában érvényes, hogy pár hónapja ő volt az első francia ex-elnök, akit nem csak kihallgatott, de őrizetbe is vett a rendőrség.
("Börtön-Nyugdíj-Újraválasztás: ma még mindegyik benne van Sarkozy-ben", f: www.dailymail.co.uk)
A hivatali visszaéléssel, korrupcióval és illegális kampánypénzek elfogadásával vádolt „Sarko” nyaka körül tehát szorul a hurok, és könnyen előfordulhat, hogy végül nem a saját, hanem egy volt miniszterével hírbe hozott ügy üti majd bele az utolsó szöget újraválasztásának reménye helyett, személyes szabadságának koporsójába.
Németh Áron Attila
