Ez a hét sem telt el eseménytelenül külügyi téren Magyarország számára: mindkét jelenlegi főszereplő, Navracsics Tibor és Szijjártó Péter is mozgalmas hetet tudhat maga mögött. Ám míg Navracsicsnak a háttérből kell szemlélődnie, Szijjártó már láthatóan bele tudta magát vetni az új miniszteri pozíció adta feladatokba.
Nem került még végleges pont a magyar Európai Bizottság biztosi szerepkörével kapcsolatos vitákra, Navracsics Tibor így továbbra is kvázi-elszenvedője az Európai Parlamenten belüli pártok csatározásaiból táplálkozó változásoknak. Az újraosztás még tart, de ami már biztos, hogy a szlovén jelölt, Alenka Bratusek olyannyira leszerepelt, hogy Jean-Claude Juncker „lecserélte” őt (gyakorlatilag ezt a szlovén kormány kezdeményezte, brüsszeli nyomásra), helyére Violeta Bulc érkezik. Portfólióját, az energiapolitikát azonban nem Bulc veszi át, ő a közlekedési tárcát tudhatja majd valószínűleg magáénak. A közlekedés azonban eredetileg a szlovák jelölté lett volna, aki így a sokkal fontosabb energetikai területet, és egyben EB alelnöki posztot is nyert. Navracsics pedig a legújabb hírek szerint megtarthatja oktatási és kulturális portfólióját, csupán az EU állampolgársági ügyektől fosztják meg. Mindez, valljuk be, nem hatalmas veszteség: az ezzel kapcsolatos teendők – akárcsak a múltban – kifejezetten kis horderejűek lesznek a következő öt évben, még egy ilyen kisebb presztízsű portfóliót tekintve is. Ezzel a csereszériával mind az Európai Szocialisták, mind a néppártiak elégedettek lehetnek, így a többi kérdéses személy (a radikális baloldal által kifogásolt spanyol és brit jelöltek) valószínűleg már nem lendít akadályokat a Juncker-bizottság felállítása elé. Navracsics Tiborra mindenesetre alighanem nehéz kapcsolatépítési időszak vár: a kulturális szakbizottság elutasító véleménye minden bizonnyal meg fogja határozni a kezdeti hangulatot a munkafolyamatokban.
("Külsőleg tökéletes harmónia" - Szijjártó és Dacsics; f.: kormány.hu)
Míg leendő EB-biztosunknak még valószínűleg november 3-ig kell várnia az érdemi munka kezdetéig, addig Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már túl is van első hivatalos utazásain. Múlt héten Szlovákiába, a héten pedig Ausztriába volt hivatalos. A pozsonyi látogatás után a külügyminiszter pozitívan jellemezte a két ország közti kapcsolatokat, szerinte több vitás kérdés is az elkövetkezendő időszakban fog megoldódni. Részletekbe azonban nem bocsátkozott, sőt, azt is megemlítette, hogy az igazán nehéz kérdéseket (mint például a kettős állampolgárság és Benes-dekrétumok ügye) valószínűleg csak a jövő évtől helyezik terítékre. Külgazdasági területen viszont nem tapasztalhatunk ekkora csúszást: a közös tranzit gázvezeték, a további együttműködések, az infrastruktúra, az EU-s programok további fejlesztésének kérdése már most tárgyalás alá került. Szijjártó szlovákiai utazása így láthatóan tökéletesen képezi le az új magyar külügyi stratégiát, amely inkább alapoz a gazdasági előnyök kiaknázására, mint a diplomáciai kérdések túlzott reflektorfénybe helyezésére. Véleményem szerint ettől függetlenül nem várhattuk el az új külügyminisztertől, hogy első útján az egyik legnagyobb kisebbségpolitikai kérdés felforgatásával kezdje meg munkáját. Azonban az biztos, hogy ezen „forró témák” említését, az azokról való érdemi konzultációt jogosan lehet majd rajta számon kérni a jövőben. Az viszont már most is érdekes döntésnek tekinthető, hogy csak az MKP (Magyar Közösség Pártja) képviselőivel volt hajlandó találkozni, mert véleménye szerint a Most-Híd egy vegyes párt (hiába vezetői között magyarok szerepelnek).
Második útja Bécsbe vezetett, amely esemény igazi politikai bulvár-eseménnyé nőtte ki magát, lévén mind Szijjártó, mind osztrák partnere, Sebastian Kurz nagyon fiatal (előbbi 35, utóbbi 28 éves). Viszont ennél talán azért fontosabb témák is felmerültek beszélgetésük során, a szokásos általánosságok (mint növekvő gazdasági együttműködés, még több határátkelő stb.) mellett. Kurz például negatívan értékelte a jelenlegi magyar helyzetet az osztrák befektetők és bankok szempontjából. A téma igen nagy hangsúlyt kap a jelenlegi magyar-osztrák viszonyban, mivel erről nem csak a külügyminiszterük, hanem az osztrák államfő, Heinz Fischer is többször tett említést a napokban. Az osztrák kormány ugyanis kifogásolja az új földtörvény által hozott intézkedéseket (amely több befektetőt megfosztott korábbi haszonélvezeti jogától) és a magyarországi bankadó jelenlegi mértékét is (ezek ugyanis erőteljesen érintik több nagy osztrák bankcsoport magyar leányvállalatát). Érdekes adalék, hogy pont a két külügyminiszter találkozása utáni napon érkezett a hír, miszerint Brüsszel a földtörvény kapcsán kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen. A rendelkezés ugyanis kizárja a jogi személyek földtulajdonlását, így több uniós (főként osztrák) és magyar befektető elesik az eddigi használati jogtól – ezt pedig túlzónak ítélik az EU-ban. Magyarországnak jelenleg 2 hónapja van, hogy indokolja a döntést és megmagyarázza annak hátterét. Nem kisebb horderejű téma a bankadó kérdése, amely kapcsán már több bank jelezte az elmúlt években, hogy nem lesz képes folytatni a finanszírozást az országban – a Citibank például kedden a lakossági ágának bezárása mellett döntött.
("Fiatalos lendület" - Kurz és Szijjártó; f.: MTI)
Fontos kereskedelmi kapcsolatok ide vagy oda, nem valószínű, hogy az Orbán-kormány bármelyik kérdésben is visszavonulót fújna, ez a korábbi külpolitikai lépésekből kiindulva egyértelműnek tűnik. Szijjártó Péterre tehát minden bizonnyal várnak még ennél kellemetlenebb találkozók is, mint amiken most szlovák és osztrák oldalról túl van. Jövőbeli fogadtatásait, ha más nem, Navracsics Tibor legutóbbi megpróbáltatásai pedig jól előrevetítik. Érdemes lesz felkészülni.
Mészáros Tamás