Az elmúlt napok egyre fokozódó terrorakcióit megfékezendő, Izrael több ezer katonát vezényelt Jeruzsálembe, mivel egy harmadik intifáda kitörése láncreakciót indíthat el a régió megmaradt stabil államaiban. Az izraeli-palesztin konfliktus szereplői azonban saját logikájukba vannak zárva, így külső beavatkozásra van szükség az erőszakhullám feltartóztatására.

Izrael ugyan az első és második intifáda idején megtapasztalt a mostaninál sokkal komolyabb terrorveszélyt, azonban az elmúlt napok eseményeivel láthatóan nem tud mit kezdeni az izraeli közvélemény. Az úgynevezett „magányos farkasok” által késekkel, hentesbárddal és baltával elkövetett támadások lélektani hatása teljesen különbözik a korábbi robbanószerekkel felfegyverzett merényletektől. Míg utóbbiak mögött ott volt egy terrorista sejt, a robbanótölteteket előállító labor, tehát egy infrastruktúra, amellyel szemben titkosszolgálati eszközökkel fel lehet lépni, addig a mostani terrorhullám hagyományos eszközökkel kezelhetetlen. Ma reggelig bezáróan hét izraeli és harminckét palesztin támadó vesztette életét az erőszakhullámban, a sebesültek száma ennek többszörösére rúg, általános félelemérzet terjed a zsidó államban. Az izraeli kormány tartalékos katonák ezreit hívta be szolgálatra, a Gázai övezet határán, Ciszjordániában és Jeruzsálemben is megerősítették a biztonsági jelenlétet, emellett a főváros katonai felén katonai ellenőrzőpontokat állítottak fel.

A mostani támadások kiváltó oka elviekben a Templom-hegyen történt események voltak, pontosabban olyan események, amelyek még nem következtek be. A Palesztin Hatóság állítása szerint az izraeli kormány meg akarja változtatni az Al-Aksza mecsetnek otthont adó, mind a zsidó, mind az iszlám vallásban szent helyként tisztelt hegyen a status quo-t. A jelenlegi szabályok szerint zsidók nem imádkozhatnak a hegyen és csak meghatározott órákban látogathatják azt meg, elkerülendő a konfliktust. A valóság azonban, hogy a Palesztin Hatóság csupán nem óhajt lemaradni az izraeli Iszlám Mozgalom északi szárnyával szemben, amely ezeket a félelmeket gerjesztette saját érdekeitől vezérelve, azonban a rémhírkeltés láthatóan sokakat felbátorított, hogy izraeli civilekkel szemben elkövetett támadásokkal akadályozzák meg a vélt összeesküvést.

("Készültségben", f: dailymail.co.uk)

A mostani erőszakhullám hátterében sokkal inkább a palesztin politikai színtér szereplőinek mély válsága áll, mint bármiféle izraeli szándék vagy akció. A Fatah, élén Mahmúd Abbásszal a Palesztin Hatóság elnökével nem képes kézzelfogható eredményeket elérni a független palesztin állam megteremtése érdekében. Tevékenysége arra korlátozódik, hogy fenntartja a biztonsági együttműködést Izraellel és igyekszik annak legitimitását a nemzetközi porondon aláásni, miközben megakadályoz bármiféle politikai változást. Abbász egyszerre mond nemet a közvetlen béketárgyalások felújítására Izraellel, és ezzel egy időben a palesztin választásokra, félve attól, hogy bármilyen, a palesztin közvéleményt és politikai elitet megosztó lépése a Hamasz vagy a még radikálisabb terrorszervezetek megerősödésével járna. Ugyanígy kényszerpályán mozog a Gázai övezetet uraló Hamasz, amely egyszerre igyekszik másfélmillió palesztint kormányozni és létfenntartását biztosítani, ugyanakkor fenn kell tartania a fegyveres ellenállás látszatát a zsidó állammal szemben, hiszen az Iszlám Állammal szimpatizáló palesztin terrorszervezetek a „túlságosan megalkuvó” Hamasz pusztulását akarják elérni és a dzsihád kirobbantását.

Az izraeli terrorveszély éppen annak nem hagyományos volta miatt ugyan talán mérsékelhető az izraeli biztonsági erők kemény fellépésével, azonban meg nem tudja őket akadályozni, hiszen az interneten folyamatos az uszítás és maguk a merénylők sem a hagyományos terrorsejtekben működő egyének, hanem tinédzserek, középosztálybeli palesztin arabok, nők, tehát egyáltalán nem könnyen beazonosítható terroristák. Az egyetlen megoldás az uszítás megállítása, amelynek érdekében Szaúd-Arábia és Egyiptom felszólította Abbászt, hogy csillapítsa le a palesztin közbeszédet. Abbász retorikája ezért megváltozott az elmúlt napokban, ugyan nem ítéli el a merényleteket, hiszen akkor gyengeséggel vádolnák, de békés ellenállásra szólít fel, tehát közvetlenül próbál csitítani, ez viszont láthatóan nem éri el a kívánt hatást. Bizonyos, hogy a háttérben a Hamasszal is hasonló tárgyalásokat folytatnak az izraeli stabilitásban érdekelt arab államok.

A térképet megnézve jól látható, hogy Izrael az a stabil pillér, amely olyan, a káosz szélén egyensúlyozó területeket fog össze, mint a síita-szunnita szembenállástól alacsony lángon izzó Libanon, a szíriai menekültek ellátásának terhétől és az Iszlám Állam által szorongatott Jordánia, és a Sínai-félsziget nyugalmát a terrorszervezetekkel szemben biztosítani képtelen Egyiptom. Egy harmadik intifáda ugyan számos izraeli és palesztin életébe kerülne, azonban nem csupán Izrael biztonsága forog kockán, hanem a zsidó állam által biztosított stabilitás meggyengülése a határain, a szomszédos államokat sodorná veszélybe. Ez a jelenlegi helyzetben nem engedhető meg, így a regionális szereplők és a nagyhatalmak érdeke az izraeli terrorhullám minél gyorsabb lecsillapítása, amelyre már az Egyesült Államok, az Európai Unió és a szunnita arab államok már mind kísérletet tettek és a munka a következő napokban folytatódik. Addig pedig Izrael számára marad a megerősített katonai és rendőri jelenlét a forrongó területeken és az izraeli közvélemény lenyugtatása a merényleteket követően, hogy ne eszkalálódjon tovább a konfliktus.

Csepregi Zsolt