A japán parlament szombaton elfogadta azt a számos vitat kiváltó alkotmánymódosítást, amely alapjaiban változtatja meg a hadsereg alkalmazásának feltételeit. A politikai ellenzék a végsőkig küzdött a javaslat elfogadásának megakadályozása érdekében, arra hivatkozva, hogy az nemcsak szembe megy az ország alkotmányának eddigi filozófiájával, hanem kivételes veszélybe sodorja az ország biztonságát egy esetleges Egyesült Államok vezette háború eseten.
A szavazást nemcsak a nemzetközi média kísérte kiemelt figyelemmel, hanem az a japán lakosság mindennapjait is uralta. A tüntetések és az ellenzék heves tiltakozása ellenére Abe Sinzó kabinetje 148 igen és 90 nem szavazat mellett végül elfogadta a módosítási javaslatot. (Érdemes megjegyezni, hogy pont a hangos ellenvélemények okán nem az alkotmánymódosítás hagyományos menete mellett döntött, hanem a kormányhatározattal történő "újraértelmezés" útját választotta.) A szavazás eredménye korántsem meglepő, hiszen a Liberális Demokrata Párt az Új Komeito Párttal alkotott koalíciója mind a parlament alsó és felső házában többséggel rendelkezik.
("V for victory?" - Abe Sinzó japán miniszterelnök; f.: asiasentinel.com)
A lépés értelmében Japánnak a második világháború óta először lesz joga arra, hogy egy háború esetén hadserege megvédje az ország katonai szövetségeseit, abban az esetben is, ha maga Japán nincs is veszélyben. Ezen felül Tokiót a későbbiekben aktívabb szerepvállalás is illetheti az ENSZ békefenntartó hadműveletekben. A katonai beavatkozás felváltja a humanitárius jellegű részvételt, mely révén Japán globális szerepvállalása és stratégiai jelentősege kiemelten megnőhet.
Washington mindvégig nagy mértékben támogatta és üdvözölte a módosítási tervezetet, hiszen így a jövőben lehetőség nyílik a japán-amerikai bilaterális kapcsolat új dimenzióba helyezésére. (Az amerikai-japán biztonsági szerződés értelmében eddig csak egyoldalú volt a katonai vedelem). Abe döntését sürgettek azok a tényezők, miszerint Washington az elmúlt időszakban egyre növekvő aggodalmat mutatott a Japán-USA védelmi költségvetésre csoportosított összeget illetően, továbbá ez csak fokozódott volna abban az esetben, ha a közelgő amerikai elnökválasztás republikánus győzelemmel zárul.
Japánban a belpolitikai ellenállás alapját a módosítás biztonsági kockázata jelentette, de ezt Kína sem látta azt máskeppen. A Kelet-kínai-tengert érintő területi viták, továbbá a vitatott hovatartozású szigeteket övező agresszív külpolitikai retorika mostantól még nagyobb jelentőséggel fog bírni. Peking és Tokió kapcsolata továbbra sem felhőtlen, mint azt a szeptember elején rendezett pekingi katonai parádé látványosan bizonyította. Míg Abe a törvénymódosítás elfogadását az ország biztonságának egyik alappilléreként írta le, a kínai nacionalista közmédia azt nyílt támadásnak ábrázolta, és a múlt sérelmeire hívta fel a figyelmet.
("Új kihívások előtt?" - Japán Védelmi Erők katonája; f.: bbc.com)
A jövőre nézve biztosak lehetünk abban, hogy Japán történelmi változtatása alapjaiban formálhatja át a régió stratégiai jelentőségét, továbbá Tokió nemzetközi kapcsolatait, kiemelt fontossággal a kínai relációra. Belpolitikailag Abe Sinzó legnagyobb feladata népszerűségének visszaszerzése lesz, mellyel biztosíthatja hatalmat, és annak megszilárdítását.
Stratégiailag fontosnak tartom kiemelni Dél-Korea várható szerepvállalását a régióban, hiszen az Egyesült Államok szövetségeseként az mégsem tanúsít egyoldalú elköteleződést Tokió felé, melyet leginkább Pak Gun Hje elnök Peking katonai parádéján való részvétele bizonyított.
Gyuris Klaudia