A 17. EU–Kína kétoldalú csúcstalálkozóra – Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, valamint Li Ko-csiang kínai miniszterelnök részvételével – június 29-én Brüsszelben került sor. A korábbi alkalmakhoz hasonlóan a fő napirendi pontok a gazdasági kérdések köré csoportosultak, de emellett szó esett más globális és regionális problémákról is. Nem meglepő módon az utóbbiak közül kiemelendő a görög pénzügyi válság megoldását érintő útkeresés. A krízis megoldása, az európai integráció megőrzése, az erős közös valuta használata nemcsak Európa, hanem az egész világ, köztük Kína kiemelt fontosságú érdeke.
Az EU-Kína csúcstalálkozón elért eredmények kétségkívül pozitívan jelennek meg az utóbbi időben korántsem békés európai gazdasági, politikai történések tükrében. Kína bejelentette, hogy aktívan szerepet kíván vállalni az Európai Stratégiai Beruházási Alapban (ESBA), mely alappillére annak az európai beruházási tervnek, amely az unió hosszú távú gazdasági fejlődését kívánja elősegíteni. Az európai infrastrukturális fejlesztésekben Kína kimondottan érdekelt, hiszen Peking 2013-ban jelentette be az “út és az övezet” külpolitikai irányvonalát, melynek célja Kína és az eurázsiai kontinensen futó kereskedelmi utak összekötése. A stratégia mindazonáltal, hogy elősegíti Peking befolyását a világpolitikában és gazdaságban, hozzájárul a régió infrastruktúrájának fejlődéséhez, továbbá erősíti a kétoldalú kereskedelmet. Mindezek érdekében a találkozó során a felek egy olyan platformot hoztak létre, mely Juncker szerint nemcsak a szakértelem export/importjának, hanem a közös erők egyesítésének is kiváló alapot nyújthat a jövőben.
("Teljes összetartás?" - Juncker, Li Ko-csiang és Donald Tusk; f.: thetibetpost.com)
Az Európai Unió és Kína egymástól való gazdasági függése megköveteli a kölcsönös segítségnyújtást, együttműködést, hiszen az euró zóna válsága olyan negatív hullámot indíthat el a világ második legnagyobb hatalmában, (melynek gazdasági növekedése egyébként is lassuló tendenciát mutat a hanyatló ingatlanpiac, a csökkenő kivitel és a befektetések lassulása miatt) mely akár világgazdasági válsággá is gyűrűzhet. Számos külföldi sajtóorgánumban megjelentek olyan hírek, miszerint a valós fenyegetést nem is a görög csőd jelentheti, hanem az, ha az euró válságának hatására a kínai piac nagymértékben veszteségessé válik. A görög részleges államcsődöt megelőzően a kínai központi bank gazdaságélénkítés céljából – tavaly november óta most negyedszer – csökkentette a banki alapkamatot, továbbá mérsékelte a kereskedelmi bankok kötelező tartalékrátáját.
Kínának az Európai Unió a legnagyobb, az EU-nak pedig az Egyesült Államokat követően Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere. A tavalyi év során a kétoldalú kereskedelem mértéke meghaladta a 600 milliárd dollárt. Az Eurostat további adatai szerint a Millennium óta a kínai cégek EU tagállamaiba több mint 15 milliárd eurót fektettek be, továbbá 2013-ban és 2014-ben is az EU 28 tagországába importált áruk legfontosabb szállítójának Kína volt tekinthető. Az EU kivitelét is növekedő tendencia jellemezte. Mindezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy Peking aggódva figyeli az európai eseményeket. A görög krízis hatására a tőzsdéken világszerte visszaesés figyelhető meg, amely alól Kína sem kivétel.
("Gyors segítségre szorulnak" - Jannisz Varoufakisz görög pénzügyminiszter riporterek körében; f.: Reuters)
Li Ko-csiang az EU- Kína csúcson elmondta, hogy Peking azt kívánja, hogy Görögország mindenképpen maradjon az euró övezetben, valamint a nemzetközi hitelintézmények sürgősen állapodjanak meg az athéni kormánnyal. Peking egy olyan európai partnerben érdekelt, ahol az integráció erős, az országok közösen alkotnak egységet, és ehhez szükség van a közös valutára.
Feltehetjük azonban a kérdést, hogy ha az EU és Kína gazdaságilag ily mértékben függ egymástól, Peking miért nem segíti közvetlenül (pl.: állampapírok vásárlásával, hitelek nyújtásával) a görög adósság visszafizetését? A kínai miniszterelnök nyilatkozata szerint „Kína megtette saját erőfeszítéseit az ügy érdekében, továbbá valós lépésekkel válaszolt a görög kormány kéréseire”. Valójában, hogy ez mit takar, csak találgathatjuk. Valószínűsíthetően Li kijelentésével nem hivatalos kölcsön tervezetre utalt, hanem egyéb alternatív gazdaságélénkítő formákra, melyekkel a kínaiak hozzájárulhatnak a válság rendezéséhez. Ellenkező megközelítés szerint Kínának nem érdeke veszteséges területre befektetéseket irányoznia, így azzal nem is fog rögtön igyekezni. 2009-ben a legutóbbi válság során a kínai és görög befektetők közötti bizalmat a Cosco vállalat körüli emlékezetes egyet nem értés nagymértékben csökkentette. Ekkor Kína hatalmas összegeket fektetett a görög infrastruktúra fejlesztésébe, így a kínai Cosco vállalat megszerezte a pireuszi kikötő nagy részét. Ciprasz kormánya később a privatizáció ellen lépett fel, melynek értelmében a kínaiak nem szerezhettek több tulajdonrészt. Ezt a korlátozást végül januárban oldották fel Kína számára. Hua Chunying kínai külügyi szóvivő az EU-Kína csúcsot megelőzően még úgy nyilatkozott, hogy Peking azért nem fog kiemelten aktív szerepet játszani a görög válság rendezésében, mert azt Európa belügyének tartja, továbbá Peking hiszi, hogy az euró zóna tagjai elég bölcsek ahhoz, hogy önmaguk oldják meg a problémát. Mint ahogyan azt láthatjuk, már maga a találkozó is változást hozott a kínai retorikában, így biztosak lehetünk abban, hogy a vasárnapra kiírt görög népszavazás eredményétől függően még rengeteg forgatókönyv lehetséges a végkimenetelt illetően.
Gyuris Klaudia
