Folyamatosan szivárognak a hírek Brüsszelből az októberben újonnan felálló, Jean-Claude Juncker volt luxembourgi miniszterelnök által vezetett Európai Bizottság lehetséges tagjairól. Bár a hivatalos bejelentés csak ma délben várható, addig is érdemes megvizsgálni, hogy a tagállamok közül ki-milyen portfóliót kaphat, különös tekintettel perszer magunkra, magyarokra vonatkozóan.
Az Európai Bizottság az Európai Unió legfőbb döntés-előkészítő, végrehajtó és ellenőrző szerve, vagyis lényegében nem más, mint a politikai szövetség kormánya, a harmadik legfontosabb intézmény a Tanács és a Parlament mellett. Ez alapján tehát (talán) kár is magyarázni, hogy annak, hogy a következő években mely tagállam képviselője, mely szakpolitikai területtel foglalkozhat, komoly jelentősége van. Presztízs és befolyás szempontjából egyaránt. Ezeket ráadásul mi, magyarok, mindenkinél jobban tudhatjuk, hiszen a Bizottság „áldásos” munkájának köszönhetően (lásd: Neelie Kroes és Viviane Reding ténykedése) az elmúlt években számtalanszor kerültünk összetűzésbe az EU-val. Egy biztosi poszt tehát hatalommal jár, jó esetben nem is kicsivel, és ezt nem árt leszögezni. Természetesen ennek is vannak fokozatai: politikai szemszögből például egy költségvetési, vagy versenypolitika portfolió sokkalta többet nyom latba, mint mondjuk a halászati. De magán a tényen, hogy kiemelt jelentőséggel bír, hogy a tagállamok képviselői közül a következő 5 évben ki-milyen szakpolitikával foglalkozhat, ez sem változtat. Mindenkinek a fajsúlyos posztok kellenek, ezért a színfalak mögött háború zajlik, és aki alulmarad, nagyjából nulla befolyással bír majd.
("A jó helyek már foglaltak" - Navracsics Tibor, f.: hvg.hu)
Ebben az öldöklő versenyben pedig, tetszik vagy nem, Magyarország, a maga szabadságharcos attitűdjével, eleve hátrányból indult, hiszen az EU a kezdetek óta a fű alatti megállapodások terepe. Mindenki mosolyog, mindenki boldog, mindenki egy hajóban evez, mindenki játssza a neki szánt szerepet, ám ahogy a függöny legördül, a tagállamok egymás torkának esnek. Ezt az egyensúlyt viszont senki nem rúghatja fel, vagy aki mégis, azt előveszik, kiközösítik, és együttesen lépnek fel ellene. Legjobb példa erre pedig hazánk, akivel kapcsolatban 2010-2011 óta éppen ez a forgatókönyv van érvényben. Persze a kialakult helyzethez az EU megszokásai mellett a jelenlegi magyar kormány kurucos hozzáállása is kell, a Brüsszel Moszkvázással, az állandó konfliktuskereséssel és kettősbeszéddel. Ez azonban nemhogy nem változtat azon, hogy Navracsics Tibor jelenlegi magyar külügyminiszter ritka gyenge esélyekkel indul bármilyen biztosi posztért, hanem szabályosan garantálja, hogy hazánk elhanyagolható súllyal bíró, marginális posztot kapjon. És ez bejönni látszik.
Hiszen, ha megnézzük, hogy a legfrissebb uniós intézményi pletykák milyen portfolió elosztást/elosztásokat vetítenek előre az egyes tagállamoknak, akkor az látható, hogy egyedül Navracsics miniszter az (Phil Hogan ír biztosjelöltön kívül), akinek az összes létező hírmorzsa egyetlen szakpolitikai területet allokált, még hozzá a már Kovács László szocialista politikus által is birtokolt vámot. Miért problémás ez? Egyfelől azért, mert amikor azt mondom, hogy a Bizottságon belül a vám biztosi pozíció nem a legfajsúlyosabb, akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Ez lényegében a korábban emlegetett halászattal (vagy pl. nemzetközi fejlesztéssel) egyenrangú, teljességgel elhanyagolható portfolió. Tulajdonképpen ez jut azoknak a tagállamoknak, akiket a többiek vagy nem tartanak valami sokra, vagy egyszerűen úgy érzik, hogy adott tagállami delegált (mondjuk tapasztalati hiányosságok miatt) másra nem lenne jó. Az, hogy a külügyminiszter esetére melyik magyarázat illik, szinte lényegtelen. A fontos ugyanis az, hogy a korábban emlegetett szomszédsági, vagy kereskedelmi területek közül – minden valószínűség szerint – egyik sem lesz a miénk.
("Borús kilátások" - Orbán Viktor, f.: euinside.eu)
Másfelől pedig szomorú tendencia, hogy a friss belépő Horvátországon kívül az összes régiós, 2004-ben vagy 2007-ben belépett tagország (Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia, Bulgária és a baltiak) jelöltjei mind komolyabb posztokat fognak kapni, mint a magyar biztos. Természetesen lehet erre legyinteni, meg azzal érvelni, hogy az EU nem fontos, vagy, hogy az EU amúgy is folyamatosan és szándékosan támadja Magyarországot, tehát főtetőre állva sem kapnánk komoly portfóliót.
A szomorú tény viszont szerintem az, hogyha beigazolódik Navracsics Tibor vámbiztosi jelölése, hogy hazánk lesz talán az egyetlen volt szocialista tagköztársaság, aki belépése óta képtelen volt még összeurópai szinten jelentős szakpolitikai területet irányítani. Előfordulhat, hogy ez sokakat, főleg a belpolitikai folyamatok iránt elkötelezetteket nem fogja érdekelni. Engem és minket viszont fog, ugyanis a vámbiztosi kinevezés hatalmas csalódás és a magyar külpolitika teljes kudarcát jelenti. Állítson az elkövetkező pár hétben akárki, akármit.
Németh Áron Attila
Friss: Navracsics Tibor végül, jelölésének elfogadása esetén, az unió oktatási és ifjúsági biztosa lesz.