Az elmúlt időszakban sokat hallhattunk a legújabb kínai gigaberuházásról, amelynek keretében a közeljövőben Szolnokon és Kazincbarcikán is citromsavgyár épül. A gyárak által termelt évi citromsav mennyiség alapján – amely a globális citromsav-gyártás nyolc százalékát tenné ki – elmondható, hogy Magyarországnak a későbbiekben minden esélye megvan arra, hogy az iparág vezető szereplőjévé váljon. A Keleti Nyitás gazdaságpolitikájának Kína aspektusa lassan, de biztosan kezdi megmutatni eredményeit. Mindezek ellenére azonban a jelenlegi időszakot jellemző keleti lázban megfeledkezünk arról, hogy a magyar gazdaságot működtető jelentős alaptőke még mindig Nyugatról érkezik, így nem szabad csak azon beruházásokat kiemelten kezelni, amelyeket az új külgazdasági iránnyal nyert Magyarország.
A 2010-ben meghirdetésre került új politikai irányvonal gazdasági célkitűzései közé tartozott a magyar export és a kínai beruházások magyarországi számának a növelése, valamint az Ázsiából történő import csökkentése, a magyar kis-és középvállalkozások kínai piacokra betörésének elősegítése. A statisztikák pozitív képet festenek, a köztudatban a kínaiak az ország megmentőjeként jelennek meg. A kérdés viszont az, hogy a keleti törekvések valóban meghozták-e a várva várt sikert, vagy azok még váratnak magukra, miközben a nyugati támogatások sorra jelennek meg az országban?
(A szolnoki citromsavgyár alapkőletétele, időkapszulával; f.: napi.hu)
A magyarországi beruházások többsége továbbra is uniós pénzekből valósul meg. A legfrissebb adatok szerint a nemzeti export 80 százaléka az Európai Unióba irányul, a behozatal 77 százaléka onnan érkezik. Ennek alapján elmondható, hogy az elmúlt évek során Magyarország egyoldalú gazdasági függését csak nagyon kis mértékben sikerült csökkenteni, az Európai Unió máig az első számú gazdasági partnerünkként jelenik meg. Úgy gondolom, hogy ez a tendencia még hosszú időn keresztül változatlan marad, így ennek fényében fontos lenne a gazdasági kapcsolatok ápolása mellett a Brüsszellel fennálló politikai viszony javítása, majd annak megtartása. Az Európai Bizottság és Magyarország közötti partnerségi megállapodás keretében a 2014 és 2020 közötti időszakban 6900 milliárd forintnyi beruházás valósulhat meg hazánkban EU-s forrásokból. Magyarország egy úgynevezett fejlesztési programban határozza meg a források célzott felhasználási területeit, melyet végül az Európai Bizottsággal történő egyeztetés után hajthat végre. Igaz, hogy a támogatások elnyerésének szigorúbbak a feltételei, azokat csak az EU jogszabályainak alapján lehet majd felhasználni, az unió viszont a munkahelyteremtés mellett kimondott hangsúlyt fektet az innovációra, oktatásra, Magyarország felzárkóztatására a nyugati régiókhoz. Mindezek révén sokkal nagyobb előnyhöz juthatunk, mint csupán egy gazdaságilag előnyös beruházás révén.
Az EU-s források mellett továbbá számos olyan befektetés érkezik az országba, amely véleményem szerint nem kap elég figyelmet, pedig nagy részben hozzájárulhat az ország gazdaságának élénkítéséhez. A közelmúlt példái közül kiragadva néhányat: a németországi Edelmann csoport Zalaegerszegen közel öt milliárd forint ráfordítással nyomdaipari üzemet épít. Az amerikai Honeywell tízmillió eurós beruházással bővíti nagykanizsai üzemét. A nemzetgazdaság egyik meghatározó szereplője, a Nitrogénművek Zrt. folyamatban levő fejlesztéseinek összértéke meghaladja a 350 millió eurót. A luxemburgi tulajdonú Róna Dohánytermelő Kft. 3,1 milliárd forintos beruházásával elkészült a cég új, debreceni dohánygyára, továbbá a hatvani Robert Bosch Elektronika Kft. majdnem egy milliárd forintos vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert.
