Bár a magyar-amerikai kitiltási botrány hullámai mára majdhogynem teljesen elültek a közéleti diskurzusban, régiónk egy másik vezető államában csak most kezdődik valami hasonló. Milos Zeman cseh elnök és az ottani amerikai nagykövet közötti szócsörte azonban sokkal kisebb hatással lesz a két ország viszonyára, mint a magyarországi események – foglalkozni vele azonban érdemes.
A két fél egymásnak feszülésének egy pár nappal ezelőtti interjú adott alapot, amelyben Andrew Shapiro, az Egyesült Államok prágai nagykövete kijelentette: Milos Zeman cseh elnök lehet az egyetlen uniós államfő, aki május 9-én részt vesz a moszkvai, a második világháború befejezésének a 70. évfordulóján tartandó ünnepségeken. A nagykövet ezt „eléggé kényes” helyzetnek minősítette, ám hozzátette: nem az ő feladata megmondani a cseh elnöknek, mit tegyen vagy ne tegyen. Shapiro nyílt véleménye valódi protokolláris lavinát indított el, Zeman már a hétvégén szükségét érezte, hogy reagáljon a megfogalmazottakra: „Nem tudom elképzelni, hogy a washingtoni cseh nagykövet tanácsot adna az amerikai elnöknek, hová utazzon. Külföldi útjaim terveibe semmiféle nagykövet nem fog beleszólni”.
("Régmúlt idők mosolya" - Zeman fogadja 2014-ben a Prágába érkező Shapirot; f.: praguepost.com)
A cseh elnököt ért kritikák egyik oldalról megalapozottak, hiszen az egyre közeledő moszkvai eseményre eddig rajta kívül csupán két másik uniós vezető (Alexisz Ciprasz görög és Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök) igazolta vissza, hogy ott lesz Vlagyimir Putyin mellett a tribünön. Több állam – köztük Magyarország – még nem jelezte végérvényesen, hogy mik is a szándékai, hiszen egyértelmű, hogy a jelenlegi orosz-ukrán konfliktus miatt a részvétel sokkal többről szól, mint a második világháborúról való megemlékezés. Azon államfők és magas rangú politikusok, akik ott lesznek a Vörös téri megemlékezésen egyértelműen elutasítják azt az általánosnak hangoztatott uniós álláspontot, miszerint a mostani orosz politikát minden téren izolálni kell a világpolitikából mindaddig, amíg nem látszik egyértelműen az orosz visszavonulás a kelet-ukrán térségben.
Másrészről Zeman kifakadása az amerikai nagykövetre bizonyos szempontból érthető, bár reakciója alapvetően túlzó. Az elnök ugyanis kijelentette, Shapiro előtt bezárultak a Hradzsin (az elnöki palota) kapui, Zeman nem hajlandó a 2014-ben Prágába delegált nagykövettel négyszemközt találkozni a jövőben. Ilyen szintű protokolláris harcot indítani az alapvetően minden téren szövetséges Egyesült Államokkal alsó hangon is hibás lépésnek tekinthető, amiből látszik, hogy az elnök erősen túlnő alapvetően ceremoniális feladatain. Ez abból is adódik, hogy Milos Zeman előzőleg miniszterelnöki* pozíciót töltött be a cseh kormányban, érdeklődése és szakmai tapasztalata így sokkal aktívabb politikai részvételből táplálkozik.
("Baráti átvonulás" - amerikai páncélosok erődemonstrációja Csehországban; f.: AFP)
Kritikát azonban nem csak külső oldalról kapott az elmúlt időkben, tervezett moszkvai útja ugyanis több helyi párt számára is nehezen elfogadható lépés volt. Zeman tervezett útját ugyanis élesen ellenzi a cseh ellenzék és a kormánykoalíciós pártok több politikusa is. Bohuslav Sobotka miniszterelnök azonban kijelentette, a kormány nem lát problémát az elnök moszkvai látogatásában, azt a külügyminisztérium is jóvá fogja valószínűleg hagyni. Ennek ellenére több cseh emberjogi szervezet figyelmeztet arra, hogy az elnök Vlagyimir Putyin egyik leghangosabb szócsöve a kontinensen – amely címet az elmúlt hónapok során sokszor a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is megkapott már.
Nem érdemes azonban túl nagy súlyt hangsúlyt fektetni a szavak szintjén zajló csörtére, hiszen látható, hogy az Európai Unión belül koránt sincs egységes fellépés az orosz agresszióval kapcsolatban. Bár hivatalosan mind Brüsszel, mind Washington szeretné erősíteni a teljes orosz izoláció hatását, a valóságban egyre több állam kacsint ki a gazdasági szankciók és a politikai hátraarc mögül. Ezt főleg azon tagállamoknál tapasztalhatjuk, amelyek gazdaságilag nem állnak olyan erős lábakon, mint Németország vagy Franciaország, és így az orosz piac kiesése súlyos csapást jelentett nekik az elmúlt időszakban. Közülük többen – például az olasz Matteo Renzi – ezt a kettős játszmát valószínűleg ügyesebben viszik végbe, mint a csehek: egy moszkvai privát út után vagy annak tervezésének fényében a május 9-i rendezvényt könnyedén elutasíthatják.
Milos Zeman felelőtlen lépése tehát kizárólag saját országa számára biztosít támadási felületet, amivel valószínűleg többet veszít, mint amennyit nyer. Kihátrálni láthatóan nem fog mögüle a jelenlegi kormány, azonban egyértelmű, hogy a mostani helyzetben, valamint az erős szövetségi szálak figyelembevétele okán az oroszokkal való kapcsolattartást sokkal finomabb eszközökkel lehet csak fenntartani.
Mészáros Tamás
*: A cikk előző változatában tévesen Zeman külügyminiszterként szerepelt. Köszönjük az észrevételt Árpád nevű olvasónknak!