Horvátország elnökválasztással kezdte az idei évet. Január 11-én rendkívül szoros versenyben a konzervatív jelölt nyerte meg a voksolást, így Kolinda Grabar Kitarović lehet az első nő az államfői székben szomszédunknál. Bár az államfőnek jobbára ceremoniális jogkörei vannak Zágrábban, a jelöltek kampányuk fókuszába a hat éve tartó recesszió megállítását helyezték, kilábalást ígérve a gazdasági válságból.
A december 28-án megtartott első fordulóban négy jelölt indult, a január 11-i második körbe Ivo Josipović jelenlegi szociáldemokrata államfő és Kolinda Grabar Kitarović a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) jelöltje jutott tovább a szavazatok 38,46, illetve 37,22 százalékával. A maradék szavazatokon Ivan Vilibor Sinčić, az Élő Fal (16,42%) és Milan Kujundžić (6,3%), a Szövetség Horvátországért formáció jelöltjei osztoztak. Utóbbi két jelölt leginkább a protestszavazatokra számíthatott. A 24 éves Sinčić a budapesti “A Város Mindenkié” csoporthoz hasonló szervezetet vezet a horvát fővárosban, több kilakoltatást megelőztek élőláncot alkotva. A fiatal jelölt a kampány során ostorozta a bankok a társadalom felett gyakorolt uralma, az uzsorakamatra adott hitelek, a hitelcsapdák és más, az átlagpolgárok fülének jó hívószónak számító (és kétségkívül létező, megoldatlan) problémák miatt. A második fordulóban nem támogatott senkit, szavazóit érvénytelen voks leadására biztatta. A gyermekorvosként praktizáló Kujundžić erősen nacionalista alapokról támadta a kormányt, amely szerinte kiárusítja a hazát a liberálisoknak, a kommunistáknak – és persze a szerbeknek.
(Kolinda Grabar Kitarović; f.: vecernji.hr)
A fenti előzményeket követően vasárnap a második forduló rendkívül szoros versenyt hozott. Végül a konzervatív jelölt, Kolinda Grabar Kitarović nyert, a szavazatok 50,73 százalékát megszerezve 59 százalékos részvétel mellett. Bár a horvát államfő jobbára ceremoniális szereppel bír, a közvetlen választás adta erősebb legitimitás, és az első elnök, Franjo Tuđman működése emlékének okán sokan a nemzet atyjaként (illetve immáron anyjaként) tekintenek rá. Ennek megfelelően a kampányban a második fordulóban versengő jelöltek nemzeti összefogást, a nemzeti egység megteremtését ígérték többek között. A vesztes jelölt, Josipović alkotmányos reformokat ígért, egy decentralizáltabb és demokratikusabb országot vizionálva, amely segíthet a horvát gazdaságnak kilábalni a hat éve tartó recesszióból. Kihívója – aki korábban hazája külügyminisztereként, a washingtoni nagyköveti poszton és a NATO-főtitkár tanácsadójaként is helytállt – is középpontba helyezte a gazdasági válság megoldását, és „egy jobb Horvátországért” kampányolt. Nem véletlenül.
A Világbank rövid országismertetője szerint a 2008-ban kezdődött válság előtt a horvát gazdaság évi 4-5 százalékos növekedést produkált, azonban a hat éve tartó krízis 12 százalékkal vetette vissza az ország gazdasági teljesítményét, a tavalyi évben 0,8 százalékos visszaesést mutatva – azaz az EU-csatlakozás a gazdaságra nézve nem járt rövid távon jelentősebb pozitív hatással. A munkanélküliség a hivatalos adatok szerint 17 százalékos, a fiatalok körében ennek több mint kétszeresére, legalább 40 százalékra tehető azoknak az aránya, akiknek nincs munkájuk. Ezzel párhuzamosan a szegénységi küszöb alatt élők aránya 10-ről 18 százalékra nőtt, ráadásul újabban a jobban iskolázott, gazdaságilag aktív városi fiatalok rétegét is fenyegeti a szegénység – a 15-24 éves korosztályt tekintve Görögország és Spanyolország után a harmadik legmagasabb a munkanélküliségi ráta. A válság megoldását biztosan nem segíti az egész országot átszövő korrupció: tavaly júniusban a volt kormányfő, Ivo Sanader kapott nyolc és fél évnyi börtönbüntetést háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés bűntette miatt, többek között az INA-Mol ügyben betöltött szerepe miatt. Bár az egykori kormányfő a Horvát Demokratikus Közösség színeiben politizált, a másik oldalt, a Szociáldemokrata Pártot sem kerülték el a botrányok: nyáron a pénzügyminisztert menesztették egy földügylet kapcsán, legutóbb pedig a zágrábi főpolgármester került börtönbe.
A botrányoknak (és persze a gazdasági helyzetnek, a megoldatlan problémáknak) köszönhetően az ellenzéki HDZ támogatása egyre nő, míg az SDP szavazói mind nagyobb számban pártolnak el a kormánypárttól. Ez nyáron is megmutatkozott az EP-választáson: májusban a HDZ vezette jobboldali koalíció a szavazatok 41,43, míg az SPD 29,92 százalékát szerezte meg. A jobboldali párt vezetője, Tomislav Karamarko az eredmények láttán már előrehozott választások lehetőségét emlegette. Ugyanezt tette a frissen megválasztott elnöknő is a Večernji List című lapnak adott hétfői interjújában is: Grabar Kitarović elsődleges prioritásnak nevezte egy kormányülés összehívását, amelyen a gazdasági és szociális helyzetet és a lehetséges megoldásokat tekintenék át a résztvevők. Az elnök asszony szavai szerint amennyiben a kormány nem tud megoldást kínálni, tovább kell menni, akár az előrehozott választások kiírásáig is, nyilvánvalóan abban bízva, hogy a HDZ alakíthat új kormányt, új utakat keresve a válságból való kilábaláshoz. A belpolitika mellett az új államfő a külpolitika alakításában is aktív szerepet játszana, olyan felelős külpolitikát folytatva, amely elsősorban a nemzeti érdekeket veszi figyelembe.
A horvát választók szavazatainak köszönhetően tehát a novemberi román elnökválasztáshoz hasonló forgatókönyv látszik érvényesülni. Míg Romániában a hivatalban lévő szociáldemokrata kormányfőt győzte le kihívója, Horvátországban a regnáló SDP-s államfőt jobboldali ellenfele váltja, ami nyilván újabb szavazókat csábít a HDZ-hez, tovább erodálva a jelenlegi kormánypárt támogatottságát – az elnök asszony pedig, kihasználva győzelmét, azonnal a belpolitika aktív alakításába kezdett, meglebegtetve az előrehozott választások lehetőségét. Érdekes év elébe néz tehát déli szomszédunk is – az eseményekre mi is figyelni fogunk.
Abelovszky Tamás
