A két ország közötti védelmi paktum megújításával példátlan magasságokba emelkedik a zsidó államnak nyújtott katonai támogatás. Miközben számos elemző szerint az izraeliek lecsendesítését kívánja elérni a most megkötendő megegyezés, valójában ez sokkal inkább szól az Egyesült Államok új közel-keleti stratégiájának teljes átalakításáról.
Az elmúlt hónapokban látszólag nagymértékű nézeteltérés alakult ki az Egyesült Államok és Izrael kormányzata között az iráni nukleáris program békés természetének ellenőrizhetősége kapcsán. Ennek csúcspontja Netanjahu izraeli miniszterelnök amerikai Kongresszusban elmondott beszéde volt, melyben keményebb feltételeket javasolt a perzsa állammal megkötendő kiegyezésben. Miközben az amerikai Republikánus Párt Izrael elárulásával vádolta meg az Obama-adminisztrációt, érdemes emlékeztetni, hogy többek között Ehúd Barak volt izraeli védelmi miniszter is kifejtette, hogy az Obama-kormányzat elkötelezettsége Izrael biztonságát illetően kétségbevonhatatlan, a miniszter szavaival élve, ahol valóban számít, „vasban”, azaz katonai eszközök tekintetében, soha nem látott együttműködést élvez a két állam.
("A látszat sokszor csal" - Obama és Netanjahu, f: latimes.com)
A 2017-ben lejáró tíz éves védelmi paktum, amelynek keretében Izrael 30 milliárd dolláros katonai támogatásban részesült, jelenleg újratárgyalás alatt van. A kiszivárgott információk szerint a következő tíz évre szóló megállapodásban az Egyesült Államok 40-45 milliárd dollárra növelné a katonai segítségnyújtást. A katonai eszközök, amelyek beszerzésében, illetve kifejlesztésében Amerika támogatást nyújt, kiterjednek a legmodernebb F-35-ös lopakodó vadászbombázók beszerzésére, illetve különböző védelmi rakétarendszerekre. Az Egyesült Államok elkötelezett az Izraeli Védelmi Erők úgynevezett minőségbeli fölényének megőrzésében a közel-keleti hatalmi egyensúly katonai vetületében.
Barack Obama elnök legfontosabb külpolitikai öröksége az Iránnal megkötendő kiegyezés lenne, amelynek legfontosabb eleme a perzsa állam nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzése és a katonai célú nukleáris fegyverkezés ellehetetlenítése. Az izraeliekkel felé történő eddiginél is bőkezűbb anyagi elköteleződést így sok elemző úgy értékeli, hogy így kívánja az amerikai vezetés letörni Izrael ellenállását az iráni paktummal szemben, párhuzamosan a szunnita arab államok megnyerésével, amelyek az elkövetkezendő években ugyancsak jelentősen kibővített katonai segítséget kapnak az Egyesült Államoktól. A jelenlegi amerikai stratégia azonban ennél jóval összetettebb. Izrael katonai képességeinek növelésével felkészítik azt a regionális hatalmi egyensúly fenntartásában rá háruló szerepre, hogy képes legyen a szunnita arab államokkal hallgatólagos szövetségben ellensúlyozni Iránt. Az Európai Unió érdekeit figyelembe véve érdemes szem előtt tartani, hogy a zsidó állam látja el a Földközi-tenger medencéjének keleti bejáratának őrzését, ennek megfelelően az EU-s tagországok közül például Németország látja el Izraelt az ehhez szükséges haditengerészeti eszközökkel, mint a fejlett tengeralattjáró és hadihajó arzenállal.
("Hamarosan Izraelben")
A tévhitekkel ellentétben az Egyesült Államok katonai támogatása sosem volt feltételek nélküli, a zsidó állam megalakulását követően tizennégy évig fegyverembargót tartott érvényben Izraellel szemben, és csupán a hatvanas évektől kezdve, fokozatosan növekedett az amerikai katonai segítségnyújtás, a Nyugat hidegháborús érdekeinek megfelelően. A jelenleg tárgyalás alatt lévő paktum tehát egyértelműen az új amerikai Közel-Kelet stratégia része, szemben a kétezres években jellemző nagyarányú közvetlen beavatkozással a regionális szereplőkre bízná a stabilitás fenntartását. A nála jóval népesebb államok közé szorított Izrael, habár örömmel fogadja a megnövelt amerikai támogatást, ez természetes módon fenntartja a politikai függőségét a biztonságát garantáló Egyesült Államok irányában.
Csepregi Zsolt