A Kínából érkező beruházások természetesen üdvözlendőek, a magyar gazdaságra nézve vitathatatlanul pozitív hatással jelennek meg, ám úgy gondolom, hogy a közmédiában indokolatlanul nagy visszhangot kap egy-egy keletről érkező beruházás jelentősége. A Keleti Nyitás sikerességének a hirdetése fontos kormányzati cél, viszont azt gondolom, hogy a Kelet és Nyugat közötti egyensúly megőrzése érdekében fontos lenne a nyugati beruházásokra is nagyobb figyelmet fordítani, azok gazdaságélénkítő hatását ugyanolyan kiemelten hangsúlyozni.
Az Európai Bizottság adatai szerint (link) a tavalyi évet tekintve közel hat milliárd eurónyi támogatás érkezett az országba, amely szintén nem elhanyagolható. Hozzátenném, hogy az elmúlt évek adatait vizsgálva a támogatások értéke csak növekszik, melyek állandó tényezők, így nem lehet összehasonlítani egy-egy időszakos kínai oldalról történő befektetéssel.
A Keleti Nyitás Kína aspektusát vizsgálva elmondhatjuk, hogy ha nem is látványosan, de nőtt a magyar export mennyisége. Ennek ellenére figyelembe kell venni, hogy az EU piacain az elmúlt évek során viszonylagos stagnálás, esetleges zsugorodás volt tapasztalható, amely hozzásegítette a magyar célok keleti irányú megvalósulását, így az nem minden esetben a pozitív gazdaságpolitikának volt köszönhető. Az EU újbóli gazdasági fellendülése során kimondottan fontos, hogy az eddigi keleti eredményeket országunk képes legyen megőrizni. A Kína felé történő kivitel nagy részét továbbra is az autógyártás termékei teszik ki, amelyek a magyar export mennyiség több mint felét adják. Fontos azonban látni, hogy számos hasonló esetben a kivitel mögött egy-egy jelentősebb cég áll (Audi, Mercedes), és az általuk generált forgalom sokszor csak vállalaton belüli kereskedelmet jelent.
(forrás: portfolio.hu)
A Kínából érkező import mennyisége csökkenő tendenciát mutat, ami alapjában véve pozitív jelenség, ám az mindenképp elgondolkodtató, hogy ennek hátterében nem a hazai ipari termelés hatékonyságának romlása áll-e? A Kínából érkező termékek nagy része magyar hozzáadott értékkel kiegészülve továbbexportálásra kerül más uniós országok irányába, azok értékesítése nem itthon valósul meg, így kevesebb hasznot hoz a magyar gazdaság számára.
Harmadik célként a kis-és középvállalkozások kínai piacokra történő betörésének elősegítése szerepelt – ezáltal a magyar gazdasági helyzet javítása –, amelyet kormányzati programokkal, kereskedőházak létrehozásával, kedvező finanszírozású bankhitelekkel próbáltak elősegíteni. Véleményem szerint az elmaradt siker egyik okaként azt lehetne megjelölni, hogy a magyar termékekkel nem a nagy városok, mint Peking, Sanghaj piacain kellene próbálkozni (ezek eleve széles külföldi termékskálával rendelkeznek), hanem egy sokkal kisebb célközönséget, célvárost kellene megjelölni, ahonnan megfelelő programokkal lehetőség nyílna a nagyobb városok megcélzására. Kínában kínai szabályok szerint kell gondolkodni, a kulturális különbségek áthidalása elengedhetetlen. Ha ez sikerülne, mind a kkv-k, mind a magyar gazdaság jól járna.
Összességében elmondható, hogy a Keleti Nyitásnak még vannak olyan kiaknázatlan területei, amelyek jelentősen hozzájárulhatnának a magyar gazdaság élénkítési folyamatához. A nyugati támogatás és tőke elhanyagolhatatlan jelentőségű Magyarország számára. Azt gondolom, hogy mind a gyakorlatban, mind a politikai retorikában nagyobb figyelmet kellene fordítani rájuk. Mindezek révén a közvélemény hangulatformálása is megvalósulna, nem alakulna ki oly mértékű Keleti Nyitás ellenesség, ha a nyugati politikai, gazdasági kapcsolatrendszer megfelelő rendezettséget mutatna, valamint az megfelelő fórumokon jól hangsúlyozott, kellően értékelt szerepben jelenne meg.
Gyuris Klaudia
Ha tetszett a cikk, szavazz a DiploMacira a Goldenblog 2014 "Közélet" kategóriájában!
